Véres Rayne visszatér

Elég vegyesen fogadták a játékosok a BloodRayne című akciójátékot, de általában pozitívak voltak a visszajelzések. Ennek köszönhetően az idei év októbere magasságában ismét találkozhatunk a csinos, ámde annál veszélyesebb főhősnővel.

Vegyünk egy csinos főszereplő hölgyet - hosszú comb, telt kebel, csinos pofika, miegymás. Vegyünk egy olyan ellenséget, akivel biztos senki sem szimpatizál - legyenek ők mondjuk a nácik. Vegyünk még egy olyan műfajt, ami a nagyon sok játékost vonz - erre kiváló az akcióprogram kategória. Ha ezek adva vannak, szinte garantált a siker. A BloodRayneben adva voltak, és sikert is aratott a Terminal alkotása, habár nem akkorát, mint azt sokan várták. Ennek okaként sok minden került megjelölésre, melyek közül a legérdekesebb tán az volt, hogy Rayne kisasszony kissé túl véresen nyomta Cate Archer finom eleganciája után.

A készülő folytatás, mely ősszel kerülhet ki a Terminal Reality kezei közül, leginkább a cselekmény időpontjában különbözik az első résztől. A második epizód napjainkat vetíti elénk, és ezúttal nem a nácik, vagy valamilyen más politikai csoport az ellenfél. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy családi csetepatéba csöppenünk bele, hisz ezúttal Rayne cica vámpír papája keveri a... kását. A jó öreg úgy döntött, hogy elég már az állandó éjszakázásból, hisz az angol focimeccseket is nappal rendezik, így megalkotott egy, a Lepelnek nevezett eszközt, mely segítségével nemes egyszerűséggel eltakarja a Napot, huszonnégy órás mozgásteret engedve vámpír kollégáinak. Ezt az emberek nem hagyhatják, és nyomban létre is jön egy csoport, mely Raynet felhasználva akarja megakadályozni a papa terveit.

Lényegesen kiszélesedet a bevethető mozdulatok, vagyis támadások száma is. Ezúttal immár három magasságban támadhatunk külön a fejre, a testre, vagy éppen a lábakra, ha ellenfelünket a földre akarjuk vinni. Lehetőségünk lesz egy konkrét testrészre, vagy végtagra koncentrálni a támadást, melyet így nehezebb ugyan végrehajtani, ámde a rombolás is nagyobb lesz. Nem maradtak ki a kombók sem, vagyis a mozdulatokat összefűzve egészen elképesztő, akrobatikus mutatványokkal tehetjük ártalmatlanná a Napot ellopni szándékozó apuci bandáját.

Akik a cikk elején említett párhuzamot húzták Rayne és Archer kisasszony között, megnyugodhatnak, hisz mintegy hat lőfegyver is szerepel az ellenség nevelésére szakosodott eszközök palettáján. Azért annyira mégse nyugodjanak meg, hisz ezekbe nem patronokat, golyókat, vagy aknákat töltünk, hanem vérrel aktiváljuk valamennyit. A fegyvereknek két használati módja van, vagyis elméletileg tizenkét ágyúval vadászhatunk vámpírra.

A fegyverek megtöltése mellett a vámpír képességeinkhez is a vörös nedűre van szükség, mely képességek közül nem mindegyiket kapjuk meg alapban a játék elején. Találkozunk majd olyan készségekkel, melyeket már megcsodálhattunk az első epizódban is - ilyen például a vérengzés, az auralátás, vagy az a jártasság, mely segítségével lelassíthatjuk az időt, megkönnyítve menekülésünket. Az új vámpír képességek listáján szerepel a fegyverekkel való tüzelés hátrafelé, vagy az a lehetőség, hogy Rayne testéből kilépve szívhatja az ellenségek vérét, a sérülés kockázata nélkül.

Már az első részben is melegen üdvözöltük, hogy Rayne elég gyakran hasznosíthatja a környezet elemeit, és ez a lehetőség a második részben még inkább jelen lesz. Először is a jó öreg harpoon fegyverrel akár meg is ragadhatjuk az ellenségeket, majd a falhoz csapkodva meggyőzhetjük őket, hogy milyen botor dolog volt apával szövetkezni. Bizonyos helyeken falakat, vagy tetőket omlaszthatunk a gazfickókra a harpoonnal, de e fegyver nélkül is gyakran lesz "afférunk" a környezettel. A játékban ugyanis helyet kaptak igazi platformos fejtörők is, így előfordulhat, hogy ládákat kell egymásra pakolni, ha ki szeretnénk jutni egy veremből, vagy úgy rendezni a tárgyakat, hogy feljussunk egy amúgy megmászhatatlan épület tetejére.

A grafikai változásokat mindenki örömmel üdvözli majd, és ez különösen igaz a hímnemű játékosokra, hisz Rayne mintegy ezerrel több poligonból épül fel, mint az első részben. Aprólékosabban került modellezésre a környezet is, amire szükség is van a fent említett interaktivitás miatt. Életszerűbbé válnak a karakterek mozdulatai is, hisz a fejlesztők vették a fáradtságot, és végre alkalmazzák a motion capture eljárást a szereplők mozgatásához.

Nem lesz könnyű dolguk a Terminal programozóinak, grafikusainak és forgatókönyv íróinak, ha olyan játékot szeretnének gyártani, ami felveheti a versenyt a Prince of Persiával. Kétségtelen, hogy a BloodRayne 2 egészen más hangulatú program, de a sok platformos elem miatt sokan fognak párhuzamot vonni a két játék között. Hogy mi sül ki belőle, kiderül ősszel, addig pedig szaladjunk végig még egyszer az első epizódon.