Hol, mi a neten? - A keresés művészete

A web olyan, mint a mitikus Tudás Könyve: amit a világról tudni lehet, az sokmillió oldalára mind fel van írva. De ahhoz, hogy a sok információ között megtaláljuk, amire szükségünk van, a keresés művészeivé kell válnunk.

Bár a weben minden oldal rendelkezik valamilyen hivatkozással, tartalmuk nyilvántartására nincs szabványos módszer, emiatt más információforrásokkal ellentétben a kívánt adatokhoz nem tudunk olyan egyszerűen hozzájutni, hogy felütünk valamiféle - akár virtuális - tárgymutatót, és onnan a megadott oldalra lapozunk.

Az internet, tudjuk jól, nem ismer határokat, földrajziakat pedig különösképpen nem. A PC előtt ülve egy főiskolás Pécsett vagy Debrecenben pillanatok alatt utánanézhet, milyen kurzusokat és pályázati lehetőségeket kínálnak a világ egyetemei. A kutatóknak nem kell többé tudományos intézetük szűkös szakkönyvellátottsága miatt bosszankodniuk, mert közvetlenül hozzáférhetnek mindazokhoz az adatokhoz, amelyeket kollégáik a földgolyó legkülönbözőbb részén publikálnak, és maguk is bekapcsolódhatnak a nemzetközi információcserébe. Sajnos azonban a web puszta mérete, az információtároló helyek nagy száma és a katalogizálási rendszerek sokfélesége időnként nagyon megnehezíti az információk felkutatását.

Az első lépések

Tegyük fel, hogy valamilyen műszaki cikk, mondjuk egy noteszgép iránt érdeklődünk, amelyet a bizományi kirakatában láttunk: szeretnénk megtudni, mit tud, mennyit ér, megfelel-e elvárásainknak. Hol kezdjük a tájékozódást? Az első lépés logikusan adódik: látogassunk el a gyártó (a neve legyen Topsystem) webhelyére, vagyis a www.topsystem.com, illetve www.topsystem.hu címre, és nézzünk ott körül. Ha nem jutunk érdemi információhoz, a következő állomás a témával foglalkozó valamelyik komolyabb szaklap webhelye: számítástechnikáról lévén szó, ez lehet például a http://www.pcworld.com vagy a http://www.hwsw.hu. Ezek a webhelyek biztos támpontot kínálnak az eligazodáshoz, és sok hasznos szolgáltatásuk mellett olyan keresőt is biztosítanak, amellyel a különféle rovatokban megjelent cikkekben kotorászhatunk. Ha beírjuk a noteszgép nevét, szerencsés esetben néhány pillanat múlva már egy sor újságcikkből válogathatunk, amelyek segítenek az eligazodásban.

A keresés e fajtájának az az előnye, hogy megszűrt, kiérlelt információkat kapunk, és nem fulladunk bele a nagy keresők által eredményül szolgáltatott rengeteg oldalba. De ha valóban ki akarjuk aknázni az internet információs aranybányáját, elkerülhetetlen, hogy kimerészkedjünk a nyílt vízre, és böngészőnkkel megcélozzuk valamelyik nagy keresőrendszer főoldalát.

Tudásra szomjazó pókok

A keresőrendszerekről mindenekelőtt azt érdemes tudni, hogy nem maguk keresgélnek a hálón, hanem úgynevezett pókokat küldenek ki, amelyek tűvé teszik a webet információk után. Ezek a pókok serényen végigszánkáznak a világhálón, kulcsszavakat, illetve a weboldalakba beágyazott címkéket keresnek, amelyek az oldalon lévő információk jellegéről tájékoztatnak, és követik az oldalakon található élőkapcsokat. Elkerülendő azonban a leragadásokat, bizonyos időnél tovább nem időznek egy-egy helyen, emiatt a nagy helyek teljes átvizsgálására nemigen van módjuk. Az információkból indexet készítenek, és amikor valamilyen keresőkérdést intézünk a keresőrendszerhez, a program ennek alapján bányássza elő azokat a címeket, amelyek feltételezései szerint megfelelnek keresési feltételeinknek.

Minden internetező ismer és használ legalább egy-két keresőrendszert: a magyar Vizslát, az AltaVistát, a Google-t stb. Az emberben azonban felmerül a kérdés: mi szükség van több keresőrendszer használatára, miért nincs egy univerzális kereső, amely katalogizálna és összegyűjtene mindent, ami a neten található?

A magyarázat részint az internet irdatlan méreteiben rejlik: a világháló olyan hatalmas, hogy nem létezik olyan keresőrendszer - legyen bármilyen erőteljes is -, amelyik minden változást folyamatosan nyomon tudna követni. Ezen túlmenően a web versenyen alapuló kereskedelmi médium, amelyet a konkurenciaharcok, a szponzorálások, a reklámok, valamint az információs kereszthivatkozások és ajánlások éltetnek és tartanak mozgásban - vagyis a változatosság a keresők tekintetében is gyönyörködtet.

