Élvezzük a karib-tengeri kalózok életét

Elkészült az Ascaron minden idők egyik legkedveltebb kereskedős stratégiájának, a Port Royale-nak a folytatásával, mely játékban ismét a Karib-tenger térsége kalózainak életébe pillanthatunk bele, és mindezt az előző epizódhoz méltó színvonalú tálalásban.

Sokan keseregtek amiatt, hogy a Pirates! után nem igazán jelent meg igazán nyerő tengeri stratégia, melyben egyaránt kellő hangsúlyt kapott volna a kereskedés, valamint a kalózkodás, és nem utolsó sorban a program minősége is elsőrangú. Ez így is maradt 2003-ig, mikor is az Ascaron GmbH, a kis, ámde szinte kivétel nélkül színvonalas játékokat produkáló fejlesztőgárda előrukkolt egy programmal, a Port Royale-lal. A játék amellett, hogy áttekinthető kezelőfelületével, és hangulatos grafikájával önmagában is vonzónak bizonyult, minden olyan elemet tartalmazott, melyek méltán emelték a kategória élére.

Az első résszel kapcsolatban talán a legkomolyabb kifogás a tutorial elmaradása miatt merülhetett fel, de a folytatásban ezt a hibát is korrigálták a fejlesztők, így nyolc bevezető küldetés tanítja meg nekünk, hogy mi is lesz a feladatunk. Erre szükség is van, mivel a játék elődjéhez hasonlóan tényleg rengeteg lehetőséget kínál. Ha úgy tartja kedvünk, akkor élhetjük egy szimpla kereskedő életét, aki árukat szállít egyik helyről a másikra, de belevethetjük magunkat a termelésbe különféle bányák és üzemek létesítésével, hogy terményeink eladásából szerezzünk profitot. Nyerhetünk pénzt szerencsejátékkal, de akik kalandosabb életre vágynak, azok hajóikat ágyúkkal is felszerelhetik, és megpróbálhatják elvenni más munkájának gyümölcsét. Együttműködhetünk a kormányzókkal, akik vérdíjat tűznek ki a fekete lobogó alatt hajózók fejére, vagy akár a kormánynak is dolgozhatunk, megkeserítve valamelyik ellenséges nagyhatalom sorsát. Nekiláthatunk kincseket keresni, és még a politikába is belekóstolhatunk. Ez így első hallásra talán túl soknak tűnik, de az egész annyira egyszerűen és ügyesen kerül tálalásra, hogy egy-két óra játék után máris minden úgy megy majd, mint a karikacsapás!

Szinte minden fontos feladathoz egyetlen kattintással juthatunk el. Egy klikk, és máris elindultak hajóink egy kikötőbe, egy másik, és máris a kikötő képe tárul fel előttünk, egy újabbra pedig hajóink listája között böngészhetünk. A kikötőben minden tevékenységhez egy épület tartozik, mint a révkalauz irodája, a hajóács, a kormányzó, a raktárak, a piac, vagy a saját gazdasági épületeink. Mindenhol ikonok segítik a tájékozódást, melyek színesek, aranyosak, és egyértelművé teszik, hogy rájuk kattintva mi is történik. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen összetett játékot ilyen pompás kezelőfelülettel ennyire emészthetővé lehessen tenni! Tisztelt gazdasági stratégiákkal foglalkozó fejlesztők, lehet tanulni!

A játék elődjéhez hasonlóan a karibi térségbe kalauzol el bennünket, az időpont pedig választásunk szerint a tizenhatodik század vége vagy az 1600-as évek eleje. Összesen négy nemzet, az angolok, a franciák, a hollandok és a spanyolok zászlaja mellé húzhatjuk fel a halálfejes lobogót - ez a döntés egyébként fontos, mivel egy adott korszakban más és más nemzetek az erősebbek. A térségben összesen hatvan település között szállíthatunk tizenkilenc különféle árut. Minden kikötő más és más termékeket állít elő, és mindenhol nagy igény van bizonyos termékekre.

A nyereségünk - most egy kicsit tekintsünk el a kalózkodástól - alapja a megfelelő termékek elszállítása a megfelelő helyekre, lehetőleg minél gyorsabban. A Port Royale 2 világa tőlünk függetlenül is él, vagyis nem csak mi leszünk az egyetlen kalmárok, akik szállítanak. Sőt, nemegyszer idegeskedhetünk majd amiatt, hogy pár méterrel előttünk érkezett be egy dokkba az a hajó, ami ugyanazon áruból hozott rengeteget, mely a mi hajóink bendőjét is megfekszi. Igen, az árak is dinamikusan változnak, annak függvényében, hogy mekkora készlet van az adott városban, így nem mindig érdemes, vagy akár nyereséges a teljes rakományt kirakni egy adott helyen. Érdemes idővel ráállni a termelésre, mert ugyan ehhez is szükség van alapanyagokra, de ezeket egyfelől mi is megtermelhetjük, másrészt a saját gyártmányú áru, vagy saját termény mindig olcsóbb, mint a vásárolt.

Kereskedni igen nyereséges dolog, de nem elégíthet ki egy vérbeli kalózt! Természetesen a kalmárok hajóira is elkél néhány ágyú a védekezés miatt, így a tengeri csatákból akkor sem maradunk ki, ha nem vonjuk fel a halálfejes lobogót. Hogy sikeresen vívjunk meg egy ütközetet, szükség van emberekre, ágyúkra, muskétákra vagy kardokra, és persze lövedékekre az ágyúkba. Többféle lőszer között választhatunk, melyekkel vagy a hajótestet törjük darabokra (hagyományos golyóbis), vagy a vitorlát szaggatjuk szét (láncokkal összekötött vasgolyók), vagy a legénységnek okozunk kellemetlen perceket (kartács). Maga a csata egy külön térképen zajlik, ahol hajóinkat külön-külön navigálhatjuk. Meghatározhatjuk, hogy melyik lövedék kerüljön az ágyúkba, kellő közelségből pedig megcsáklyázhatjuk a hajót. Ez utóbbi azért is célszerű, mert az elsüllyesztett hajók után csak diadal vár minket, míg az elfoglalt hajó a mi flottánkat erősíti a továbbiakban.

A grafika és hanghatások terén a fejlesztők ezúttal is remek munkát végeztek. Persze ne várjunk valamilyen HL-2-vel vagy Doom 3-mal vetekedő megjelenítést, de a zömében ugyan 2D-s, de pompásan megrajzolt kis ikonok, épületek és egyéb elemek tökéletesen megfelelnek a játék hangulatának. A hangok nem annyira kiemelkedők, a zene viszont egyenesen pompás - már azért is érdemes leülni a játék elé, hogy a muzsikának köszönhetően becsukott szemmel egy kalózhajón érezzük magunkat.

Az vitán felül áll, hogy grafikájában nem vetekedhet a Port Royale 2 a videokártyákat szétszaggató shooterekkel vagy szimulátorokkal, és túl sok új elem nem került bele az első részhez képest, de ezek ellenére ismét egy remek program készült el a német fejlesztők stúdiójában. Igaz ugyan, hogy a kalózkodás nem éppen törvényes cselekedet, de a játékot melegen ajánlhatjuk minden korosztálynak, és nem csak azoknak, akik a bonyolult stratégiákba szeretik beásni magukat.