A Toybox ugyanis játékszer és nem játék - a különbség két percnyi próbálkozás után kézzelfogható. Nincs konkrét cél, nincs időlimit, nincsenek ellenségek és feladatok sem, csak alkotóelemeink, amiket a Windows asztalra helyezhetünk. Megvan a diszkrét bája annak, amikor az éves könyvelés két rekordja között csalfa vigyorral emelünk ki az eszköztárból egy golyót, hogy a libikókára rádobva pont a jegyzettömbre pattanjon rá a lánybaba.
Az eddig fizetős játék hirtelen ingyenessé vált, korlátozások nélkül: hatvanféle elem áll rendelkezésünkre pallótól és különféle méretű-tömegű golyótól kezdve léggömbig, építőkockáig és többféle "élő" szereplőig. Negyvenéves megfontolt irodisták válhatnak rabjává annak, hogy a labda pattan, a robot pedig oldalra dől, ha Newton apánk megtaszajtja jobbról, felsejlik a mindennapi szöszmötölésben a világ egyszerű dolgaiban rejlő csoda.
Tökéletes időrabló és kreativitást fejlesztő játékszer a Toybox, ilyet kellene minden gyereknek odaadni legalább öt percre a tesztoszteronos kalács mellé a reggeli ébredéshez.
Dominó a böngésző felett