E havi tárgyam az Adobe InDesign 2.0, az egyik legjobb tördelőprogram, sőt talán a legeslegjobb. Ha egyáltalán van hibája, az az, hogy késve jelent meg a piacon, jó évtizeddel azt követően, hogy a világ különféle nyomdáiból a hagyományos szedőgépeket kiszuperálták. Azóta az eszkimó, a grúz és az argentin tördelők éppúgy a QuarkXPresst nyögik, mint az amerikaiak, az albánok és a magyarok, tehát hogy az InDesignt végül is ki fogja használni, az rejtély. Ha egy ekkora embertömeg úgy tudja, hogy "a" tördelőprogramot QuarkXPressnek hívják, akkor annak hívják. A változás azért sem igazán valószínű, mert az ügyben érintettek zömének életében az egyetlen és meg nem ismételhető intellektuális csúcsteljesítmény a QuarkXPress használatának (részleges) megtanulása volt. (Amúgy persze a tördelők egy része kifejezetten éles eszű, érdeklődő, tájékozott ember, más részük viszont nem annyira. Mellesleg a politikai államtitkárokkal, a mozdonyvezetőkkel, a rendszeradminisztrátorokkal és a főszerkesztő-helyettesekkel is így van ez.) Az ifjakat pedig azért nem lehet eleve az InDesign 2.0-ra idomítani, mert hiszen a szerkesztőségek, a kiadók, a reklámstúdiók és a nyomdák QuarkXPresst, közelebbről általában QuarkXPress 4.1-et használnak, tehát itt annak nő fű, aki a Quarkhoz ért.
A kör bezárulni látszik, mégse felejtsük el, hogy az Adobe a DTP-piac három szegmense (képszerkesztés, rajzolás, kiadványszerkesztés) közül kettőben méltán piacvezetőnek számít, az InDesign 2.0-val pedig igen professzionális, gyors, hatékony és precíz terméket hozott össze. Némelyek (ők sokan vannak, habár korántsem elegen) azt mondják, az InDesign 2.0 jobb, mint a QuarkXPress 5.0. Én nem mondom, mert a piacon ez, mint tudjuk, nem szempont.
A teljes cikk a Számítástechnika november 26-án megjelenő, 48. számában olvasható.