2001-es premierje óta az idén újult meg a legradikálisabban az iPod: a korábbi apróbb ráncfelvarrásokhoz képest a Touch-modell gyökeresen eltér elődeitől, amely a teljes előlapot elfoglaló, színes érintőképernyőjével leginkább a hírekben, szinte napi szinten szereplő iPhone-ra hajaz. A két készülék egyetlen fontos részletet - s a beépített digitális kamerát nem számítva - csupán egy dologban különbözik: az egyikkel lehet telefonálni, a másikkal nem.
Bár az iPhone-t - hivatalosan - itthon még nem lehet megvenni (majd a T-Mobile kínálatában fog megjelenni), a németországi árakkal kalkulálva, nagyjából 25 ezer forinttal lesz drágább az iPod Touchnál. Mivel az utóbbi kütyü az egyik legdrágább lejátszó a piacon - nyolc gigás változata 85 ezer, 16 gigás típusa kb.110 ezer forintba kerül -, felmerül a kérdés, kinek érheti meg megvenni a gyérebb tudású készüléket, amikor kicsit többért már mobiltelefonos változatát is hazaviheti.
A feltört iPhone a hazai rivális
A válasz igen egyszerű: az iPhone (hivatalos) megvétele esetén hűségszerződést is alá kell írni, amelyben az ügyfél vállalja, hogy megfizeti annak mobilinternetes szolgáltatásokat is magában foglaló havidíját is, amellyel együtt az árkülönbség jelentősen tágul.
Mivel azonban itthon iPhone-t egyelőre csak feltört verzióban lehet vásárolni szürkepiaci importból, az iPod Touchnak jelen pillanatban az Apple saját mobiltelefonja saját maga legnagyobb riválisa, ezekkel apróhirdetésekben, online árveréseken 130 ezer forint körüli áron találkoztunk, ezen az áron viszont egyelőre csak a 16 gigás Touchnak jelent konkurenciát. Az egyik hazai Mac-értékesítő cégnél érdeklődésünkre elmondták, eddig kedvező a fogadtatása itthon az új iPodnak, bár azt elismerték, hogy aki tud szerezni egy kikódolt iPhone-t magának, az biztosan nem vágyik iPod Touchra.
Kinek való az iPod Touch?
Kinek való tehát az iPod Touch? Például annak, aki elsősorban beszélgetésre használja a mobilját, favorizálja a billentyűvel rendelkező telefonokat, nem akar vele sem fényképezni, sem pedig mondjuk mms-eket küldözgetni.
Az Apple zenelejátszóinak legújabb darabja kimondottan luxusdarab, kivitele igényes, távol áll tőle az olcsóbb klónokra olykor jellemző "gagyi" jelleg - már kartondoboza is roppant elegáns, minden alkatrész helye gondosan ki van találva benne. A tökéletesség látszata a használat első perceiben összetörik: az érintőképernyő pár perc után rögtön elég maszatos lesz, elő is kell venni az alapcsomaghoz mellékelt törlőrongyot - ez az, amit a reklámokban nem mutatnak.
Gyakorlatilag tökéletes kezelőfelület
A gyakori tisztítást leszámítva az új iPod óriási érintőképernyője a tesztünk során jól állta a sarat. Fölénye leginkább annak az újításnak köszönhető, hogy egyszerre nem csupán egy, hanem akár több helyen történő nyomást is képes érzékelni. Ez extra navigációs funkciók használatát is lehetővé teszi: a mutató- és hüvelykujjat egymás felé húzkodva például befele, az ellentétes irányban pedig kifele lehet zoomolni egy megnyitott képfájlon.
Másfél hetes nyüstölés során a kütyün futó Mac OS X operációs rendszer zsebváltozatával sem volt problémánk, pazar effektjeinek, gusztusos kidolgozásának hála öröm használni - s lefagyással vagy hasonló problémával sem találkoztunk, egyedül a magyar nyelvet hiányoltuk belőle. A nagy testvér iPhone egyik legtöbbet mutogatott funkciója, hogy integrált gyorsulásmérője révén a képernyő helyzetét automatikusan álló vagy fekvő módba kapcsolja attól függően, hogy miként tartják az eszközt. Ez a gyakorlatban is hiba nélkül működött, a kávézóban ülve kifejezetten szerettük is, viszont az ágyban, heverészés közben párszor zavaró volt, kár, hogy nem lehet ideiglenesen kikapcsolni.
+
Ez a Cover Flow (még több kép)
Zenét hallgatni van ennél jobb
Mivel az iPod eredetileg zenelejátszó volt, a Touchon is elsőként ezt a funkciót vizsgáltuk. A hozzánk érkező megkeresésekből kiderül, sokan nem tudják, hogy az Apple zenelejátszóira nem elég rámásolni a zenéket, azokat az iTunes (vagy valamelyik másik alternatív) kliensprogramon keresztül kell feltölteni a készülék memóriájába - ez ennél a modellnél is így van, van aki szereti, van aki utálja.
A lejátszás terén egy fontos újítás a Cover Flow nevű háromdimenziós felület, melyen memóriában lévő albumok borítói között lehet böngészni (ha ezek rendelkezésre állnak). Valamikor tavaly debütált az iTunes programban, az Apple pedig az azonos nevű cég felvásárlásával kaparintotta meg a technológiát.
