Kétségkívül nemes dolog számítógépet adományozni szülőnek, kistestvérnek, nagypapának, barátnőnek vagy bármilyen ismerősnek, ha bekötik hozzá az internetet, azt valószínűleg tényleg használni is fogja. A világhálóval való ismerkedéshez szerencsére nincs szükség full extrás konfigurációra, bár az is csúnya dolog, ha a megbízhatatlan működése miatt a pincébe száműzött régi gépet akarjuk rásózni az ismerősre. A fejünkben lévő kisördög bizonyára azt sugallja, örüljön, hogy kapta, nem árt észben tartani, hogy az ünnepek után minket fog hivogatni, ha a pokoli masinával gondjai akadnak.
Optikai tuning fillérekből
Egy egy gigahertz körüli órajelű processzorral szerelt masina már tökéletes - jól járhatunk például egy cégtől leselejtezett, öregecske, de márkás PC-vel -, ha legalább 256 megabájt memóriája is van (a régi típusokban használt memóriamodulokat viszont nehéz és sokszor drágább lehet beszerezni, mint egy mai típust). Akár egy tíz gigabájtos winchester is megteszi egy alapgépbe, amely CD-meghajtót valószínűleg tartalmaz, egy DVD-írót 5-6 ezerért lehet beszerezni (sima DVD-olvasót viszont már nem is láttunk a boltokban).
"Optikai tuninggal" is lehet fokozni a látványt: sokkal esztétikusabb egy szépen letisztított PC-t átadni egy poros, foltosnál, ráadásul ehhez csupán egy rongyra van szükség (esetleg frappáns matricákkal is el lehet fedni a kevéssé dekoratív részeket). Ne ajándékozzunk golyós egérrel számítógépet, egy-kétezer forintért már márkás optikai típust kapni, és hasonló áron mérnek tetszetős, általában multimédiás jelzővel illetett billentyűzeteket is: Ugyancsak ebben az árkategóriában mozog a kis sztereó hangfalak ára is, célszerű erre is áldozni, hadd legyen hangja is annak a gépnek. Ha szeretnénk a neten csevegni a másik féllel, ne feledjük az ehhez szükséges felszerelést sem: egy alapfunkciós webkamerát kb. 3500 forintért lehet venni, mikrofont vagy headsetet 1500 forint körüli áron láttunk.
Eddig még nem ejtettünk szót a monitorról: optimális esetben áll még a szekrény tetején egy bevethető régi katódsugárcsöves típus - ilyeneket egyébként már elég olcsón be lehet szerezni valamilyen PC-bontóból: tízezer forintért már 21 colos képernyőt találtunk. Bár jóval kisebb látható felületet kínál, de jobb választás lehet egy 15 colos, újracsomagolt TFT, ilyeneket a neten 20-25 ezer forintért találtunk, fél év garanciával. Bár ezek még kétségkívül nem a legjobb paramétereket kínáló modellek, chatelni, levelezni és böngészni megfelelnek - ráadásul relatíve kicsi (általában 1024x768 pixeles) felbontásuk még jól is jöhet, a betűk elég nagyban jelennek meg rajtuk, ami például egy nyugdíjas júzer számára fontos.
Barátságos felület fogad az Ubuntun
Operációs rendszer: mínusz húszezer
Szerzőnk egy tizenötezerért beszerzett fekvő házas, 733 megahertzes Pentium III processzorral felszerelt, vállalati selejtezésből származó Compaq számítógéppel próbálkozott, a fent már felvázolt kiegészítőkkel (256 megabájt ram, 10 gigabájtos merevlemez, 15 colos TFT). Operációs rendszeréül az Ubuntu Linuxot választottuk, a nyílt forráskódú operációs rendszerek közül ezt találtuk a legbarátságosabbnak. Teljesen ingyenes, magyar nyelvű (bár az igazat megvallva össze lehet futni benne időnként angol feliratokkal), míg egy eredeti Windows XP-ért 20 ezer forintot kellett volna fizetni, ami önmagában magasabb a PC áránál. A Szoftverbázisról le lehet tölteni 700 megabájtos telepítőjét CD-re írható formában, ez egyben Live CD-ként is funkcionál, azaz telepítés nélkül is ki lehet próbálni, milyen is az Ubuntu - gyakorlatilag minden funkciója működik így is, csak a lemezről betöltve jóval lomhább a rendszer, mint ha rendesen feltelepítenénk.
