Strapabíró útitárs - Olympus mju 300

Kompakt kialakítás, masszív külső és kis méret jellemzi az Olympus mju 300-as digitális fényképezőgépét. Az idei kiadású készülék remek hobbigép, de kreatívok is nyugodtan kezükbe vehetik.

Miután átvergődtem a kis kompakt digitális csoda kimondhatatlannak tűnő pontos termékmegnevezésén, el kell hogy mondjam, a 2003-as CeBiten történő bemutatás után sok-sok szívet megdobogtatott már a röviddel ezelőtt piacra került sorozat ikertestvére is, az mju 400-as. Az Olmypus mju 300 Digital nevű gépezet egyetlen aprócska külső jegy különbözteti meg nagyobbik testvérétől, ez pedig az ezüstösen csillogó objektívvédő előlap, mely a 400-as esetén arany színben csábítja el az érdeklődő tekinteteket.

Amennyire tetszetős a design, legalább annyira figyelemreméltó az ergonómiai elrendezése, kivitelezése ennek a kis gépnek. A fémház kényelmesen kézre áll, és nem utolsó szempont az sem, hogy amennyiben az objektív védőfedél zárt állapotban van, a fényképezőgép még a legszélsőségesebb időjárási viszontagságoknak is ellenáll. A mju 300-as technikai felszereltsége elsősorban amatőr, avagy kezdő felhasználókat csábít fotózásra, bár néhány alapvető beállítás manuálisan is elérhető és kiválasztható a menürendszerben.

Az optikai sajátságokon túl

A maga kategóriájában mindenképpen egyedülálló optikával ajándékozták meg a tervezői, méghozzá egy újonnan - kimondottan a szenzorhoz - kifejlesztett, öt lencsetagból álló optikával, amelyek három csoportban helyezkednek el. Közülük három aszférikus lencse. Háromszoros optikai- és négyszeres digitális zoom, 5,8-17,4-es gyújtóponttal (kisfilmes gép esetén ez 35-105 mm-nek felel meg), maximálisan F 3.1 (nagylátószögű), illetve F 5.2 (tele) blende értékek állnak rendelkezésünkre a felvételek megkomponálásakor. Közeli fényképek már 0,2 méter távolságból is készíthetők. Az élesség-beállítás a TTL-autofókuszon keresztül történik egy kontraszt összehasonlító rendszer segítségével, míg a megvilágítási körülmények kiválasztását egy automatikus digitális ESP-mérőrendszer (vagy spotmérés) látja el, valamint egy öt programpontból álló programautomatika. A zársebesség 1/2-től 1/1000-ig terjed másodpecenként, a fényképezőgép érzékenysége pedig ISO 80-320-ig állítható be. A fehéregyensúly automatikusan, vagy egy négy lépcsőjű programautomata üzemmódban irányítható. Választható felvételi lehetőségek: makro, panoráma (!) és 2 az 1-ben, valamint ezen túl a már megszokott színes, fekete-fehér és szépia menüpontok beállításával tehetjük - ha ugyan ez lehetséges - még fantáziadúsabbá a készülő állóképeinket.

A motívum reálképének megjelenítését egy optikai keresőn, vagy egy színes, 134000 pixeles, 1.5 collos TFT-LCD monitoron keresztül ellenőrizhetjük. Az adatmentést xD kártya biztosítja (gyári felszereltségnél egy 16 MB-os már adott, de 256 MB-ig bővíthető). Manapság már magától értetődő az is, hogy a legkisebb digitális fényképezőgépeknél egyaránt sorozatképeket, vagy rövid intervallumú mozgóképeket is tárolhassunk. Ugyanilyen, már-már alapfelszereltséggé lett a hasonló kategóriájú kis gépeknél is a beépített vaku, valamint az USB- és a videokimenet.