A legfrissebb kutatások szerint a stresszevés három fő okát különböztetjük meg:
Bár a stresszevés azonnali enyhülést eredményezhet, Jacqueline Shiels, a kaliforniai Walnut Creek-i Kaiser Permanente klinikai pszichológusa,szerint – aki nem mellesleg táplálkozási zavarokra és rendellenes táplálkozásra specializálódott – ezek a hatások csupán rövid távon éreztetik hatásukat, hiszen az ételek a pszichénk számára elsősorban biokémiai hatással bírhatnak, mint a szerotonin felszabadítása, ami például közismert kedélyjavító, sőt, az étkezés körüli rituáléink és a közös étkezés másokkal szintén feledteti egy időre a gondokat.
Az érzelmi éhség azonban hosszú távon káros, hiszen az egészségtelen táplálkozás és az érzelmi indíttatásból történő sokszor mértéktelen evés rossz szokásunkká válhat, a stressz valódi okainak kezelését pedig késlelteti.
A stresszevés az éhség és a sóvárgás keveredését eredményezheti az agyunkban, ezért ha a problémák tornyosulásakor kezdünk komolyabb falatozásba, akkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy mikor is ettünk utoljára. Ha ugyanis ez nem régen történt, valószínűleg nem a szó fizikai értelemben vett éhségről van szó.
Az étkezési szokások monitorozása tehát segíthet azonosítani, hogy a stressz hatására fordultunk-e a konyhába, vagy valóban éhes voltunk.
Bár a stresszevés vagy zugevés sok ember számára ismerős mechanizmus, fontos felismerni, hogy hosszú távon nem jelent valódi megoldást, az érzelemszabályozás a gyakorlatban nagyon fontos.
A tudatos étkezési szokások, a kreatív tevékenységek és a mozgás segíthetnek az érzelmek kezelésében, miközben csökkentik a stressz hatásait. Ha azonban rendszeresen eszünk érzelmi indíttatásból, a krónikus stressz kezelése végett érdemes szakemberhez fordulnunk.