Új generáció a mobiltelefóniában

Már most azt tervezik a T-Mobile Magyarország mérnökei, hogy két év múlva hol legyenek újabb bázisállomások annak érdekében, hogy a szélessávú mobilinternet szinte mindenütt biztosított legyen. Ezzel párhuzamosan pedig bővítik a "régi", második generációs GSM-hálózatot is - mondja Dr. Tremmel János, a mobilcég fejlesztési igazgatója, aki már a hazai mobiltelefónia kezdeteinél is ott volt.

Ön igazán sokat látott mobil távközlési szakember, hiszen 1991 óta a területen dolgozik. Mi változott azóta a hálózatfejlesztés terén?
Akkor kezdtem a Westel Rádiótelefon Kft.-nél, amikor az első generációs mobilhálózati rendszer, az úgynevezett NMT-450 is még csak kiépülőben volt. Mai szemmel nézve egy meglehetősen kezdetleges technológia volt ez, táskaméretű 4-6 kilós telefonokkal, de működött! Amikor én 1991. február 1-jén beléptem a vállalathoz, még csak egy garázscégre emlékeztetett minden, hiszen csupán 6 bázisállomásból állt a hálózat, ami csak Budapest kezdetleges ellátásához volt elegendő.

Ezzel szemben most?
Ezen az első generációs hálózaton a technológia fejlődése olyannyira túlhaladott, hogy ezt a rendszert 2003-ban leállítottuk, hiszen már nem volt nyereséges a fenntartása. Kilencéves párhuzamos működés után átvette helyét a jóval korszerűbb második generációs hálózat, a 900 és 1800 megahertzes GSM. 2005-től azután elsőként bevezettük Magyarországon a harmadik generációs technológiát, az UMTS-t is és 2006-tól nagyon szépen fejlődik a sokszor 3,5G-ként is emlegetett HSDPA. Ez a nagysebességű mobilinternetezést élményszerűen teszi lehetővé. A hálózattal ma több száz mérnök és műszaki szakember foglalkozik, beleértve a fejlesztés mellett az üzemeltetést is.

Hová lehet még fejlődni, amikor már jó pár éve is 98 százalék fölött volt a GSM-hálózattal való lakossági ellátottság?
Ezt a szakmán kívüli ismerőseim is gyakran megkérdezik. Igen, még mindig bővül, fejlődik a GSM-hálózatunk. Emellett a 2G-s hálózaton is jelentek meg újabb szolgáltatások, például az EDGE emelt adatátviteli sebességű megoldás, ami azt jelenti, hogy akinek erre alkalmas GSM-telefonja van, az akár 220 kilobit/sec sebességgel internetezhetett mobilról már az UMTS/HSDPA megjelenése előtt. Az EDGE az ország túlnyomó részén működik, ami különösen hasznos, ha valaki esetleg olyan területen szeretne internetezni, ahol a 3. generációs hálózatra épülő HSDPA mobilinternet szolgáltatás még nem érhető el. A ma értékesített laptopba való 3G/HSDPA adatkártyák ugyanis visszafelé kompatibilisek, tehát elboldogulnak az EDGE-dzsel is. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az EDGE nem tekinthető mobilszélessávnak, ezért természetesen a legnagyobb intenzitással az UMTS/HSDPA hálózatot fejlesztjük, ma már a lakosságra vetített lefedettségünk 50 százalék felett jár, és több mint 100 városban élvezhetik ügyfeleink a gyors adatátvitel előnyeit. A HSDPA-hálózat sebességét is többször megnöveltük már, hogy ne csak a lakossági lefedésben, de a sebességben is vitathatatlanul elsők legyünk.

Mekkora most a T-Mobile hálózata?
A 2G-s hálózatunk ma több mint 2000 bázisállomásból áll. Kezdetben a HSDPA-hálózatunk erre ráépíthető, de a forgalom növekedésével a magasabb frekvenciatartomány miatt sűrűbben kell majd elhelyezni a bázisállomásokat. A harmadik generációs hálózattal való ellátáskor mostanáig főleg a sűrűbben lakott területekre koncentráltunk, például Budapestre, a megyeszékhelyekre, az agglomerációra, a Balatonra, de hamarosan megjelenünk kevésbé sűrűn lakott területeken is.

Mikor kerülhet sor erre?
Ez most veszi majd kezdetét, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy nem kevés nehézséggel kell megbirkóznunk. Az UMTS/HSDPA-t a 2,1 gigahertzes frekvenciatartományban építjük. Azt tudni kell, hogy minél magasabb frekvenciát használunk, a jel annál kevésbé terjed, ami igaz a szabadtérre, de még inkább a beépített vagy erdős területekre. Ezért a vidéki területek ellátása csak úgy lehetséges hatékonyan, hogyha egy alacsonyabb frekvenciasávot előbb-utóbb megkap majd a szektor erre a célra.

Gondolom ezért is volt olyan fontos, hogy a 900 megahertzes frekvenciára szóló koncessziós szerződés meghosszabbításáról sikerüljön megállapodni.
Igen, emiatt is. Az Európai Unió ugyan várhatóan fel fogja szabadítani a frekvenciát és teret enged a 900 megahertz nem csak beszédcélú felhasználására is, de a nagy kérdés az lesz, hogy ez Magyarországon mikor következhet majd be. A 3G-technológia és a GSM jelentősen eltér egymástól, tehát a hazai szolgáltatók és a hatóság csak egyszerre tud majd lépni, ha megtörténik a hazai felszabadítás. Komplex kérdésről van szó, hiszen sok érdeket és technikai szempontot kell majd figyelembe venni, szóval hosszadalmas tárgyalássorozat várható. A negyedik generációs technológia is megérkezhet addigra, hiszen 2010-től várják ma az iparágban dolgozók, ami a 900 MHz-es viszonylag szűk frekvenciasávban az UMTS/HSDPA-nál is sokkal nagyobb sebességeket és kapacitást ígér.

Vissza a hálózatfejlesztésre. Mennyi időt vesz igénybe egy-egy átjátszóállomás létesítése?
Egy zöldmezős beruházás létesítése átlagosan 2 év. Tehát most 2007 végén mi már a 2009-ben üzembe helyezendő bázisállomásokat tervezzük. Nem egyszerű, hiszen úgy kell haladnunk, hogy egyszerre többfajta kihívásnak is megfeleljünk: legyen a fejlesztés minél hatékonyabb és olcsóbb, de a minőség kiváló legyen és közben még a jelenlegi hálózat működésének folyamatosságát is biztosítsuk. Ami a 2 éves átfutási időt illeti, az utolsó 3 hónapot kivéve lényegében az egész a telephelyszerzéssel és a hatósági engedélyeztetéssel megy el.

Említette, hogy nem egyszerű az engedélyeztetés sem.
Valóban. Az elmúlt tíz évben nem egyszer változott például a bázisállomások engedélyeztetési folyamata és szépen megnőtt az illeték mértéke is. Egy harmincméteres torony építési engedélye például másfél millió forint és akkor még nincs garantálva, hogy az engedélyt meg is kapjuk. Ha új eljárást kell indítanunk, ismét le kell róni az illetéket. A használatba vételi engedély is ugyanennyibe kerül. A személyi és tárgyi költségeink, a hivatali díjak, az energia stb. folyamatosan emelkedtek, eközben reálértékben nyolc év alatt a percdíj kevesebb mint felére csökkent. Feltehetjük a kérdést, hogy melyik az a szolgáltatás ma Magyarországon, amelyik ennyit fejlődött nyolc év alatt és reálértékben kevesebb, mint a felét fizetjük érte?