Metálbuli Playstationnel

Színes mikrokapcsolók helyettesítik a húrokat a Playstation 2-höz kiadott elektromos gitáron, mellyel a nappaliban bárkiből Slash lehet, bár a sikerhez nem árt a zenei előképzettség. Kipróbáltuk a Guitar Hero II-t.

Egy hónapja mutattuk be a Frets on Fire című ingyenes PC-játékot, melyben az ölbe kapott billentyűzet szolgált virtuális gitárként. Ezúttal egy jóval dögösebb PS2-es játékot teszteltünk, melyhez egy műanyag gitárt is mellékelnek.

Totálmetál játékgitár húrok nélkül

A Guitar Hero első része tavasszal jelent meg a boltokban, a folytatásra sem kellett sokáig várni: a lejátszható zeneszámokon kívül túl sok lényegi különbség nincs a két verzió közt.

A szokásos PS2-játékok másfél-kétszeresébe kerülő programot jókora dobozban lehet megvenni, melyben a DVD mellett egy elektromos gitár kicsinyített, műanyag mása is helyet kap. Ezt a hagyományos kontroller helyére kell bedugni, még Start és Select gomb is van rajta. Természetesen nem érdemes profi hangszerre számítani, az eszköz leginkább egy gyerekjátékra hasonlít - még húrjai sincsenek, nyakán öt gomb, törzsén egy pengetőbillentyű és egy tremolókar található.

A húrmentes plasztikgitáron való játéknak igazából nem sok köze van a valódi zenéléshez, a Guitar Hero inkább egy ritmusjátéknak tekinthető. A képernyőn színes ikonok felbukkanása jelzi, hogy a nyakon épp melyik gombot kell lefogni, s megfelelő időben meghúzni a pengetőgombot. Ha az időzítés megfelelő, a program lejátssza a megfelelő dallamot, ha nem, szánalmas nyekergés az eredmény.

Mindez egyszerűen hangzik, ám korántsem az: első próbáink alkalmával néhány elhaló nyekergést sikerült produkálnunk. Mint az videónkon is látszik, gitáros kollégánk már az első próbák során elég könnyen elboldogult a Guitar Heróval, sorra 98 százalék körüli eredménnyel játszotta le a számokat.

Bajnokunk a gitárnál (lejátszás teljes képernyőn)

Szerencsére a kezdők kedvéért programba tanulómódot is beépítettek, amelyben csökkentett sebesség mellett lehet begyakorolni a számokat, igaz, ez esetben le kell mondani az énekhangok élvezetéről. Több nehézségi fokozat is választható, a leggyengébb esetében csupán három gomb megjelenésére kell figyelni, míg a vérprofiknak az öt billentyű mellett még a tremolókart is húzogatniuk kell a megfelelő időben.

The Police-tól a Nirvanáig

A gitárszimulátor egészen pofás grafikával rendelkezik, játék közben egy virtuális együttes tagjai produkálják magukat a színpadon. Sajnos belőlük a hangszert nyúzó gitáros vajmi keveset láthat, mivel neki a felbukkanó ikonokra kell erőteljesen összpontosítania.

Összesen több mint hatvan zeneszámot lehet lejátszani a játékban, ezek között olyan lightos zenék is megtalálhatók, mint a The Police Message in a Bottle-je, de többek közt a Guns 'n' Roses, az Alice in Chains, a Black Sabbath, az Aerosmith, a Megadeath, vagy a Rage Against the Machine zúzós nótái is helyet kaptak a lemezen, részletes tracklista a Wikipedián olvasható. Kezdetben mindössze tíz felvétel közül választhat a játékos, a többi dal sikeres szereplés után válik elérhetővé. Bizonyos számok esetében a szóló mellett a ritmus- és basszusgitárt is kiválasztható, két plasztikgitár birtokában pedig akár meg is osztozhatnak a feladaton a játékosok, bár ezt sajnos nem tudtuk kipróbálni.



Jó ez valamire?

A PS2-es Guitar Hero 2 nem egy szokványos játék, melynek ugyan nem sok köze van a valódi gitározáshoz, de a fémzenék rajongói elszórakozhatnak vele. A plasztikgitár nyúzása egy ideig egyedül is szórakoztató, tapasztalataink szerint partijátéknak jobban beválik, különösen üvöltő hangfalak mellett, amelyek elnyomják a mikrokapcsolók kissé illúzióromboló kattogását.

Kisgyereknek nehézsége - és húszezer forintos ára - miatt nem vásárolnánk meg ezt a játékot, egy gitárhoz valamicskét konyító metálos tinédzsernek viszont már jó választás lehet - kár, hogy nem lehet hozzá utólag új számokat vásárolni.