Amíg a HDTV minőségű programok a hagyományos sugárzási médiákon nem érhetők el széleskörűen, a meglévő műsorszóró minőségeket kell feljavítani. A kivetítős HDTV-k mindegyike digitális képfeldolgozó áramkörökkel rendelkezik, amelyek képesek az efféle képmanipulációk megvalósítására. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás, hogy a PAL rendszerű 576i, váltott soros kijelzési módot felkonvertálják egészképes kijelzéssé, azaz 576p formátumúra. Ez a hiányzó sorok valamilyen interpolációs módszerrel történő előállításával valósítható meg. A progresszív kijelzés előnye, hogy eltűnnek a zavaró, pásztázó vo-nalak a képről, ha közelebb ülünk a készülékhez, akkor sem látszódik annyira a sorstruktúra, ezáltal stabilabb és filmszerűbb lesz a kép. Az RPTV készülékek képfeldolgozó képessége sokat javult az elmúlt években. Majdnem mindem modellben megtalálható az úgynevezett 3:2 pulldown funkció. Ez olyan speciális áramkör, amely a műsoranyag elemzése során detektálja, hogy film- vagy videoforrásból származik-e a felvétel. Ha filmről van szó - amelyet eredetileg egészképes eljárással rögzítenek a mozik számára, és csak a televíziós megjelenítéshez lett félképessé átalakítva - az áramkör észleli ezt, ezáltal képes optimalizálni a képet. Ennek köszönhetően ha házimozizni szeretnénk, a kivetített filmkockák remegésmentesek lesznek, valamint a vonalak csipkézettsége eltűnik akkor is, ha a kamera éppen végigpásztáz a képen.
Kábelezési követelmények
A kivetítős HDTV-k érzékenyek az összeköttetésekre, mert könnyen zajosodhatnak, ami rontja a képminőséget. A kábelezés során a leggyengébb láncszem a koaxiális kábel, amely a parabolából, a tetőantennából, a STB-ból vagy akár a videomagnóból szállíthat RF-jeleket a készülék tunerjébe. A pluszkábelezést e téren el lehet kerülni, ha integrált HDTV-t veszünk, amelyben benne van a vevőegység, így azt nem kell még egyszer összekábelezni a televízióval. A kompozit videojelek továbbítására a legelterjedtebb módszer az RCA kábelek használata. Ezek egyetlen vezetéken szállítják a kép világosság- és színinformációs jeleit is, amely korlátozza az elérhető minőséget. Ezeknél az összeköttetéseknél ezért jobb minőséget garantál az S-Videó-kábel, amely már külön vezetéken oldja meg ugyanezt. A legtöbb televízión, STB-on, kamerán és videokészüléken található S-videó-csatlakozó, amely általában a legjobb összeköttetési mód számukra.
A következő minőségi ugrást a komponens összeköttetések jelentik. Itt a három külön éren a világosság (Y) és a két színkülönbségi jel (R-Y, B-Y) továbbítására nyílik lehetőség. Ennek segítségével a megjelenítendő színek még gazdagabbak és valóságosabbak lesznek. Ezeket az összeköttetéseket DVD-lejátszók és HDTV-műsor vételére alkalmas STB-ok esetén szokták alkalmazni. A hagyományos komponens bemenetek elfogadják az 576i felbontású jeleket, a szélesvásznú, "HDTV-ready" komponens bemenetek viszont megbirkóznak az 576p, sőt a 720p jelekkel is. Ha kivetítős televíziót vásárolunk, célszerű az utóbbi bemeneteket keresni, mert ezek mind a hagyományos, mind a nagy felbontású jeleket tudják értelmezni. A legtöbb kivetítős HDTV-nek speciális bemenetei vannak a digitális HDTV-jelek fogadására. A digitális csatlakozók szabványai terén jelenleg még sok kavarodás van, de a két legelterjedtebb összeköttetési mód a DVI (Digital Visual Interface) és a FireWire (vagy más néven: DTV-Link, i.Link, IEEE 1394). A digitális átvitel önmagában még nem jelent jobb minőséget, csak az analóg zajtól mentes átvitelt garantálja legalább olyan jó módon, mint a komponens kábel. A FireWire összeköttetés annyival jelent többet a DVI-nál, hogy felvételeket is tudunk készíteni rajta, valamint az egyes berendezések kommunikálhatnak is egymással ezen keresztül. Általában a digitális összeköttetések előnyei között megemlíthető, hogy rugalmasan képesek alkalmazkodni az éppen aktuális kódolási szabványokhoz, nem úgy, mint az analóg megoldások.