Dinasztiák harca a trónért

Nem egy bőrt nyúzott már le a Paradox és a Strategy First az Europa Universalisról, de még maradt elég irha a méltán sikeres stratégián, hisz nemrég készült el a Two Thrones, melyben Nyugat-Európa 14. és 15.századi konfliktusai kerülnek terítékre.

Az Europa Universalis játékok esetében megszokhattuk, hogy egy nagyon összetett stratégiával állunk szemben, és ez a Két Trón esetében sincs másként. Ha meg akarjuk nyerni a százéves háborút, vagy az angol trón megszerzése a célunk, nem elegendő hadseregünkkel lerohanni ellenfeleinket. Először is figyelnünk kell területeink gazdaságára, illetve a polgárok elégedettségére. Ha ez hiányzik, akkor a tartományból nem származik elegendő jövedelem, az elégedetlen lakosok pedig lázadásokat robbanthatnak ki, ami leköti a haderőnket. Szintén nagyon fontos a diplomácia, hisz sem Anglia, sem Franciaország nem holmi légüres térben függ, hanem egy egyre dinamikusabban fejlődő Európa szerves része. Ha nem sikerül megfelelő szövetségesek magunk mellé állítani, akkor eleve vesztett ügyünk van, mivel biztosak lehetünk benne, hogy ellenfeleink nem hagyták ki ezt a ziccert.

Az EU vonzereje többek közt abban rejlett, hogy összetettsége ellenére nagyon hamar el lehet sajátítani a kezelést. Ez igaz a Two Thronesra is - minden tartományt hat épület szimbolizál, melyekben vagy valamilyen gazdasági fejlesztést, vagy katonai toborzást végezhetünk. Egy területen egyszerre két esemény mehet végbe: egy katonai egység (gyalogság, lovasság, tüzérség) képzése, illetve egy gazdasági fejlesztés, mint mondjuk az adózás hatékonyságának növelése, vagy valamilyen iparág előtérbe helyezése. Ha elkészült egy sereg - ennek ideje az egységek számától és típusától függ - egyszerűen kiválasztjuk, hogy hová szeretnénk küldeni az ármádiát, és kivárjuk, míg odaér. Az ellenség lépéseiért felelős mesterséges intelligencia meglehetősen óvatos, így lesz bőven időnk az alapok kiépítésére.