DJ pult a PC-n

Összeállításunkban a manapság nagy népszerűségnek örvendő keverőprogramokat mutatjuk be, amelyek segítségével DJ-pulttá alakíthatók az otthoni számítógépek.

Igazi forradalom zajlott le a '80-as évek végén a világ zeneiparában: az addig csak kisegítő jelleggel bíró elektronikus hatások önálló életre keltek és megteremtették a modern elektronikus zenei stílusok kiindulópontját. Ám ezáltal nemcsak a zenekészítés, hanem a nóták bemutatási módja is megváltozott. A DJ-k az elmúlt másfél évtized alatt "zenejátszó kisiparosokból" igazi művészekké váltak, és ebben óriási szerepe volt a rendelkezésre álló technikának is. A Technics jó öreg SL-1210 MK II-es lemezjátszója, és az egyre több tudással felvértezett keverők mellé ma már "csak" egy jó adag művészi érzék szükséges, és kellő kitartással, no meg szorgalommal bárkiből lehet lemezlovas. Ma már minden második srác gitár helyett lemezjátszón szeretne zenélni, és sokan közülük titkon abban reménykednek, hogy belőlük is ünnepelt Top DJ lesz, akinek ma már a popsztároknál is nagyobb rajongótábora van.

Egyre terjed a házi, úgynevezett bedroom DJ-zés is, persze nem mindenkinek adatik meg, hogy egyből a legprofibb - egyben legdrágább - felszerelésen próbálja ki bakelitnyűvő tudományát. Számukra nyújtanak segítséget a PC-n futtatható keverőprogramok, amik ha nem is adják vissza ugyanazt a "feelinget", de az alapvető fortélyok ezek segítségével is elsajátíthatók.

Ha élő mix készítéséről van szó, feltétlenül két hangkártyás rendszerrel kell rendelkeznünk, melyek a két hangforrásunknak (lemezjátszó) felelnek meg. Emellett szükségünk van egy fejhallgatóra is, amivel az egymásra keverendő zenéket tudjuk keresgélni, ütemre lőni. Így a DJ-programok esetében már az installáláskor be kell állítanunk az elsődleges és a másodlagos (monitor) hangkártyát.

Szép külső, komoly belső

A Mixvibes Pro-ról első ránézésre látszik, hogy a kimunkált felület komoly zenei programot takar. Bonyolultnak tűnhet, de már néhány alkalom alatt igen könnyen kiismerhető a rendszer. Alapállapotban fekete színű a háttér, de akinek ez nem jön be, az a gyártó honlapjáról kedvére válogathat az új skinek között. A Mixvibes az MP3 mellett kezeli a WAV, WMA, AIF és egyéb közismert fájlokat is.
A program első indításakor konfigurálnunk kell hangkártyáinkat (maximum négyet kezel), amit a DirectX beállításban tehetünk meg. Alapállapotban három lejátszót és keverőpultot látunk, de ezt mindenképpen célszerű leredukálni kettőre, ugyanis kettővel sem lesz egyszerű a "zenebonálás". Második lépésként célszerű elővarázsolni az Auto Bpm ablakot, amivel folyamatosan látjuk a keverendő zenéink hullámgörbéjét, nagymértékben segítve az ütemre való összeillesztést. Az első szám görbéjének színe zöld, a másodiké piros, a harmadiké pedig kék. Jobb gombbal kattintva kiválaszthatjuk, hogy zenénk milyen frekvenciatartományait (dobot, basszust, cint) lássuk grafikusan.

A monitor alján találjuk meg a két csatorna összeúsztatására szolgáló Crossfadert. A csatornákat - alapértelmezésben 1 és 2 - a csúszka mellett állíthatjuk át. Ha mondjuk a 3-as és a 12-es csatorna között szeretnénk keverni, akkor bal oldalt 3-as, jobb oldalt 12-es számnak kell állnia. Ha a csúszka középen áll, akkor mindkét csatorna ugyanolyan hangerővel szólal meg. A Media Base ablakba tehetjük azokat a számokat, amelyekkel dolgozni szeretnénk majd, viszont ez kicsit több mint egy egyszerű számlista-kezelő. Kiolvassa ugyanis az MP3 fájljainkból az előadót, a szám címét, a stílusát, kiszámíthatjuk vele a nóta ütemét és kijelzi a felvétel hosszát is. A megjelenített információ testre szabható; ehhez kattintsunk jobb gombbal a listán, és válasszuk ki a Columb Properties menüpontot.

