Már megszokhattuk, hogy nem csak a mozifilmekből, hanem a tévéműsorokból és sorozatokból is számítógépes játékok készülnek. Elsőként csak a vetélkedők kerültek terítékre, majd következtek a rajzfilmek, míg végül az izgalmas tartott bűnügyi sorozatok is beálltak a sorba. Az első "áldozat" persze az X-akták volt, melynek játékos megjelenésére talán már nem is emlékszünk, majd következett a Law & Order és a Helyszínelők. Ezek a játékok valahol a kaland műfajba soroltattak, mivel az egérrel vadászva gyűjtögettük a bizonyítékokat, emberekkel beszéltünk, vagy laborban vizsgálódtunk. Ennél sokkal érdekesebb oldalról közelíti meg a kérdést az Emergency Room, mely hazánkban Vészhelyzetként futott egyes csatornákon, mivel a belőle készült programban egy karakter fejlődése és a kórház dolgozóinak viszonya is kiemelt hangsúlyt kap.
Az első lépésünk egy karakter megalkotása, ami úgy történik, ahogy azt a szerepjátékokban megszokhattuk: beállítjuk hősünk tulajdonságait, szakértelmeit, majd végül meghatározzuk kinézetét. Ha ez megvan, már indulhatunk is a kórházba, ahol huszonnégy-negyvennyolc órás műszakban kezdünk robotolni. Minden egyes műszak egy külön küldetésnek felel meg, melyek célja mindig más és más, és nem mindegyik zajlik a kórház falain belül.
A játék lényege természetesen az, hogy ellássuk a betegeket, de ennek sikerességét több tényező is befolyásolja. Minden eset elején bekerülnek a kórházba a sérültek - vagy mi megyünk ki egy helyszínre hozzájuk -, mely áldozatok valamilyen típusú sérülést szenvedtek el. Ennek a sérülésnek a mértéke egy tízes skálán mozog - az egyes fokozat az alig sérültet jelzi, míg a tízes szintet elérve páciensünkön már senki ember nem segíthet. A legkomolyabb eseteknek azok az áldozatok számítanak, akik állapota folyamatosan változik; lehet hogy a vizsgálat után úgy gondoljuk, hogy mi magunk is elláthatjuk, de mire a beavatkozásra kerül a sor, a páciens állapota nagyban leromlik.
Az általunk kreált és irányított medikusnak szintén egytől tízig terjedő képessége van minden sérülésfajtához, és ez az érték mutatja, hogy milyen sikerre számíthatunk, ha megpróbáljuk a beteget ellátni. Ha a képességünk értéke magasabb a sérülés mértékénél, nagy valószínűséggel sikerrel járunk, ellenben viszont azt kockáztatjuk, hogy az állapota rosszabbodik, esetleg meg is hal.
A bevezetőben emlegettük a sim kategóriát, és valóban találkozhatunk olyan elemekkel az ER-ben, melyek a Maxis játékaiban tűntek fel. Mivel hősünk negyvennyolc órán keresztül van szolgálatban, szüksége van pihenésre, táplálkozásra, mosdásra, és némi kikapcsolódásra is. Ha nem teszünk eleget ezeknek a természetes igényeknek, képességeink fokozatosan romlanak, és így egyre kevésbé hatékonyan tudjuk ellátni munkánkat.
Szintén Simses elem, hogy figyelnünk kell az általunk megalkotott doktor vagy doktornő, illetve a kollégái kapcsolatára. Ennek menedzselése a Maxis játékában megismerthez hasonlóan történik, vagyis menüpontokból válogatjuk ki, hogy milyen akcióba szeretnénk kezdeni a kollégával. Ha ügyesen manőverezünk, akár még egy kórházon belüli házasság sem elképzelhetetlen, de ha mindenkit magunkra haragítunk, könnyen állás nélkül találhatjuk magunkat.
A Helyszínelőkből, illetve a Law & Orderből készült programokat sokan vádolták azzal, hogy csak azért keltek el olyan magas példányszámban, mert maguk a sorozatok igen népszerűek. Az eladást minden bizonnyal a Vészhelyzet esetében is erősen meghatározza a sorozat nézettsége, de a fentiek alapján elmondhatjuk, hogy ezúttal azoknak is megtetszhet a program, akik tán még egyetlen epizódot sem láttak a kórházas sorozatból.