Ha a Gravity Rush cím nem mond semmit, az nem a véletlen műve, hiszen a játék első része eredetileg a nem túl sikeres PlayStation Vita kézikonzol egyik „húzócíme" volt, és a 2016-ban PS4-re megjelent Remastered verzió sem keltett komolyabb hullámokat – pedig a játék mindkét platformon elég szórakoztatóra sikerült.
A Sony viszont a langyosabb fogadtatás ellenére is hitt a játékban, már a feljavított változat is ezt bizonyította, ráadásul zöld utat adtak a folytatásnak is. A Gravity Rush 2 egyenesen a PlayStation 4-re készült, és a végeredmény az előd összes pozitívumát megtartva olyan élményt nyújt, ami kifejezetten egyedi, éppen ezért frissítően hat az egy kaptafára készült, nyitott világú akciójátékok között.
Habár a sztori közvetlen folytatása az első résznek, az alkotók úgy építették fel a történetet, hogy a játék az előzmények ismerete nélkül is érthető és élvezhető legyen. Az érdeklődők ugyanakkor könnyedén képbe hozhatják magukat, hiszen külön animációs filmek készültek azoknak, akik az első rész pótlása nélkül szeretnének naprakészek lenni.
A Gravity Rush-játékok világa egészen különleges,
hiszen az itteni városok égen úszó hatalmas sziklákra épültek. Főhősünk is egy ilyen helyről származik, ám a szőke Kat a játék elején még egy bányászkolónián teljesít szolgálatot, méghozzá az előző részben megismert (és megszeretett) különleges képességei nélkül.
Ez az állapot persze csak átmeneti, némi közjáték után ismét az uralmunk alá hajthatjuk a gravitációt. A Gravity Rush 2 lényegét és egyediségét pont Kat szokatlan tulajdonságai adják: képes súlytalanná válni, majd úgy manipulálni a gravitációt, hogy abból az irányból hasson rá, amelyikből ő akarja.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egyetlen gombnyomásra hősnőnk lerázza magáról a tömegvonzás láncait, és lebegve várja, hogy irányt mutassunk neki. A közlekedés innentől olyan, mintha repülnénk. A célkereszt segítségével kijelöljük, hogy merre szeretnénk haladni, Kat pedig oda „zuhan", ahová mutattuk, ráadásul képes megállni a függőleges felületeken és a plafonokon is.
A gravitáció manipulálásának hála a közlekedés gyors, teljesen szabad és látványos, ám a speckó képességünk nem csak utazásra használható. A súlytalanság és az irányított tömegvonzás harc közben is javunkra válik, hiszen jól irányzott rúgásokkal a magasból csaphatunk le az ellenfeleinkre.
Emellett még a körülöttünk lévő tárgyakat is a levegőbe emelhetjük, hogy aztán azokkal szórjuk meg az ellenünk felvonuló rosszarcúakat, lépegetőket és a játékórák múlásával egyre nagyobb méretben feltűnő különleges szörnyeket.
A Gravity Rush 2 egy kifejezetten szép, hangulatos és tartalmas játék, viszont azt érdemes tudni, hogy a program ezt az első néhány órában nagyon ügyesen titkolja.
Hősnőnk kezdetben a már említett bányászkolónián igyekszik beilleszkedni, és eközben a program nem nagyon engedi el a kezünket: az alapfunkciókat apránként, lassan sajátítjuk el, ráadásul a kissé nyögvenyelős kezdés egy egészen apró, nem kifejezetten látványos, szürkésbarna és jellegtelen helyszínen játszódik.
Ezen túl kell esni, és ha sikerül, azt bőkezűen jutalmazza a program, hiszen az „alapszakasz", azaz az első pár küldetés teljesítése után megérkezünk a Gravity Rush 2 egyik fő helyszínére, a hatalmas szigetcsoporton elterülő Jirga Para Lhaóra, ahol egymás alatt és felett több benépesített kerület lebeg, eltérő stílusú épületekkel és különböző társadalmi rétegekkel.
Miután a kolóniánk kiköt a színpompás Lei Colmosna negyed mellett, a játék világa kinyílik, és amellett, hogy a széltében és magasságában is kellően kiterjedt területen szabadon „repkedhetünk",
arról is mi dönthetünk, hogy mivel kívánjuk elütni az időnket.
Haladhatunk a fő szálon, elvállalhatunk mellékküldetéseket, bejárhatjuk a különleges extrákat rejtő bányaterületeket, részt vehetünk különböző kihívásokban, fotós feladatokat hajthatunk végre, vadászhatunk a negyedekben elrejtett kincsesládákra, idővel csinosíthatjuk a saját odúnkat, vagy gyűjtögethetjük az extra ruhákat, amelyekből a mi abszolút kedvencünk a szexi cicajelmez lett.
