Egyik kezünkben egy tévés távirányítóhoz, a másikban egy pisztoly markolatához hasonló eszköz van, vezeték köti össze őket. A tévé képernyőjéről egy bokszoló karikatúrája néz velünk szembe: úgy néz ki, mint egy lufiból felfújt Lego-figura, saját, hasonló külsejű karakterünk pedig háttal áll, és szinte teljesen átlátszó. Megszólal a gong: az ellenfél felénk üt, erre gyorsan oldalra rántjuk a kezünket, hogy elhajoljunk a mozdulat elől.
Ugyanezzel a lendülettel megpróbálunk bevinni egy jobb horgot. Távirányítóval a kézben kissé kalimpálósra sikeredik a mozdulat, mellé, a rövid balegyenes viszont már talál. Az ellenfél sem rest, kicsit megtántorodik ugyan, de egy másodperccel később hatalmas villanás jelzi, hogy mi is bekaptunk egyet. Reflexből lendítünk egyet a jobb kezünkön, innen övön aluli ütésnek tűnik, de nem: úgy vesén találtuk az ellenfelet, hogy összecsuklik. A bíró számolni kezd: egy... kettő... három...
Hadonászás a nappaliban
Kihasználjuk a szusszanásnyi időt, és megtöröljük a homlokunkat. A Nintendo Wii bizony meg tudja izzasztani az embert: erről a gép hazai bemutatóján volt alkalmunk meggyőződni, ahol végre saját kezűleg is kipróbálhattuk azt. A játékgép önmagában nem túl feltűnő jelenség: a kis, fehér doboz úgy néz ki, mint egy számítógépes DVD-meghajtó. A szoba közepén ugráló, hadonászó felhasználó viszont már annál egyedibb jelenség.
A Wii tervezőinek legnagyobb dobása ugyanis a fentiekben leírt kontroller. A két alkatrészből álló eszköz a tévére helyezett érzékelőn keresztül térbeli mozdulatokat visz át a képernyőre, így lehet kard, baseball- vagy teniszütő, pecabot, vagy, mint a fentiekben, irányíthatjuk vele a bokszoló két kezét. A vezérlőegységeken vannak ugyan gombok is, de a hagyományos gamepad-ekkel ellentétben a Wii-nél nem ezek nyomkodásán van a hangsúly, hanem a velük leírt mozdulatokon.
A konzol bemutatóján szerzett tapasztalatunk szerint a játékok kezelésének elsajátításához azért kell némi gyakorlás. A Wii-hez gyárilag mellékelt sportjátékban szerencsére inkább az időzítés számít, mint a mozdulatok precizitása, így ezekbe pár perc alatt bele lehet jönni, a komolyabb játékok viszont már kitartó gyakorlást igényelnek.
Házibajnoksághoz vagy képnézegetéshez is jó
A Zelda című kalandjátékban van például a bumeráng-dobálás, a kardvívás, és horgászbottal kell benne halat fogni, amihez kapás esetén egyik kézzel emelni kell a "botot", a másik kézzel pedig csévélni az "orsót", ami nem könnyű mutatvány. Ez a szoftver azonban inkább a tapasztaltabb és/vagy fiatalabb játékosoknak szól, és az új Nintendo közönségének ők csak az egyik (bár kétségkívül fontos) rétege.
A Wii erőssége ugyanis a közös játék (neve, az angol we, vagyis "mi" játékosan eltorzított változata is erre utal), amihez ugyan több vezérlőt kell vásárolni, de így remekül alkalmas arra is, hogy az ember egy házibulit vagy családi összejövetelt feldobjon vele. A géppel gyors házibajnokságot lehet rendezni a rokonok, barátok körében agyaggalamb-lövészetből, bowlingból vagy golfból, és ilyenkor szerintünk fennáll a veszélye annak, hogy a felnőttek csak akkor engedik át a gépet a türelmetlenkedő a gyerekeknek, amikor a vendégek már kifáradtak a kontroller lengetésében. A konzolon nyugodtabb elfoglaltságként meg lehet nézni az SD-kártyán tárolt fényképeket, amelyeket pár egyszerű opció erejéig szerkeszteni is lehet vele.
