A TIF első része 1999 októberében jelent meg. Fogadtatása vegyes volt mind a szakma, mind a játékosok köreiben. A program ugyanis olyannyira különbözött az addig megszokott vetélytársaktól, hogy ez sokakban ellenérzést váltott ki. A készítők nem is titkolták, hogy teljesen az alapokról kezdték a játék fejlesztését, azaz nem vettek át semmit a hasonló programokból. A cél az volt, hogy a lehető legélethűbb fociszimuláció kerüljön a játékosok keze közé.
A folytatásra körülbelül egy évet kellett várni, 2000 novemberében egy erősen továbbfejlesztett változat került napvilágra. A sorozatoknál megszokott változásokon túl (fejlesztett mesterséges intelligencia, pontosabb irányítás, több csapat, új mozgások) két új rejtett mód is belekerült a programba. A Time Warp League-ben a régi idők nagyjaival bizonyíthatunk, míg a Kids League egy iskolai bajnokságot takar.
A fejlesztők a két rész után megérezték, hogy a játék csak úgy fejlődhet tovább, ha a következő részt már PlayStation 2-re készítik el, hiszen a PlayStation kapacitása már szinte a végletekig ki lett használva.
Aki a képekre tekint vagy esetleg már volt szerencséje kipróbálni a játékot, valószínűleg egyetért majd azzal, hogy a látványra nem lehet panasz. A fejlesztők az egyik legjobb designer céget, a Hok and Lobot hívták segítségül, akik többek közt a sydneyi Olimpiai-stadion tervezését is végezték. A virtuális közönség a pályán történő eseményeknek megfelelően reagál: ünnepel vagy épp nemtetszését fejezi ki - az emberek papír fecniket dobálnak, és örömtüzeket gyújtanak. (Jellemző a készítők mindenre kiterjedő figyelmére, hogy ez utóbbi dolog az angol meccseken nem szerepel, hiszen ott be van tiltva.) A szurkolók a kedvencük színeiben képviseltetik magukat, és csapatuk zászlóját lengetik. Hallhatjuk az igazi meccsekről ismerős lelkes énekléseket, kántálásokat - helyszíntől függően mást és mást.
A program rendelkezik a Futballjátékosok Nemzetközi Szövetségének (FIFPro) hivatalos licencével, tehát valódi játékosok nevei szerepelnek a mezeken. Mintegy 8000 név került be a játékosok adatbázisába, és ebből a 250 leghíresebb sztár arcról is felismerhető, mert őket pontosan lemodellezték. A buktatásoknál fájdalom, a góloknál öröm avagy letörtség, a bírókkal való társalgásnál pedig idegesség, agresszió jelei látszanak az arcukon. A figyelmesebbek még a játékosok légzését is nyomon követhetik, sőt még pislogáson is rajtakaphatják őket.
A mozgásokat is valódi focistákról mintázták. Fiatal Aston Villa-játékosok segédkeztek a motion capture eljárásban, hogy amit a képernyőn látunk - a becsúszások, cselek, lövések -, mind-mind olyanok legyenek mint az életben. Minden mozdulatból több variáció is létezik a programban, hogy például egy-egy cselezésnél ne mindig ugyanazt a mozgássort lássuk.
A mesterséges intelligencia is sokat fejlődött. Egyrészt saját csapattársaink is sokkal ügyesebbek, nagyon jól helyezkednek (persze a beállított taktikának megfelelően), másrészt az ellenfelek is rendkívül jól játszanak. Más hasonló programokkal ellentétben itt nincsenek tuti gólok, tuti helyzetek, meg kell szenvedni a sikerért. Nem lehet egy módszert begyakorolni és így mindig nyerni.