Unatkozni nem nagyon fogunk: mind a központi történet, mind a mellékszálak tartogatnak érdekes és sokszor vicces, kifejezetten szórakoztató feladatokat, ráadásul a kihívás már normál fokozaton is képes megizzasztani az embert, így a hősnőnk hiába tűnik bájos huszonévesnek, az irányítása nem lesz egy pár óra alatt letudható fáklyásmenet.
A Gravity Rush 2 kifejezetten lassan indul be, ami nem feltétlenül jó dolog, ugyanakkor az mindenképpen dicséretes, hogy a játék nem lövi el azonnal az összes puskaport, az első öt óra után nem érezzük úgy, hogy már mindent láttunk.
A ránk váró feladatok kifejezetten ötletesek és változatosak, és a hősünk fejlődése is folyamatos motiváló tényező a továbbhaladásra/gyűjtögetésre. Kalandjaink során rózsaszín kristályokat gyűjthetünk, amelyekből hat gravitációs képesség fejleszthető, ráadásul meglehetősen lassan, ugyanis az újabb és újabb szintek egyre nagyobb befektetést igényelnek.
A folyamatos fejlődés mellett szerezhetünk még mindenféle extrákat biztosító talizmánokat is, de a legjobb, hogy a sztori is folyamatosan új lehetőségeket nyit meg számunkra, ezzel biztosítva, hogy 8-10 óra játék után
ne unjunk rá a meglehetősen egyszerű alapokon nyugvó harcrendszerre.
Kat viszonylag gyorsan megtanulja a küzdelem alapjait, ezeket szinte a kezdetektől erősíthetjük, a különböző stílusok (Lunar és Jupiter) viszont csak többórányi játék után válnak elérhetővé, egészen új ízzel fűszerezve meg az ekkorra már jelentős rutinnal kezelt csatákat.
A Lunar könnyedebbé és gyorsabbá varázsolja hősnőnket, és ebben a stílusban egyszerűbben befoghatjuk az ellenfeleket, míg a Jupitertől kissé lomhábbá, ugyanakkor jóval erősebbé válunk.
Az eltérő stílusok között bármikor válthatunk, ami azért jó, mert az egyes ellenfelek más-más megközelítést igényelnek, ráadásul ennek hála a harc is változatosabbá, nem mellesleg egyre élvezetesebbé válik.
A Gravity Rush 2 nemcsak a játékmechanikájában, de a grafikáját tekintve is eltér napjaink játékaitól. A realitásra törekvő megközelítés helyett olyan látványt kapunk, mintha egy animét néznénk, ami kifejezetten jót tesz a hangulatnak, és néha tényleg olyan érzésünk lehet, mintha nem is videojátékkal játszanánk, hanem egy japán animációs film peregne a szemünk előtt.
Viszont ez csak a konkrét játékra igaz, ugyanis a küldetéseket összekötő átvezető részek nem animálva, hanem képregénypanelek formájában mesélik el a történetet.
A stílus ugyan itt is egyedi, de kicsit régimódinak hat, rengeteg lapozós gombnyomkodást igényel, továbbá nincs szinkron, a szereplők csak (helyenként elég idegesítő) hangulathangokat adnak ki magukból, a tényleges információ szövegbuborékokban jelenik meg a képernyőn.
Nem negatívum, de a folyamatosan 360 fokos térérzékelést igénylő irányítást azért szokni és tanulni kell, illetve mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy a fejlesztők helyenként
olyan küldetéseket is beleerőltettek a játékba, amelyek nem nagyon passzolnak az összképbe.
Főleg a „lopakodós" feladatok okoznak majd fejfájást, lévén Kat képtelen fedezékbe húzódni, de ettől függetlenül elvárják tőlünk, hogy őrök és drónok között sunnyogjunk, méghozzá sokszor hatalmas, beláthatatlan területen, nem kevés ideig.
Ezt leszámítva viszont nem nagyon tudunk belekötni a Gravity Rush 2-be. A játékélmény kellően egyedi és változatos, az útkeresést, társadalmi ellentéteket, elnyomást és mindenféle emberi kapcsolatokat felvonultató történet kifejezetten érdekes, ráadásul a játék
akár harminc órára is a képernyő elé szögezhet, köszönhetően a rengeteg extra küldetésnek és lehetőségnek.
Ha már unalmas a GTA-sorozatot majmoló, lövöldözős, autóvezetős, bosszúállós játékok ötlettelen tömkelege, akkor a Gravity Rush 2 érdemel egy esélyt, hiszen mer újítani, a jól bejáratott sablonok helyett új ötletekkel szórakoztat, ráadásul a szerethető főhőst és a varázslatos környezetet sem spórolták ki a programból.