Kipróbáltuk: HD-Ready a Full-HD ellen

Megérkezett a nagyfelbontású tévé, végre eldőlt az új generációs DVD-k közti formátumháború, mi pedig segítünk rendet vágni a rövidítések és szabványok útvesztőjében. Elég-e a HD Ready, vagy megéri a dupla pénzt a Full HD-s készülék? Mindkét fajtát kipróbáltuk, segítünk eldönteni.

Nem mondhatni, hogy túl könnyű dolog volt az elmúlt években új tévét vásárolni: a képcsöves tévé már igencsak kifutóban van, ám a trónkövetelő lapos modellekből is könnyű melléválasztani. Nem elég, hogy a plazma és az LCD versenyez egymással, még egy sereg paramétert kell(ene) figyelnie a vásárlónak, egy megalapozott döntéshez azonban csaknem kisebb tanfolyamot kellene tartani a vevőknek - megpróbáltuk ezért a lehető legérthetőbb módon összeszedni a szükséges tudnivalókat.

Azt már évek óta lehet olvasni a szaklapok hasábjain, hogy hagyományos, standard felbontású készülékre már nem érdemes beruházni, a jövő ugyanis a High Definition (HD), vagyis a nagyfelbontású készülékeké. Ha csupán ebben kellene dönteni, a vásárlóknak sem lenne nehéz dolguk, ám még a HD-képes tévékből is több fajta létezik, melyek tudásában - és persze árában is - jelentős eltérés mutatkozik. Van, aki a plazmára, van aki az LCD-re, egyesek pedig egyéb alternatív technológiákra esküsznek, mi azonban ezúttal ezek előnyeit és hátrányait nem vizsgáltuk, csak a HD Ready és a Full HD képességeket.

Észreveszik-e a különbséget?

Mielőtt előzetesen beleástuk volna magunkat a témába, gyakorlati próbákat végeztünk: kölcsönkértünk az LG-től egy Super Multi Blue lejátszót, a Fórum Home Entertainmenttől egy tucat különböző Blu-ray-filmet, a Samsungtól pedig a jelenleg kapható legkisebb, 37 colos (93 centiméteres) képátlójú, teljes felbontású LCD-tévéjüket, amelynek képét egy pár éves, 32 colos (81 centiméteres) HD Ready Sony készülékkel hasonlítottuk össze. Mivel csak egy lejátszónk volt, a filmrészleteket egymás után vetítettük le a kollégáknak, akiknek nem árultuk el, hogy melyik a fejlettebb modell, mindössze megjegyeztük, hogy a nagyobb vagy kisebb méret nem feltétlenül jelent jobb, vagy épp rosszabb képminőséget.

Igen, a színek is eltérőek, de az egyik kép 720p-s, a másik 1080p-s tévéről készült

Tesztjeink során mindig ugyanazokat a képsorokat néztük végig az érdeklődőkkel együtt 720p, 1080p, illetve időnként 1080i felbontásban, a szín és más beállításokat javarészt alapértékre állítottuk mindkét televízión. Ez a három furcsa rövidítés szabványos HD-felbontású videoformátumokat jelöl. A fogyasztók tájékozódását segítendő, a tévéken külön logókkal jelölik az eszközök képességeit, melyeket az EICTA nevű európai szervezet dolgozott ki a fogyasztók tájékozódását segítendő. Az egyes logókat a gyártók akkor helyezhetik el termékeiken, ha azok teljesítenek bizonyos műszaki standardeket, melyekről részletesen itt lehet olvasni.

A honlapon lévő információkból kiderül, olyan besorolás, hogy "Full-HD", hivatalosan nem is létezik, a két fő kategória a HD Ready, illetve a HD Ready 1080p névre hallgat. Anélkül, hogy a legapróbb részletekbe menőkig vizsgálnánk, az EICTA honlapjának tájékoztatása szerint a HD Ready logót a 720p és 1080i felbontású videókat DVI vagy HDMI-csatlakozón keresztül fogadni és lejátszani képes tévék viselhetik, a HD Ready 1080p esetében pedig az utóbbi felbontású videoformátummal boldoguló megjelenítők, ám itt az is előírás, hogy a tévé képes legyen lekezelni a például a Blu-ray-en kiadott filmek esetében is alkalmazott 24 képkockás formátumot, a moziba szánt alkotásokat ugyanis ilyen rátával rögzítik.

Dióhéjban a különbség közöttük: a 720p esetében 1280x720 képpont rajzolódik ki egyszerre a képernyőre, míg a legjobbnál, a gyakorta Full HD-nek is nevezett HD-Ready 1080p-nél 1920x1080 pixel van a képernyőn - a differencia tehát több mint egymillió képpont. Ugyancsak az olcsóbb eszközök 1080i is az utóbbihoz hasonló felbontást használ, ám esetében az a trükk, hogy egyszerre csak a páros vagy a páratlan számú képsorok tartalma (azaz kétszer 540 képsor) felváltva érkezik, ezekből rakja össze a készülék elektronikája a teljes képet. Szakértők szerint a gyorsan mozgó tartalmak esetén ez a megoldás rosszabb minőséget eredményezhet, a kép szélei recések lehetnek.

