Tűzgyújtó

Egyre ritkábban találkozhatunk olyan akciójátékkal, melyben a lövöldözés mellett ne kapna fontos szerepet a lopakodás, vagy a csapatmunka. Na, a FireStarter ilyen játék: a cél a régi szép időket idézve nem más, mint lőni, lőni és megint csak lőni.

Hogy mennyire baj az, amit a bevezetőben említettünk, az jó kérdés. Kétségtelen tény, hogy összetettebbé válik a shooter, ha akcióinkat gondosan megtervezve osonunk bunkerből lövészárokba, vagy ha az akció sikeréért rajtunk kívül még több katona is felel. Viszont a fejlesztők már átestek a ló túlsó oldalára, hisz alig-alig találunk olyan FPS-t, melyben a nagy öregek módjára nem kellett taktikán agyalnunk, hanem csak mentünk, aztán lőttük, ami jött. Azt pedig, hogy van igény ilyen programokra, jól példázza az olyan játékok sikere, mint a Serious Sam, vagy a Halo.

Ami a leginkább a Cossackról ismert ukrán GSC programját illeti, 2010-ben járunk, mikor a FireStarter elnevezésű, virtuális valóságot generáló számítógépet megfertőz egy vírus. Igen, tudom, hogy tudják mi következik, és valóban: a játékos bent ragad a gép generálta valóságban, és nem is tud kijönni onnan, míg le nem győzi a virtuális tér szörnyetegeit. Ezek a szörnyetegek egyszerre tényleg csak egy elképzelt valóságban létezhetnek, hisz robotoktól kezdve a lángszórós katonákon át egészen a nyolcadik utasig, a halálig mindenfajta rém les ránk mindenfelé.

Azért annyira nem mentek vissza a fejlesztők a Doom idejébe, és belecsempészek egy kis szerepjátékos elemet a programba, amúgy az újhullámos irányzat kedvelőinek. Amint irtjuk a virtuális ellenségeket, karakterünk, melyet eleve hat osztály képviselői közül választunk, tapasztalati pontokat kap. Ezeket felhasználva vagy alaptulajdonságainkat spanoljuk feljebb, vagy szakértelmeket tanulunk. Ilyen szakértelem például az, melyet felhasználva több lőszert cipelhetünk magunkkal, vagy melynek segítségével a nehéz fegyvereket is úgy vihetjük magunkkal, hogy mozgásunk sebessége nem szenved csorbát.

Összesen tizenhat szint kapott helyet a programban, melyek zónákra lettek felosztva. Egy zónát akkor teljesítünk - hasonlóan a Samhez, vagy a Will Rockhoz -, ha legyilkoltunk minden egyes szörnyeteget. Ha minden zónával végeztünk, jöhet a következő szint. Ha már a szinteknél tartunk, karakterünk egy pálya végén akkor is fejlesztheti képességeit, ha még nem gyűjtötte össze a szükséges mennyiségű tapasztalati pontot.

Egy nagyon aljas húzás a fejlesztőktől, és ez az elem teljesen idegen a klasszikus shooterektől, hogy nem menthetünk, csak a zónák elején. A helyzet azért nem annyira szomorú, hisz időről időre minden pályán feltűnik egy világító gömb, melyet elkapva elhalálozás esetén onnan folytatjuk a harcot. Vigyázzunk azonban, mivel ez a gömb meglehetősen hamar eltűnik! A "quicksave-gombóc" mellett természetesen lőszer, egészségcsomag, és fegyverek jelennek meg a pályákon power-up gyanánt. Ezeket bátran elvihetjük, hisz időről időre "újra termelődnek".

Fegyverből nincs hiány, ami azért el is várható egy ilyen jellegű programtól. Akad itt láncfűrész, shotgun, pisztolyok, aknavetők, plazmafegyverek és egyéb, futurisztikus népnevelők. Ráadásként a legtöbb fegyverből van könnyű és nehéz változat, majdnem mindnek van másodlagos funkciója, és ráadásul még többfajta lőszert is tölthetünk beléjük. A fegyvereknek megvan a maguk előnyei és hátrányai, mert mondjuk amelyik tényleg nagyot szól, azt vagy sokáig tart megtölteni, vagy csak nagyon kevés lőszer fér bele, esetleg túlságosan nehéz.

A játék grafikáját tekintve nem nyújt kiemelkedőt, de a pörgő akciók mellett nem is lesz időnk annyira leragadni a részleteknél. Ne értsék félre, a játék nem csúnya, sőt, bizonyos elemei, mint a megközelített épületek monumentalitása, vagy a fény-árnyék hatások kifejezetten jók, viszont ezek manapság már alapkövetelmények, noha akad épp elég shooter, melyekből hiányoznak. Talán ami hiányzik e téren, az eredetiség: mind a karakterek, mind a környezet elemei, de még a legtöbb fegyver esetében az a benyomása a játékosnak, hogy ezt már láttam ebben és abban a programban.

A zene és a hangok területén sem emelkedik lényegesen a közepes fölé a játék. A techno jellegű muzsika elmegy egy hasonló hangulatú, virtuális valóságos programhoz, de a fegyverek hangjainak, illetve az ellenségek megnyilvánulásainak nem kellene ennyire "számítógépesnek" lenniük. Szintén nem szól a program mellett, hogy van ugyan négy többjátékos mód, de ezeket csak LAN-on próbálhatjuk ki, vagyis online játékra nincs lehetőség.

Nehéz összegző gondolatokat írni a FireStarterről, hisz egy igencsak kétarcú játékkal állunk szemben. Egyfelől jó program, mivel hiány mutatkozik egyszerű shooterekből, sok a fegyver, és a szerepjátékos rész is ügyes, másfelől viszont idegesítő a mentési lehetőség korlátozása, hiányoznak az igazán eredeti ötletek, az online többjátékos mód hiánya pedig eleve megkérdőjelezi a program sikerét.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 650
RAM	128 Mbyte RAM
HDD	800 MB
VGA	32 MB VRAM