Meglepő módon az Ubuntut pont erre a régi masinára volt a legegyszerűbb felinstallálni, ugyanis hardveres komponenseinek mindegyikét alapból támogatta a rendszer. Noha tagadhatatlan, hogy Linuxra egy sor ismert windowsos alkalmazás nem érhető el, egy átlagos nethasználó számára fontos alkalmazásból minden megtalálható az Ubuntu alapcsomagjában, ezeket le sem kell tölteni.
Vista-gyilkos a kezelőfelület
A sebesség terén az Ubuntu nagyjából az XP-vel azonos tempót hozta öregecske PC-nk esetében, legfeljebb minimális előnye lehetett. Olcsó ajándék gépünkön ugyan nem futott a 3D-s felület, ennek ellenére így is letisztult és kifejezetten igényes a kezelőfelület, az ikonok, ablakok tetszetősek, a színek is gusztusosak, hasonlóval eddig Linux alatt nem találkoztunk. Kezelőfelülete megdöbbentően szép, kiforrott munka, nem technikai érdeklődésű kollégáink el sem hitték, hogy Linuxról van szó. Az Ubuntu funkcióit kép vízszintes - felcserélhető - menüből lehet elérni: az egyik a windowsos Start menüre hasonlít, és a főmenü mellett ikonokat lehet pakolni rá, a másikban viszont a megnyitott alkalmazások listája látható (s persze ezt is tele lehet pakolni a kedvenc programok indítóikonjaival). Jobb, mint a Windows - ráadásul alapból benne van egy időjárás-előrejelző modul is.
Egy kicsit is izmosabb grafikus kártyával szerelt gépre telepítve a legújabb, 7.10-es Ubuntu a Windows Vistát is megszégyenítő 3D-s grafikai effektusokra is képes. Például beállítható, hogy egy ablakot mozgatva az kocsonyaként remegjen a kurzor mozgásának hatására, vagy több munkaasztal használata esetén ezeket egy kocka felületén lehessen látni. Igazi geek- és csajbarát felület: vannak benne átlátszó ablakok, víz- és tűzeffekt, meg egy rakás egyéb látványosság, ezeket egyesével ki is lehet kapcsolni, ha nem nyerné el a felhasználó tetszését. Sajnos a funkció aktiválásához kicsit turkálni kell a rendszerben, segítségért az Ubuntu.hu tippjeit és fórumát érdemes átfutni.
Még Internet Explorert is hackelhet rá
Webböngészőnek alapból a Firefox található az Ubuntuban, de telepíthető rá például Opera is, legnagyobb meglepetésünkre pedig még arra is találtunk módot, hogy Internet Explorert hackeljünk a rendszerre (a trükkre Linuxman blogján bukantunk rá). Levelezésre az Evolution vagy a Mozilla Thunderbird, csevegésre pedig a Pidgin nevű kliens szolgál, ez egyszerre az MSN, ICQ, AIM, Google Talk és más hálózatokra is lehet kapcsolódni, ráadásul aa tinilányok extra igényeit is kielégítő szmájlikínálattal bír (bár néhány ismerős szerint elég fura betűkészlettel jelentek meg az üzeneteink).
