Sok katona csupán "élményeiről" akar beszámolni, mások viszont azért írnak blogot, hogy megmutassák a katonák emberi arcát, szembesítve a valóságot a szerintük félrevezető médiával és politikusi nyilatkozatokkal. "Új tendencia ez az újságírásban" - vélekedett Jean-Paul Borda, a kaliforniai Nemzeti Gárda tagja, aki 2005 októberében hozta létre a maga blogját. A Milblogging.com, amelyet egy évre rá eladott a Military.com-nak, ma a világ legnagyobb katonai blogot összegyűjtő portálja, 29 ország 1702 internetes naplójával.
Vicc és terápia
"Amikor elkezdtem a blogomat írni Afganisztánból, elsősorban az online humor volt rám jellemző. Poénkodtam olyan dolgokon, mint a családtól érkezett csomagok, és nem beszéltem magukról a küldetésekről. Családom minden nap olvasta beírásaimat, könnyíteni akartam szorongásukon. De sok srác azért kezd el blogot írni, mert frusztrálja őket az, ahogyan a média bemutatja a helyzetet" - mondta Borda.
Toby Nunn őrmester olyan blogba kezdett, amely bemutatja egységének minden tagját, mielőtt elfoglalják hadállásaikat. "Az emberek sok mindenről értesülnek annak alapján, ami elhangzik a CNN-ben, az NBC-ben, a Fox News-ban. A politikai aspektust ismerik, de az emberit nem, nem látják sem az arcokat, sem a helyszíneket a hadműveletek mögött. A fiúk történetét akarom elmesélni" - hangsúlyozta Nunn, aki számára a blog azoknak a leveleknek a folytatása, amelyeket apjának írt, amikor a Balkánra vezényelték. A blogírás neki egyben terápia is.
Keresik a kapcsolatot
Ugyancsak gyakorivá vált, hogy a katonák bemutatkoznak olyan barát- és társkereső portálokon, mint a MySpace, sőt, videofelvételeket is küldenek magukról, például a YouTube-ra. Egyesek már odáig jutottak, hogy könyvkiadókkal kötöttek szerződést. Az egyiket, Matthew Currier Burden Háborús blogját (Blog of War) már a Vanity Fair amerikai magazin is méltatta és ajánlotta, hogy "olvassák el, mielőtt a Pentagon elrendeli megsemmisítését".
A katonai vezetők, legalábbis egyelőre, nem avatkoznak bele a blogírásba, de arra azért vigyáznak, hogy a katonák ne írjanak le bizalmas információkat küldetésükről vagy a haderők állapotáról. Ugyancsak ügyelniük kell arra, hogy hangsúlyozzák: saját véleményüket teszik közzé, nem pedig a hivatalos washingtoni álláspontot, a kettő között ugyanis az idő múlásával egyre szélesebb és mélyebb a szakadék. Közben már online képzőművészt is szült az iraki háború: Michael Fray tengerészgyalogos még csak öt hónapja szolgál a közép-keleti pokolban, de rajzai, akvarelljei, háborús jelenetei és portréi többet elárulnak a konfliktus lényegéről, mint sok "jól fésült" tudósítás.