Bár a felület látványos és jól is használható, a buszon, villamoson zenét hallgatók összességében még mindig jobban járnak egy iPod Nanóval vagy más hasonló hagyományos kütyüvel, azokat ugyanis akár elő se kell venni a zsebből az állítgatáshoz, míg a Touch esetén erre mindenképp szükség van, még külön hangerőszabályzó sincs rajta.
Elit dolog a beépített böngésző
Igazi Jolly Joker viszont az új iPodba épített Safari webböngésző, igazából ezzel a funkcióval lopta be magát szívünkbe a Touch. Mobiltelefonon ugyan már számtalan alkalommal neteztünk, de olyan médialejátszót még egyet sem láttunk, ami képes lett volna erre. Igaz, csak wifin keresztül lehet webezni az új iPoddal, de a konfigurációs menü legalább barátságos, és az összes, átlagfelhasználó számára fontos szabványt is támogatja.
Nos, a Safari sem tökéletes, bizonyos oldalak (például a Netvibes) nem működtek rajta, de a miniképernyős eszközökön használható böngészők közül még mindig ezzel boldogultunk a legkönnyebben. Az olvasást jelentősen megkönnyíti, hogy a fent már említett kétujjas módszerrel bármikor nagyíthatók és kicsinyíthetők a weblapok, és az oldalak görgetése is barátságos.
Így lehet böngészni (még több kép)
Külön menüpontból érhető el a Touchon YouTube videomegosztó is, ez is hibátlanul működött, kényelmesen lehet benne keresgélni, lejátszáskor pedig automatikusan fekvő módba áll át a kép. A netes funkciók közül egyedül a levelezőprogramot hiányoltuk az új iPodból: ha az iPhone-ban volt, miért kellett ebből kivenni? Mondjuk az iPodhoz és az iPhone-hoz az Apple oldaláról külsős cégek által lefejlesztett kis programokat (web apps) is le lehet tölteni, ezek között azonban egyelőre csak nagyon kevés valóban hasznosat találtunk.
Mellesleg az LCD-n megjelenő virtuális billentyűzetet is meglepően jól lehet használni, gond nélkül be lehet pötyögni rajta kisebb-nagyobb szövegeket, noha a kifejezetten magyar karakteres felület hiányzik.
Nagyon profi módon dolgozta ki az Apple az iTunes zenebolt iPodos felületét: kár, hogy itthonról még mindig nem lehet vásárolni benne - mindenesetre egy órát elszórakoztunk az albumok ingyenes belehallgatási lehetőségével.
Filmek és fotók
Az iPod Touchra digitális fényképeit is feltöltheti a tulajdonos, és az elődtől eltérően ezeket meglehetősen jó minőségben lehet visszanézni: az alkalmazás tökéletesen jó például arra, hogy mondjuk egy kávézóban megmutassuk rajta a nyaralás fotóit a barátoknak. A képek közötti böngészés nagyon kényelmes, a multitouch képernyő révén pedig egy adott fotón is elég egyszerűen lehet mozogni.
Mindössze egy dolgot hiányoltunk: azt, hogy nem lehet összekötni a kütyüt egy digitális fényképezőgéppel, pedig a 8-16 gigabájtos háttértár bőven elegendő lenne akár egy kéthetes utazás fényképes mementóinak raktározására is. Az ehhez szükséges adapter a korábbi iPodokhoz kapható, feltehetően a Touch-csal kompatibilis verzió is készül majd ebből, de egyelőre nem találkoztunk ilyennel.
A YouTube az iPodon (még több kép)
Természetesen videók lejátszására is alkalmas az iPod Touch, ezt a funkcióját a hatalmas, ráadásul végre széles vásznú képernyőnek köszönhetően jól is lehet használni. A minőségre sem lehet kifogás, akár 640x480-as felbontású, 30 képkocka/s-os rátával rögzített felvételekkel is elboldogul az új modell.
ITunes-bolt híján filmeket ugyan nem lehet vásárolni itthonról, de a Google-ön egyetlen keresés nyomán több tucatnyi konvertert találtunk, amely a PC-n lévő filmeket képes átalakítani a kütyü által megemészthető formátumúvá - persze ez elég időigényes művelet, ami elriaszthatja a kevésbé fanatikus júzereket.
Klassz, de drága
Összességében jó benyomásokkal adtuk vissza az iPod Touch-t másfél heti nyúzás után: bár akkumulátora beépített, nagyon jól bírta a strapát, még a wifis böngészés használatakor sem sikerült, egyik napon sem lemerítenünk. A hazai fizetési viszonyok tükrében azonban nem valószínű, hogy az ünnepeket követően, tömegesen látnánk viszont a buszon ülő emberek kezében.
Az új iPod egyébként is inkább wifis böngészéshez hasonló, extra szolgáltatásokat igénylő kütyümániákusoknak való, egy mezei zenehallgató számára praktikusabb egy kisebb, hagyományos gombokkal vezérelhető típus - ami a Touch árának töredékéért elvihető.