A Totem nevű médialejátszó is bevált, a legtöbb videót azonnal lejátszotta, ha erre nem volt képes, magától felkínálta a szükséges kodek letöltését, bár néhány esetben nem tudta pótolni a Windows Media Playert. Jól vizsgázott a Rythmbox zenelejátszó is, és gond nélkül sikerült beolvastatnunk a Képek mappába egy memóriakártyán lévő digitális fotóinkat is pár klikkeléssel, és a linuxos Skype is gond nélkül felment. A szövegszerkesztés és táblázatkezelés a jól ismert OpenOffice-programcsomaggal történik, ez is alapból az Ubuntu része, a szokásos funkciókkal, és persze PDF-olvasót sem kell külön telepítgetni. Van egy tucatnyi egyszerűbb játék is az Ubuntuban, ezek az XP-sekhez hasonlóak, van köztük például pasziánsz, aknakereső, mahjongg, tetris és szudoku is - a nagyinak valószínűleg ez is elegendő.
Beszédes nevű ikonokkal sokat segíthetünk
Egy kis barkács
Furcsa módon alapból nem jelenik meg az Ubuntu Asztalán a Windowsból ismert Kuka. Mint kiderült, kicsit bonyolultan lehet ezt elhelyezni, a megoldást a Hup.hu-n leltük fel: első lépésként meg kell nyitni egy parancssort az Alkalmazások/Kellékek menüpont Terminál pontjára klikkelve, majd a felnyíló ablakba beírni a gconf-editor parancsot. Itt az Apps mappát, majd a Nautilus-t kell megnyitni, utóbbin belül a Desktop-ot, végül pedig a Trash icon visible feliratot ki kell pipálni - a Kuka máris megjelenik az asztalon.
Kipróbáltuk, helyi hálózaton és kábeltévés internetkapcsolattal az Ubuntu pöccre indul, a wifi-támogatása nagyon eszközfüggő (van, amivel gond nélkül, mással kevésbé jól működik), az ADSL-kapcsolatot viszont ugyancsak a parancssorból lehet beállítani - szerencsére ez a gyakorlatban egyáltalán nem rémes feladat, csak rosszul hangzik. A fent említett módon meg kell nyitni a Terminál-t, majd begépelni a sudo pppoeconf parancsot. Ezt követően egy szöveges ablakban megjelenő, de rendes magyar nyelvű menüvel bíró program segít a beállításban - gyakorlatilag csak a felhasználói nevet és a jelszót kell helyesen beírni, minden másra igennel válaszolni, tesztelőnknek első próbálkozásra elindult a net.
A kistévé nem tartozék
Olcsó gépre nem érné meg a Windows
A cikkben említett "ajándék PC" durván három hete működik különösebb probléma nélkül, bár a telepítésével szerzőnk pár órát elszöszmötölt. Leendő használójának ismerkedését le lehet egyszerűsíteni azzal, ha a fontos programoknak ikont helyezünk el az Asztalon, ezt a program nevére az egér jobb gombjával kattintva lehet megtenni. Néhány - főként Microsoft technológiákra kihegyezett - honlap szolgáltatásait valóban nem lehet vele használni, de zömében nincs probléma az oldalak megjelenítésével, és eddig a legnagyobb probléma, amit produkált, az volt, hogy egyszer lebontott a chatkliens. A feltelepített alkalmazásokhoz megjelenő frissítéseket az Ubuntu automatikusan letölti, csak le kell okézni ezeket, így akkor sem kell átfáradni a rokonhoz, ha mondjuk a Firefoxból új verzió jelenik meg.
Az Ubuntu gyengeségei inkább az újabb, még kevésbé elterjedt technológiát használó PC-komponensek esetén jönnek ki: egyik gépünkön például lefagyott a telepítője, és sokat szenvedtünk egy nagyfelbontású, szélesvásznú monitor beüzemelésével is. Egy márkás, USB-s tévétunerkártyát egyáltalán nem sikerült működésre bírni, illetve egy Dell laptopon tesztelve sem volt tökéletes a wifi működése. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy egy méregdrága média centeres PC-re valószínűleg még nem Ubuntut telepítenénk, ám az ajándékba szánt, kiszuperált PC esetében nagyon jól bevált, sikerült vele megspórolni a Windows XP árát, ami nagyjából egy használt 15 colos TFT monitor árát fedezte - a végösszeg ezzel együtt 35-40 ezer forint.