Csaknem a hittételek bizonyosságával állítható, hogy a magánemberek és a vállalkozások kapcsolódása az Internethez óriási lehetőségeket teremthet az e-kormányzat számára.
Világszerte egyre több helyen látjuk megvalósulni az elektronikus kormányzatot. Brazília kormányzata elkötelezte magát amellett, hogy még az idén online is elérhetővé teszi az összes eddig csak személyesen, ügyfélszolgálati irodákban hozzáférhető szövetségi szolgáltatást; ezen kívül a Net 16 000 vidéki közösséghez való eljuttatásáról is döntés született. Egyiptom 3 000 postahivatalt kapcsol hálózatba, s emellett postai bankrendszereket állít fel. Szenegál hároméves programot indított arra, hogy több mint 7 000 falut bekapcsoljon az ország “digitális vérkeringésébe".
Malajzia tizenöt évre előre tervezve konzorciumot alapított a magánszektor több szervezetével abból a célból, hogy elektronikus kormányzati portált hozzon létre. Tanzánia pedig eThinkTank – kb. “Elektronikus Agytröszt” – néven olyan partnerkapcsolati kezdeményezést indított útjára, amelyben közszolgálati, magánszektor-beli és non-profit szervezetek működnek együtt, hogy úttörőként hozzájáruljanak az informatikai infrastruktúra kialakításához.
A későbbiekben a kormányoknak olyan technológiák alkalmazására kell majd figyelmüket összpontosítaniuk, amelyek két módon is fokozzák a hatékonyságot. Először is olyan rendszereket kell majd létrehozniuk, amelyek lehetővé teszik a magánszemélyeknek, a vállalkozásoknak és a különböző szervezeteknek, hogy a szükséges szolgáltatásokhoz gyorsan, megengedhető áron és biztonságosan hozzáférhessenek. Másodsorban mindezt a kormányzás költségeinek csökkentése mellett kell elérniük. Az elektronikus üzlet ezeket a célokat nap, mint nap teljesíti – miért ne lenne ugyanerre képes az e-kormányzat is?
Mi kell ahhoz, hogy a kormányzat teljes jogú részesévé váljék ennek az új világnak? Először is, ahogyan a vállalkozások ügyfeleik szükségleteire összpontosítanak, ugyanúgy a kormányoknak is saját polgáraik szükségleteire kell összpontosítaniuk, majd ki kell alakítaniuk az ezen szükségletek kielégítéséhez leginkább megfelelő informatikai célkitűzéseket és prioritásokat. Másodszor a kormányoknak le kell bontaniuk a bürokráciájukat övező betonfalakat is, hogy a minisztériumok közötti tevékenységek is akadálytalanul és eredményesen folyhassanak.
Ez felvet egy harmadik, hasonlóan nagy fontosságú kérdést is. Az alkalmazott technológiának nyitott szabványokra kell alapulnia, hogy a frissen felállított rendszerek zökkenőmentesen és átláthatóan együttműködhessenek a már létezőkkel éppúgy, mint a jövő rendszereivel, illetve a magánszektor rendszereivel éppúgy, mint a nemzeti határokon túl működőkkel.
A sikeres elektronikus kormányzat negyedik, ugyancsak megkerülhetetlen kérdése a magánszféra sérthetetlensége és a biztonság körül forog. Ha a kormány nem képes arra, hogy rendszereinek biztonságát fenntartsa, az embereknek a technológiába vetett hite egy csapásra el fog párologni. A kormányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a magánszféra sérthetetlensége és a biztonság a kormányzati informatikai infrastruktúra szerves alkotójává váljék.
Végül látnunk kell, hogy az elektronikus kormányzat nem a semmiből fog előteremni – sokkal inkább azoknak a már meglévő informatikai infrastruktúráknak az alapján fog továbbépülni, amelyek ma még elsősorban a magánszférában működnek. A kormányoknak figyelmet kell fordítaniuk mindazokra a tanulságokra, amelyeket a vállalkozók közössége az elektronikus kereskedelem rendszereinek felépítése, beüzemelése, menedzselése során felhalmozott. Ehhez részben olyan, együttműködésre alapuló “e-közösségeket” kell létrehozni, amelyekben a kormány mellett az üzleti és a tudományos élet szereplői is részt vesznek, részben pedig a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében kapcsolatokat kell kiépíteni a közszolgálati és az üzleti szféra szervezetei között.
Hová vezethet mindez? Vegyük csak példaként Kanada Strategis néven ismert online közösségét. A közösség azzal a céllal jött létre, hogy támogassa az ország gazdasági sikereit. A Strategis lényegében vállalkozási adatok és szolgáltatások tárháza, amely ma már Kanada legnagyobb Internet-alapú üzleti könyvtáraként működik, s naponta több mint 25 000 felhasználót szolgál ki több mint kétmillió dokumentummal és 20 000, a világ legkülönbözőbb részein működő vállalkozáshoz vezető linkkel.
Vitathatatlan: mára valóban eljött az e-kormányzat ideje. Épp csak kezdjük felfogni, milyen szerteágazó is az igazán globális gazdaság, s lassan megértjük, hogy a nemzetközi versenyben való helytálláshoz egészen új szintre kell hozni a közszolgálati szféra és a versenyszféra közötti partnerkapcsolatot. S mindehhez szükség van valamennyi kormány szilárd elhatározására is: nekik kell technológiai példaképként szolgálniuk, nekik kell polgáraik képviseletében meghatározniuk az informatikai stratégiát, és nekik kell biztosítaniuk, hogy állampolgáraik élvezhessék az összes rendelkezésre álló technológia előnyeit.
Az, hogy a világ nemzetei milyen hamar és milyen alaposan teszik magukévá az elektronikus kormányzat eszméjét, meg fogja határozni, hogy milyen hamar érkezik el a pillanat, amikor végre a globális közösség is élvezheti majd a gazdaság globálissá válásának gyümölcseit.
a szerző: Jocelyne Attal az IBM Software Group alelnöke