Ground Control 2: Operation Exodus

A svéd fejlesztők a Ground Control második részében is azoknak a stratégáknak szeretnének kellemes perceket szerezni, akik nem akarnak vesződni a gazdasággal, hanem csak a komoly fejtörést kívánó ütközetekre szeretnének koncentrálni.

No igen, ha az ember a valósidejű stratégiai műfajról hall, mindjárt a klasszikus séma ötlik fel előtte, melyet még a Dűne 2 fektetett le. Igen, a nyersanyagok gyűjtése, bázis kiépítése, egységek toborzása, fejlesztgetések négyesről van szó, melytől szerencsére máig nem szakadtak el a műfaj legnagyobb klasszikusai. Akad azonban néhány próbálkozás, melyekből kimarad a gyűjtögetős és fejlesztgető elem, és ezek között is akad néhány egészen jól sikerül darab. Ezek közé tartozott a Ground Control, melynek második részét a következő év elejére ígéri a Massive Entertainment.

Akik tehát nem szeretnek vesződni a mikromenedzsmenttel, most sem fogják ezt az igát a nyakukba kapni. Ezúttal is adott számú egységgel kezdjük meg a csatákat, és fokozatosan fogunk erősítéseket kapni. Ezek az erősítések mindig akkor érkeznek meg, hogyha a kezdő egységekkel, illetve a korábban kapott erősítésekkel végrehajtottunk egy adott feladatot. Például elsőként a könnyűgyalogsággal óvatosan megtisztítjuk az őröktől a generátorok környékét, majd azokat felrobbantva megszakítjuk az áramellátást, melynek eredményeként működésképtelenné válnak a bolygóközi ágyúk. Mivel nincs zárótűz, most már le tudnak szállni más hajóink is, melyekből immár nehézpáncélos gyalogosokat kapunk, kikkel megkezdhetjük a bázis módszeres felszámolását.

A küldetések nem könnyűek, és igyekezzünk vigyázni a korábban kapott egységekre, mert a fokozatosan érkező erősítések dolgát nagyban megkönnyíti támogatásuk. Az is előfordulhat, hogy egy későbbi küldetéselem sikeres teljesítése a kezdéskor kapott, és sikeresen túlélő egységeken múlik. Minden unit kifejezetten hatékony valamelyik ellenségtípus ellen. A mesterlövészek példának okáért igen nagy pusztítást tudnak véghezvinni az ellenséges gyalogság soraiban, de az épületekben vajmi kevés kárt tudnak tenni. A nehézgyalogság viszont könnyen kimanőverezhető, viszont nagyon effektíven tudják szétkapni az épületeket, és az ellenséges páncélosokat.

A második részben is találkozhatunk a két, egymással szemben álló hatalommal, melyet ezúttal a nemes North Star Alliance, valamint a brutális Terran Empire testesít meg. Az utóbbi oldal sokkal fejlettebb technológiával rendelkezik, mint ellenfele, akik esetében még nem teljesen tiszta, hogy mivel fogják kompenzálni a Terranok technikai fölényét.

A játék grafikájára aligha lehet panasz, na nem mintha az első részbe sok kritika érhette volna a megjelenítést. A harcteret nézhetjük egész távolról is, de akár egészen ráközelíthetünk az egységekre, és ekkor sem fogunk elnagyolt textúrákkal, kevés poligonból felépített részekkel találkozni. Számos terepen szállhatunk szembe az ellenséggel, a sivatagtól kezdve a hómezőkőn át egészen a mocsárig, és ezen terepek mindegyike nagyon valószerűen került modellezésre. Különösen tetszetős a mocsárban a vízfelületek, vagy a derékig érő növényzet ábrázolása.

Az alighanem vitathatatlan tény, hogy sosem fogja a hagyományos RTS kategóriát kiszorítani a Ground Controlhoz hasonlatos játékokat felvonultató ágazat, de azért a fenti játék példája is mutatja, hogy a fejlesztők azért nem feledkeznek meg azokról sem, akik nem szeretnek peonokkal és hasonlókkal pepecselni...