Finomított keresés

Ha a keresőrendszer kritériummezőjébe egyetlen kulcsszót írunk be, annyi oldalt kapunk eredményül, hogy ítéletnapig sem végzünk az átvizsgálásukkal. Az eredményoldalak számát kétféleképpen csökkenthetjük: részint úgy, hogy pontosabban elmagyarázzuk a keresőnek, mire vagyunk kíváncsiak, részint pedig úgy, hogy megmondjuk azt is, mi az, amire végképp nincs szükségünk. Ennek az a technikája, hogy nem egy, hanem több szót adunk meg, amelynek szerepelnie kell az oldalon, illetve közöljük azokat a szavakat is, amelyek egyáltalán nem szerepelhetnek a keresett oldalon. A nagy keresők részletes keresési (advanced search) oldalukon külön rovatokat biztosítanak mindezen szavak beírására: a kulcsszavakból aztán a program logikai operátorok közbeiktatásával bonyolult keresőkérdést készít, és erre keres rá indexében. A logikai operátorokkal való zsonglőrködéssel nekünk nem is kell foglalkoznunk, de ha vonzalmat érzünk a Boole-algebra iránt, AND, OR, NOT operátorok segítségével magunk is megfogalmazhatunk összetett keresőkérdéseket. Az AND operátor azon szavak összekapcsolására szolgál, amelyek mindegyikének szerepelnie kell az oldalakon, az OR azokéra, amelyek közül elég, ha csupán egyiket vagy másikat tartalmazza az oldal. Végül a NOT azt jelenti, hogy az a szó, ami ez után következik, nem szerepelhet az oldalakon. Vannak keresők, amelyek + és - jelet használnak a keresőkérdés megfogalmazására: a - jel a NOT-tal ekvivalens, a + pedig azt jelenti, hogy az utána álló szónak feltétlenül szerepelnie kell az oldalon.

Tovább kurtíthatjuk az oldalak számát, ha meghatározott dátumra keresünk rá (például 2001; 1999-nél nem régibb stb.), és ha idézőjelbe tesszük azokat a szófüzéreket, amelyeknek együtt és pontosan ebben a sorrendben kell szerepelniük az eredményoldalakon.

Ha mindezen finomító trükkök bevetésével sem jutunk közelebb a keresett információhoz, próbálkozzunk meg a kulcsszavak szinonimáival. Végül is a számítógép elég korlátolt eszköz, gondolatolvasásra pedig végképp nem alkalmas: kérdéseinkre csak akkor tud válaszolni, ha pontosan tesszük fel őket.

Hely, hely, hely

Az internet világnyelve az angol, az oldalak túlnyomó többsége is az (pontosabban amerikai, következően az Egyesült Államok hatalmas méretéből, valamint abból a körülményből, hogy az amerikaiak viszonylag olcsón férhetnek hozzá az internethez, és a világháló örömeit már évek óta élvezik). A nagy keresőkkel azonban nyelvi-földrajzi szempontból is szabályozhatjuk a keresések körét, és kiszűrhetjük a számunkra indifferens oldalakat. A magyar Vizslán például beállíthatjuk, hogy csak a magyar weben akarunk-e keresni, vagy a teljes weben: a lenyíló menüt, ahol ezt szabályozhatjuk, közvetlenül a keresőmező mellett találjuk. De hasonló szolgáltatást nyújt a Google és az AltaVista is. A keresőmező alatt mindkét rendszer felkínálja a lehetőséget, hogy a keresést az általunk beállított nyelvű oldalakra szűkítsük le. A nyelveket a részletes keresés beállítóoldalán jelölhetjük ki, és ugyanitt egyebek között régiók és tartománynevek szerint is korlátozhatjuk a kereséseket.

Nyelvi eszközök

A keresők - ha csak a beállítóoldalukon nem beszéljük le őket erről - boldogan hoznak elénk idegen nyelvű oldalakat, néha egészen egzotikus nyelveken is. Abban azonban nem igazán segítenek, hogy mi is eligazodjunk ezeken az oldalakon. Az interneten szerencsére több online fordítórendszer is működik: ha magyarul nem is tudnak, abban a hasznunkra lehetnek, hogy olyan nyelvre ültessük át a szöveget, amit mi is megértünk - legalább olyan szintig, hogy az értékes információkat kicsipegethessük belőlük. Ilyen online fordító a Babelfish és a SysTran. Nyelvi szempontból a nagy keresőrendszerek közül a Google a legbarátságosabb. Túl azon, hogy beállíthatjuk rajta az illesztőnyelvet (vagyis magyaríthatjuk a felületét), és nyelvi szempontból rugalmasan szabályozhatjuk a keresések körét, a rendszer a nagy világnyelveken írott oldalak szövegénél közvetlen angolra fordító szolgáltatást is nyújt (feltéve, hogy a felület illesztőnyelvét angolra állítottuk). Ezt a lehetőséget az eredményoldalon, a helyek címe melletti Translate feliraton kattintva aktivizálhatjuk. A fordítás színvonala persze az online fordítókéhoz hasonlóan komoly kívánnivalókat hagy maga után, de nem is az a célja, hogy műélvezetet nyújtson, hanem hogy kihámozhatóvá tegye a keresett információkat.

(Folytatás következik)