Adatkommunikációs technológiák fejlődése 3. rész

Sorozatunk harmadik részében elérkeztünk a mobilinternet egyik legaktuálisabb pontjához. A ma már lassan elavultnak számító 3G-vel ismerkedünk meg alaposabban.

3G/UMTS

A harmadik generációs mobilhálózatok 2003 márciusában történt európai megjelenése (az Egyesült Királyságban és Olaszországban) számos problémát vetett fel egyes államokban. A korábban használt 2G-s rendszerek helyett teljesen új hálózatot kellett felépíteni, túl azon, hogy a helyi hatóságoktól más frekvenciákat vett igénybe a 3G, mint elődje. Kivételt képez ez alól az Egyesült Államok, ahol gyakorlatilag minden maradt a megszokott mederben - már ami a technológiai hátteret érinti. 2007 júniusában a világ 3,7 milliárd mobiltelefon-előfizetője közül összesen 200 millió 3G-előfizetővel számoltak az operátorok, amely 6,7%-nak felel meg. A legnépesebb 3G-s előfizetőtábor az összes lakoshoz viszonyítva Ázsiában található (Dél Korea és Japán), Európában pedig Olaszországban van a legtöbb harmadik generációs ügyfél.

Magyarországon számos kritika érte a Nemzeti Hírközlési Hatóságot (NHH), miszerint túlzottan sokat kellett várni a 3G-pályázat kiírására. A négy frekvencialicensz ára 17 és 20 milliárd forint között ingadozott, végül a három, már meglévő magyar mobiloperátor nyert el. A fejlesztések rögtön a pályázat eredménynek kihirdetése (2004 decembere) után megkezdődtek, és 2005 nyarán már a T-Mobile és a Pannon UMTS-hálózatát is igénybe lehetett venni, igaz akkor még készülék és szolgáltatások hiányában viszonylag gyér érdeklődés övezte az új megoldást - nem beszélve arról, hogy csak Budapesten létezett működő hálózat. 2006 júliusában a Vodafone is bejelentette kereskedelmi szintű harmadik generációs szolgáltatását.

Jelenleg az ország nagyobb településein (Budapest, megyeszékhelyek) és a Balaton környékén vehetjük igénybe teljes bizalommal a harmadik generációs mobilhálózatokat. A napokban megújított 900 Mhz-es licensz kapcsán a T-Mobile és a Pannon további hálózat fejlesztésekre vállalt garanciát nem kevesebb, mint 20-20 milliárd forint értékben. Hosszú távon egyedül a Vodafone UMTS hálózatának fejlődése korlátozott, mivel a szolgáltató nem rendelkezik kiterjedt optikai vezetékes hálózattal, amely a 3G alapját jelenti.

A 3G debütálása kapcsán két fő különbséget szokás meghatározni a korábbi GSM / GPRS rendszerekhez képest: az UMTS egyszerre több felhasználó kéréseit tudja kiszolgálni, illetve ezt jóval nagyobb sávszélességen teszi, lehetővé téve, hogy korábban csak filmekben látható szolgáltatásokat vehessenek igénybe az ügyfelek - lásd videotelefonálás. A harmadik generációs hálózatok használatával jelenleg 384 kbit/sec-es sebesség érhető el, amely pontosan megegyezik a hazánkban bevezetett első vezetékes ADSL-szolgáltatások értékével. A 3G kapcsán érdemes megjegyezni, hogy beltérben nem tudjuk maximálisan kihasználni a sávszélességet a tereptárgyak (első sorban a falak) miatt, így ha a lehető leggyorsabb sebességre vágyunk, ahhoz ki kell mennünk a szabadba.

Jelenleg a T-Mobile kínálatában 15, a Pannon árlistájában 13, a Vodafone boltjaiban 20-nál is több különféle 3G-s telefont vásárolhatunk meg. Ez a széles spektrum arra hivatott, hogy ne csak az üzleti felhasználók vehessék igénybe a 3G-n keresztül nyújtott lehetőségeket, hanem lehetőleg minél több előfizető kipróbálhassa ezt az új megoldást. Jogosan merülhet fel az átlagügyfélben a kérdés, hogy miért is van szüksége 3G-re. A válasz egyszerű: egy mai mobiltelefont már nem elsősorban hangalapú kommunikációra fejlesztettek ki, sőt, a maga a telefonálás csupán egy szolgáltatás a sok közül, amit ma elérhetünk a készülékünkön keresztül. A 3G hatására megújultak a mobiloperátorok wap-oldalai, ahonnan multimédiás tartalmakat (kép, hang, videó) tekinthetünk meg vagy tölthetünk le, videotelefonálhatunk az ismerőseinkkel egyre jobb minőségben, illetve jóval nagyobb sebességgel küldhetjük tovább partnereinknek a frissen elkészült fotóinkat. A 3G-képes készülékek mobilinternet-előfizetések akár modemként is használhatók USB-kábelen vagy Bluetooth-porton keresztül.

Korábban a 2G-s szolgáltatások (wap, MMS) és technológiák (GPRS, EDGE) kapcsán a szakértők szívesen emlegették 2004 után, hogy ezek a megoldások előfutárai a harmadik generációs mobilrendszereknek. Azóta már tudjuk, hogy valójában a 3G is egyfajta bevezető technológia a HSPDA-hoz képest, amely Magyarországon már több szolgáltatónál is 7,2 Mbit/sec sebességre képes. A következő részben ez utóbbi technológiával ismerkedünk meg alaposabban.

Simon Péter