Az Adobe szoftverházat sokan azért szerették, mert programjainak fejlesztése átgondolt volt, és nem siették el a piacra dobást, hogy utána majd menet közben javító kiegészítések sorozatával próbálják meg toldozni-foldozni az elkapkodott fejlesztés és tesztelés hiányosságait.
A frissítéseket érdemes volt megvenni, hiszen mindig hasznos dolgokat találtunk az újabb verziókban, így megtérült a beruházás. Hogy ez most is így van-e, azt döntse el a kedves olvasó...
Ami rögtön feltűnik: kissé megváltozott a kezelőfelület. A fekete-fehér ikonok helyett immár kiszínesedő eszközökkel dolgozhatunk - ahogy ezt már az Illustrator 10-ben is láthattuk. Ezen kívül számos apró kényelmi szolgáltatást is találunk még, amilyen például a paletták automatikus elhelyezése a közös gyűjtőben az Options sávon, a testre szabható "szerszámosláda" paletta (eredeti nevén Tool Presets) vagy az új állományok létrehozására szolgáló New párbeszédablakban a fontosabb méretek (A/4, A/5, B/4, B/5, web banner stb.) felsorolását.
Hatékonyság
Talán az egyik leghasznosabb - bár nem szorosan a képszerkesztéshez kapcsolódó - újdonság a File Browser, azaz állományböngésző paletta megjelenése. Ezzel könnyen és gyorsan áttekinthetjük a számítógépünkön tárolt képeket, sőt a különböző kísérő információkat is elolvashatjuk, anélkül hogy meg kellene nyitnunk a fájlt.
A böngészőablak négy fő területből áll. A bal felső sarokban a mappákat találjuk fa struktúrába rendezve, alatta az éppen kiválasztott kép nézőképét találjuk, alul pedig a hozzá tartozó kísérő információk listája jelenik meg. Itt egyébként a dátum, méret, felbontás, színmód és profil mellett olyan kiegészítő adatokat is olvashatunk, amelyeket a digitális fényképezőgépek rögzítenek a képek készítésekor (EXIF). Az ablak teljes jobb oldalát a miniatűrök felsorolása foglalja el. Megválaszthatjuk, hogy ezek kicsik, nagyok vagy közepesek legyenek, és hogy milyen sorrend - fájlnév, -méret, felbontás stb. - szerint rendszerezze a Photoshop. Ha a részletes (Detail) nézetet kérjük, akkor a miniatűrök mellett a legfontosabb adatokat egyből leolvashatjuk a bélyegképek mellett. Amennyiben egyedi rendszert szeretnénk kialakítani, rangsorolhatjuk is a képeinket (A-tól E-ig), és rendezhetjük a listát az egyéni rangsor szerint.
A böngészőablakban kényelmesen kereshetünk képgyűjteményünkben |
Az új Workspace funkció lehetővé teszi az egyedi kialakítású munkakörnyezetet, akkor is, ha többen dolgoznak ugyanannál a gépnél. Sőt, így a különféle feladatoknak is különböző környezeteket alakíthatunk ki. Hasonlóképpen eszközeinket is testre szabhatjuk. Ha valamelyik eszköz beállításait szeretnénk megőrizni, nincs más dolgunk, mint felvenni a Tool Presets nevű "virtuális szerszámosládába", ahonnan bármikor kiválaszthatjuk az adott eszközt a korábbi beállításokkal. Ugyanarról az eszközről akár több állapotot is eltárolhatunk, így nem kell vesződni a tulajdonságok beállításával az Options sávon.
Ecsetparádé
Kétségkívül az ecsetek és hasonló eszközök terén tapasztalható a leglátványosabb újdonság. Elsőként a Heal és a Patch eszközöket emelném ki mint a kép részleteinek, apró hibáinak kijavítására szolgáló hasznos segítségeket.
A Heal (azaz gyógyító) sok mindenben hasonlít a hagyományos Stamp (pecsét) eszközhöz, ugyanúgy retusálhatunk vele, mintát véve a kép egyik pontjáról, és rendre átmásolva azt máshová. Itt azonban a program nem csak szolgaian másol, hanem retusálás közben megőrzi az eredeti terület fény-árnyék viszonyait és textúráját, ily módon könnyítve meg a retusőr munkáját. Így nem kell aprólékos gonddal kiválasztani az árnyalatban megfelelő területet, ahonnan ráadásul elegendő mennyiségű mintát tudunk venni a másoláshoz.
Eredeti kép - Az ablak eltüntetése a Stamp eszközzel - A Heal eszköz kijavítja az eltérő fényviszonyokból adódó különbségeket |
Az ecsetek másik nagy megújulása a Brushes palettában érhető tetten. Ez az előző, 6.0-s verzióban kimaradt, csak az Options sávon lévő legördülő menüben választhattuk ki az ecsetek méretét és fajtáját. Most azonban az egyszerű ecsetek mellett számos művészi és látványos hatást megvalósító ecsettel is dolgozhatunk. Természetesen továbbra is megadhatjuk az ecsetek méretét, állásszögét és az ecsetnyom közét (azaz hogy milyen sűrűn ismételje a Photoshop az ecset formájának lerakását), továbbá megadhatjuk az ecset véletlenszerű változásait is! A festés szinte minden paraméterét módosíthatjuk menet közben: a színét, az elfordulását, a pontos elhelyezését, a gyakoriságát stb. Ez a változás lehet véletlenszerű, egyre csökkenő ("kifogy a festék") vagy éppen a digitalizálótábla nyomásától vagy a penna dőlésszögétől függő. Ez ismerős lehet az Illustrator-felhasználóknak, hiszen ott hasonló lehetőségeket találunk az ecset beállításainál.
Sajnos az ecsetek továbbra is csak a festőszínnel dolgoznak, és bár meghatározhatjuk, hogy minden lépésnél eltérjenek tőle kisebb-nagyobb mértékben, egy-egy kép azért így is egyszínű lesz.
Egy lapolvasó és némi aprópénz segítségével így is érdekes képet készíthetünk: az érméket beszkennelve, majd ecsetként definiálva festhetünk jelentősebb összeget háttérként. Itt az ecsetméret természetesen állandó volt, a szín és az elforgatás azonban változott. A képhez egy kis trükkre is szükség volt: a varázspálca segítségével időről időre ki kellett jelölni az üresen maradt fehér hátteret, hogy csak oda fessünk, és ne fedje egymást két érme, mivel az ecsettel elhelyezve ezek részben átlátszók lesznek. Ez kicsit megnehezíti a munkát, de még így is sokkal gyorsabban és memóriatakarékosabban készült el a kép, mintha minden egyes érmét külön rétegre helyeztünk volna.
Az új ecsetekkel és némi kreativitással érdekes hatásokat érhetünk el |