Retrójátékokat vehet az interneten
A géppel, mint az manapság már elvárható egy ilyen készüléktől, internetezni is lehet. A Wii egy USB-s LAN-adapter segítségével, vagy wifin keresztül tud csatlakozni a hálózatra, ahonnan a meglévő kapcsolat esetén kikapcsolt - pontosabban egy speciális készenléti - állapotban éjjel szép csendben letöltögeti magának a szoftverfrissítéseket. Sajnos egyelőre nem várható, hogy a Nintendo magyarul is elérhetővé tegye online szolgáltatásait. Pozitívum viszont, hogy külön letölthető a Wii-re a speciális vezérlőhöz átalakított Opera böngésző, előbb-utóbb talán billentyűzetet is megjelentetnek a géphez.
Akkora, mint három DVD-doboz
Azoknak, akik régóta használnak Nintendót, jó hír, hogy a régebbi játékokat kétféleképpen is lehet játszani az új konzolon: elődje, a GameCube lemezeit közvetlenül is beolvassa, a régebbi típusú vezérlőket pedig a burkolat fedele alá diszkréten elrejtett csatlakozókra lehet rákötni. A még régebbi modellekre írt szoftvereket pedig az interneten keresztül lehet megvásárolni és letölteni a gépre, a boltokban feltöltőkártyán árult pontokért. Az így beszerzett retrójátékokat a Wii 512 megabájtos memóriájába, vagy SD-memóriakártyára lehet eltárolni.
Limitált készlet karácsonyra
A játékgépet december 8-án hozzák forgalomba Magyarországon, és úgy sejtjük, hogy nemcsak a laikusok számára is szórakoztató szoftverei, hanem olcsóbb ára miatt is gyorsan elfogyhat az országba első körben érkező ezerdarabos szállítmány. Az alapgép - amihez egy kontroller és a Wii Sports játék jár - 70 ezer forintba kerül majd. A Nintendónak ár-érték arány tekintetében csupán egyetlen hiányosságot róhatunk fel: ennyi pénzért igazán megoldhatták volna, hogy a gép beépített DVD-jén filmet is lehessen nézni - bár jövőre a cég egy ilyen verziót is piacra fog dobni, bár egyelőre csak Japánban.
Játékból megjelenéskor 27-féle jelenik meg az új géphez, a hazai premierre azonban úgy tűnik, csak ennek töredéke érkezik meg. Az előrendelési listákon a játékokat 7-15 ezer forintért mérik, egy extra vezérlő 13 ezer, a hozzá való nuncsaku pedig 6 ezer forintba kerül.
Vigyázzon a berendezésre
Egy kis nosztalgia
Kedden volt 16 éve, hogy a Nintendo piacra dobta az itthon Super Nintendo (SNES) néven ismert játékgépét Japánban. A 16 bites masina világszerte közel 50 millió példányban kelt el, Dévényi Tibi bácsi is ezt használta az Elektor Kalandorban.A játékkonzol két további kockázati tényezőt is magában hordoz: egyrészt rengeteg időt el lehet vele tölteni, és fennáll a veszélye annak, hogy függőséget okoz - már a DS-sel sem tudtuk megállni, hogy ne kapcsoljuk be naponta legalább néhány percre. Másrészt, ha az ember nagyon beleéli magát a játékba, és nem vigyáz, akkor könnyedén kárt tehet a lakás kisebb berendezési tárgyaiban, például leverheti a vázát, vagy véletlenül lekeverhet egy maflást a mellette állónak, ha az óvatlanul közelíti meg.
A Wii-re írt játékszoftverek éppen ezért átugorhatatlan biztonsági üzenetekben figyelmeztetnek arra, hogy játék előtt az ember győződjön meg róla, van-e elég hely, illetve, hogy használja a kontrolleren lévő csuklópántot. Ezt az alkatrészt egyébként máris érte kritika: Handras blogján keresztül jutottunk el a Somethingawful.com azon fórumára, ahol a túl heves játék közben elszakadt csuklópánt miatt a tévéképernyőt bezúzó kontroller pusztítását megörökítő fotókat tettek közzé a pórul járt felhasználók.
Vége a tespedésnek
A Nintendo legújabb konzolja ugyan kisebb teljesítményű, mint az Xbox 360 vagy a Playstation 3, nem támogatja a HD-felbontást sem, de ennek ellenére potenciális közönségkedvencet sejtünk benne. Biztosak vagyunk benne, hogy az első Xboxéhoz hasonló grafikai képességek ellenére is bejön majd a Wii, akinek van egy kis képzelőereje, és gyerekkorában fakarddal rohangálva harcolt képzeletbeli sárkányok ellen. Ráadásul a használata még testedzésnek sem utolsó, hiszen a legtöbb játékhoz fel is kell állni a fotelből.