Készülj a keverésre!

Első körben mindenképpen válasszuk a ki azokat a zenéket, melyekből egy mixet szeretnénk készíteni, majd egy Windows ablakból egyszerűen húzzuk be őket a Media Base listájába. Ezután célszerű az összes számot kijelölni, és lefuttatni rajtuk az automatikus BPM-számlálást (Beat counting auto). Ez mennyiségtől függően eltart pár percig, de megkönnyíti a mixelést. Az így kapott listát célszerű elmenteni egy VIB kiterjesztésű fájlba, így ha menet közben elrontjuk, esetleg megunjuk a mixelést, nem kell újra előkészíteni a fájlokat, egyszerűen csak vissza kell tölteni az alapanyagokat. Vigyázzunk azonban arra, hogy a lista csak hivatkozásokat tartalmaz; ha zenéinket letöröljük, vagy áthelyezzük a merevlemezünkön, a lista nem fog működni. Jó, ha valamilyen sorrendet is kialakítunk a számok között, vagy legalább határozzuk meg az első számot. Ha a mix tartalmát előre eltervezzük, később csak a keverésre kell figyelnünk. Persze jó, ha ilyenkor is vannak improvizatív ötleteink. Mielőtt közelebbi kapcsolatba kerülünk a keverőpulttal, helyezzük az első zenét az első lejátszóba (egyszerűen csak bele kell húzni a csatornába).

Keverem, kavarom, készül a sláger

Ha az első csatornán "forgó" szám már unalmas, át kellene úsztatni egy másik zenére. Tegyük a kívánt zenét a második csatornára, de ügyeljünk, mert ilyenkor a Crossfader középállásba ugrik, vagyis mindkét csatornát ugyanúgy, ugyanolyan hangerővel halljuk a hangfalunkból. Miután elhúztuk balra a csúszkát, már be is kapcsolhatjuk a monitor gombot, hogy halljuk, mit is akarunk rákeverni az első számra. Következő dolgunk, hogy olyan helyre tekerjük a zenénket, ahonnan majd rá szeretnénk húzni a másik nótára. A beállítás után pauzáljuk le zenénket, nyomjuk meg a Cue gombot, így ezentúl ettől a jelöléstől fogja elindítani a számot. Addig próbálkozzunk az indításokkal, amíg az Auto BPM ablakban látható hullámon nem fedik egymást a vonalkák. Ha jó az ütemünk, biztosak lehetünk benne, hogy a két zene összeúsztatása megfelelő lesz.

Kezdődhet a keverés! Húzzuk a csúszkát balról jobbra, ügyeljünk azonban arra, hogy az ütem valószínűleg folyamatosan változik; nem számottevően, de ha már tizednyi eltérés van, akkor kb. 15 másodpercen belül el fog csúszni a két ütem, és úgynevezett "lovaglást" fogunk hallani. Tehát folyamatosan állítgassuk a Pitch gombot valamelyik csatornán és szinkronizáljuk a másik csatornán szóló zene ütemével. Ezt figyelembe véve, nem túl jó, ha az átkeverés túl hosszú, mert belebukhatunk. Jó hatásokat lehet elérni a csúszka hirtelen rángatásával, de túlzásba ezt sem kell vinni, mindig az adott zene stílusbeli sajátosságainak megfelelően döntsünk róla. Figyeljünk még arra, hogy nehogy kifussunk az időből; tudástól függően a szám vége előtt egy-másfél perccel már kezdjük meg az átkeverést.
Művünket természetesen rögzíthetjük, majd WAV vagy MP3 formátumban kimenthetjük a merevlemezre.