Merevlemezes tippek és trükkök

"Kicsi ezüstös vagy fekete doboz, azon vannak az adatok." Nagyjából ennyi, amit általában tudunk a merevlemezekről. A következő oldalakon igyekeztünk olyan hasznos tudnivalókkal szolgálni, amelyek segítenek egy új HDD vásárlásban, a meglévő merevlemez élettartamának a megnövelésében. Összeállításunk nem beszerelési kalauz, sokkal inkább túlélési útmutató.

A cserélhető merevlemezfiók megszületése nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a PC mind a mai napig híján van egy olyan általánosan elterjedt, könnyedén hordozható adattárolónak, mint a jó öreg, 1,44 megabájtos hajlékonylemez, természetesen napjaink szükségleteit kielégítő adattárolási képességekkel. Szinte biztosra veszem, hogy a merevlemezfiók ötlete egy találékony távol-keleti agyból pattant ki. Az ötlet zseniális, hiszen csak annyi kell, hogy azokba gépekbe, amelyek közt adatokat akarunk mozgatni, veszünk egy-egy, a fiókokat fogadni tudó perselyt. A modern BIOS-ok automatikusan felismerik az ATA merevlemezeket, az IDE vezérlő manapság már az összes alaplapi lapkakészlet szerves része, így minden adott az egyszerű adatmozgatáshoz és cseréhez.

A dolog hátulütője, hogy az ezekbe házilag beszerelt merevlemezeket asztali gépekbe való fix beépítésre tervezték! Így sokkal inkább a gyorsaságra vannak kihegyezve, mintsem ütés- és rezonanciaállóságra! Gyakori, hogy sokan egyetlen fiókot használnak, és szükség szerint cserélik benne a merevlemezt. Így a merevlemez nincs fixen becsavarozva, ami addig nem baj, amíg csak a fiókban pihen! Viszont annál nagyobb probléma, amint az ilyen fiók bekerül a táskánkba, hogy egyik géptől a másikig utazzon. Ilyenkor szegény merevlemez ide-oda zötykölődik a fiókban, mint foglyul ejtett légy a befőttesüvegben. Szükséges részleteznem, hogy ez mennyire használ a mechanikának? Az már csak hab a tortán, hogyha úgy 1-2 méter magasról még padlót is fog időnként szegény. Szerencsénkre a leparkolt merevlemezek néha egészen elképesztő bánásmódot is képesek elviselni. Sokkal nagyobb problémát jelent a túlmelegedés, illetve a "türelmetlen csere".

Az asztali gépekbe szánt merevlemezek tervezésekor olyan (hűtő)levegőáramlással kalkulálnak, amely egy normál gépházban uralkodik. Ha beszorítunk egy winchestert egy ilyen apró fiókba, akkor ezt a levegőáramlást jócskán lerontjuk. Előfordulhat: annyira felmelegszik a meghajtó, hogy tönkremegy! Hogy mennyire nem ritka az ilyesmi, azt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy az egyik ismerős cég szervizében egészen szép kollekciót láttam megolvadt merevlemezfiókokból. Könnyű ilyen extrém körülményeket teremteni. Elegendő csupán egy 7200-as percenkénti lemez-fordulatszámú meghajtót egy hűtés nélküli fiókba építeni, esetleg a "passzentos" fiókkal lefedni a meghajtó lélegzőnyílását,majd egy fél napra berakni a gépbe nyáron. Éppen ezért az újabb, jobb minőségű fiókoknál már sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a hűtésre, és a fiók "elejébe", a fogantyú mögé hűtőventilátorokat is szereltek. Még ha ilyen jó minőségű fiókunk van is, akkor is figyeljünk arra, hogy a merevlemez nem melegszik-e túl benne!

Miniszótár

ATA (AT-Attachment - kb. AT csatolmány, AT kiegészítés)
A legújabb IDE merevlemezszabvány. Különböző "mutációi" az ATA--33, ATA--66, ATA--100, ATA--133. Itt a szám az elméletileg másodpercenként maximálisan átvihető információ mennyiségét jelöli, megabájtban kifejezve.

BIOS (Basic Input-Output System, alapvető kimeneti/bemeneti rendszer)
Egy csak olvasható memóriában tárolt rutingyűjtemény, amely lehetővé teszi a PC számára, hogy elindítsa az operációs rendszert, kommunikáljon a rendszer különböző alkotórészeivel. Itt található merevlemezünk alapvető karakterisztikájának leírása is.

IDE (Integrated Drive Electronics, integrált meghajtóelektronika)
Az ős PC merevlemezei meglehetősen ostoba jószágok voltak. A vezérlésükhöz szükséges elektronika zöme az alaplapba szúrt vezérlőkártyán volt, míg magán a meghajtón csak minimális ilyen foglalt helyet. Ennek megfelelően csak meglehetősen kevés mozgásterük volt a meghajtók gyártóinak, hiszen csak olyan winchestereket építhettek, amelyeket a PC BIOS-a ismert. (Tessék megnézni akár még egy pentiumos alaplap BIOS-át is! Ott csücsül benne - ha jól emlékszem pár év távolából - 1-től 40-ig számozva, az összes ősmeghajtó-karakterisztika!) Ezért döntöttek úgy, hogy megreformálják a merevlemezeket. A bővítőkártyára - később magára az alaplapra -- minimális elektronika kerül, míg az, amely az alaplapi BIOS számára értelmezhetővé varázsolja a merevlemez karakterisztikáját, magán a meghajtón kap helyet. Ez az új szabvány lett az IDE. (Manapság a leggyakrabban még mindig IDE-nek hívjuk az ATA merevlemezeket, ami bizony már csak rossz beidegződés, hiszen a hivatalos és helyes elnevezés az ATA, illetve annak mutációi.)

"Türelmetlen cserét" is emlegettem az előbb. Nos, ennek az enyhébb válfaja az, amikor a gépet kikapcsolva a felhasználó már akkor "tépi ki" a fiókot a gépből, amikor a lemez még mozog. Ismét csak jó esély van arra, hogy a meghajtó "beveri a fejét", aminek a végzetes következményeit már kimerítően ecseteltem fentebb. Súlyosabb eset az, amikor olyan fiókot használ valaki, amelyen kicsi kulccsal vagy egy csúszkával blokkolhatjuk, vagy engedhetjük az éltető áramot eljutni a meghajtóhoz. Sokan nem tudják, hogy ez a kapcsoló csak a meghajtóhoz vezető 5, illetve 12 voltot kapcsolja - obb esetben mindkettőt, gyakran csak az egyiket -de a merevlemez-vezérlő elektronikát egyáltalán nem védi! Éppen ezért szigorúan tilos fiókot kivenni, illetve behelyezni bekapcsolt gépből, illetve gépbe!!!

A merevlemezekkel kapcsolatos tippeknek és intelmeknek persze távolról sincs végük...

Samu József