Nosferatu: The Wrath of Malachi

Aligha vitatható, hogy a horror FPS-ek kategóriájának még mindig az Undying a koronázatlan királya. Az Idol FX nemsokára megjelenő akcióprogramja azonban lehet, hogy átrendezi az erőviszonyokat.

Nézzük elsőként a játék történetét, ami talán első hallásra nem túl eredeti, de egy horror játék hangulatának megteremtéséhez mindenképp megfelel. Adva van egy nemes, de anyagilag kissé megingott helyzetű család, a Pattersonok, mely család ifjú reménységét alakítja a játékos. A történet középpontjában kishúgunk áll, akit a család döntése alapján hozzá kívánnak adni egy román gróf fiához. Az esküvőre el is utazik a család, kivéve a játékos által megszemélyesített ifjút, ki egy nappal később érkezik meg a helyszínre. Az olvasó már biztos kitalálta, hogy nem fog mindent rendben találni hősünk, ami elég enyhe kifejezés, lévén egész családja szőrén-szálán eltűnt.

A család keresésére a gróf kastélyában indulhatunk, ami kastély egy igazi erdélyi grófhoz méltóan mindig más és más. Na azért nem arról van szó, hogy ha visszamegyünk egy ajtón, már nem avval fogunk találkozni, ami az imént volt mögötte, hanem arról a technológiáról, melyet a svéd fejlesztők csak Nosferatu Architectural Generator néven emlegetnek. Ennek a módszernek köszönhetően minden egyes alkalommal, mikor nekiindulunk egy új játéknak, a kastély más és más képet fog mutatni számunkra, és még az ellenségek, illetve a felvehető tárgyak sem ott fognak elhelyezkedni, ahol a korábban elkezdett játékokban.

Egy másik érdekes eleme a játéknak, hogy a legtöbb FPS-től eltérően gyakran fogunk az idő vasmarkú szorításában vergődni. Példának okáért a játék első óráiban megpillantjuk a papot, amint kizuhan egy ablakból. Mivel nagyon súlyosan megsérült, csak fél óránk van, hogy megkeressük a kastélyban az orvost. A keresgélés során találkozhatunk olyan személyekkel, akik sokban segíthetik feladatunkat. Ha például az említett orvos keresés közben megtaláljuk bácsikánkat, ős hasznos tippekkel szolgálhat, hogy egyrészt merre lehet a doki, másrészt még egy stukkert is kapunk, mellyel némileg megtisztíthatjuk az utat magunk előtt.

Mivel nem evilági teremtmények ellen harcolunk, arzenálunkban a hagyományos, a rosszfiúkat ólommal nevelő eszközök mellett számos, különleges darabbal is találkozhatunk. Ezek tipikus, a klasszikus horror regényekben feltűnő játékszerek, mint például a fakaró, a kereszt, vagy a szentelt víz. E fegyverek legtöbbjét ráadásul nemcsak a zombik, ghoulok és egyebek megfékezésére használhatjuk, hanem mondjuk a fáklyánkkal meggyújthatjuk a termek falán lévő fáklyákat, a kereszttel pedig szentelt vizet varázsolhatunk az egyszerű vízből.

A grafikát illetően az nem kétséges, hogy a Nosferatu nem szállhat ringbe ezen a területen a HL-2-vel, vagy mondjuk a Chrome-mal, de ez valószínűleg nem is volt a fejlesztők célja. Ami viszont egy horror kategóriájú játéknál elengedhetetlen, vagyis a fény-árnyék hatások jól eltalált alkalmazása, és a rideg, vészjósló környezet, az bizony igencsak jóra sikerült.

Talán még a fényhatásoknál is fontosabbak a hangulat fokozására a hanghatások és a zene. A Nosferatu ezen a területen az Undyinghez hasonlóan kiemelkedőt nyújt. A végig vérfagyasztó zene lassan gyorsulni kezd, amint közelítünk egy ellenségekkel teli folyosóhoz, az pedig kifejezetten hátborzongató, amikor a lopakodó szörnyetegek hörgését meghalljuk – természetesen először a hátunk mögött…

Az előjelek alapján a Nosferatu: The Wrath of Malachi kifejezetten jó játéknak ígérkezik, úgyhogy akik végigtáncolták Lisbeth-tel az Undyingot, ismét előkészíthetik a nagykést, hogy ki merjenek menni játék közben a toalettre.