Nem akarunk senkit további száraz technikai részletekkel untatni, a próbák során kiderült, bizony nagyon nehéz különbséget tenni az "alap" és a "fullos" HD-felbontások között. A tesztelésbe bevont kollégák egyike sem tudta azonnal rávágni, hogy a 1080p-s készülék képe szebb egyértelműen. Bár ha közelről, hosszabb ideig vizsgálták, az érdeklődő kollégák közül sokan helyesen választották ki a jobbik készüléket, ha a szín-, és egyéb beállításokkal is finomítottunk, az is előfordult, hogy az olcsóbbik tévé képét találták tetszetősebbnek. Összegezve: cseppet sem olyan egyértelmű a különbség, mint a hagyományos DVD és a Blu-ray összehasonlítása esetén, ahol az utóbbi technológia nagyságrendekkel jobb minőséget biztosít

A baloldali a Full-HD, a jobboldali a HD-Ready tévé képe

Kinek éri meg a Full-HD?

Magunk is értetlenül álltunk a jelenség előtt, szakértőket kerestünk meg a jelenség okait kutatva. Dr. Matuska József, a Házi-mozi.hu főszerkesztője szerint teljes HD-felbontást biztosító tévére csak akkor érdemes beruházni, ha a vásárló rendelkezik ezt kiszolgálni képes műsorforrással, például Blu-ray-lejátszóval. A HD-technológiájú digitális adásokat ugyancsak 1080i formátumban sugározzák - ennél jobb minőségben ugyanis nem lehetne gazdaságosan szolgáltatni -, ennek teljes pompájában való megtekintéséhez szintén nem árt a nagyobb felbontású megjelenítő, bár az olcsóbb, HD Ready típusok is képesek kezelni ezt a szabványt, ám ekkor kisebb felbontásúra skálázzák le a képet.

Matuska szerint egyébként a megfelelő tévé kiválasztása esetén sok szempontot kell figyelembe venni. Bár hamarosan kaphatók lesznek a boltokban, nem tűnnek túl optimális vételnek a 32 colos, vagyis 81 centiméteres képátlójú Full HD-s készülékek. Ahhoz ugyanis, hogy az ezek által biztosított képminőségbeli fölényt kihasználja a néző, nagyon közel kell ülni a képernyőhöz. Normál felhasználási mód mellett jobb üzlet lehet egy kisebb felbontású, de nagyobb tévére érdemesebb lehet beruházni, hiszen a televíziót tipikusan távolabbról nézi az ember, mint mondjuk egy monitort.

Hány méterről látni a különbséget?

Dömötörfy Zsoltot, a Digiscience Kft. műszaki vezetőjét kértük meg a lent látható táblázat összeállítására, amelyből kiolvasható, hogy egy átlagos néző szemének felbontóképességét figyelembe véve adott képátlójú és felbontású készülék esetében milyen távolságra kell ülni a tévétől ahhoz, hogy annak minden pixelét lássa is - hiszen hiába a szupertévé, több méterre ülve az extrém módon részletes kép extra információi is elvesznek.

Maximális távolság, ahonnan érzékelhető a felbontás, méterben

Képátló (col)	Képátló (cm)	1280*720	1366*768	1920*1080
30	76.2	1,79	1.68	1.19
32	81.2	1.91	1.79	1.27
37	93.9	2.21	2.07	1.47
39	99.06	2.33	2.18	1.55
40	101.6	2.39	2.24	1.59
42	106.68	2.51	2.35	1.67
50	127	2.98	2.8	1.99
70	177.8	4.18	3.91	2.78
80	203.2	4.77	4.47	3.18

A táblázatból kiolvasható, hogy a teljes HD-felbontás előnye 50 colos, azaz 127 centis képernyők esetében jön ki leginkább, de még ekkor sem szabad két méternél messzebb ülni a készüléktől ahhoz, hogy valóban minden részletet maradéktalanul lásson egy átlagos látási képességekkel bíró néző. Ha valaki mondjuk monitorként is használ egy lapostévét, annak érdemes a 1080p-s, azaz Full HD-készülékekben gondolkodnia, azonban most szerzett tapasztalataink nyomán az 50 col alatti kategóriában különösebb aggódás nélkül meg mernénk vásárolni egy HD Ready készüléket, mert a 1080p-s típusokat egyelőre duplaáron mérik a gyártók, ami viszont az elért minőségnövekedéssel nem arányos.