GTA IV: nincs ennél jobb rosszalkodás

Elkészült, és április 29-én világszerte, így nálunk is a boltokba került a világ egyik legsikeresebb videojáték-sorozata, a Grand Theft Auto legújabb epizódja. Rögtön a hazai premiert követően ki is próbáltuk, mi újat adnak a fejlesztők az eddigi legszebb grafikájú "bűnözésszimulátoron".

A rajongók már jól ismerik, és epekedve várják a Grand Theft Auto (röviden GTA) újabb és újabb epizódjait, amelyek PC-n és Playstation, illetve legújabban Xbox 360 játékkonzolon jelennek meg. Annak, aki most találkozik először a GTA-jelenséggel, nem könnyű röviden összefoglalni, hogy miről is van szó, és miért ejt rabul oly sok játékost a dolog, de megpróbáljuk.

Pixelmanóktól a virtuális világig

A játéksorozat alapötlete az autótolvajlás: sok videojátékban lehet kocsikkal száguldozni, de az 1998-ban megjelent GTA volt az első, amelyben bármilyen autót el lehetett kötni, és hajszolni, amíg ripityára nem tört, vagy meg nem unta a játékos, hogy átpattanjon egy másikba. Innen a cím is, mivel a "grand theft auto" kifejezés egész egyszerűen annyit tesz az amerikai jogi szakzsargonban, hogy autólopás - emellett egy hetvenes években készült, hasonló témájú film címe is.

Az első két rész még felülnézeti grafikával készült, és apró pixelemberek rohangáltak bennük a felhőkarcolók közötti utcákon, majd a harmadik résztől kezdve valódi 3D-s megjelenítést használ, azaz a kamera a válla fölül, hátulról követi a főszereplőt. A fejlesztők innentől kezdve az akciófilmek, thrillerek minden kötelező motívumát, és az amerikai popkultúra látványos elemeit is belegyúrták ugyanis a játékokba, amelyeknek fontos eleme lett az autóvezetés közben a rádióadókból szóló műsor, a korszaknak megfelelő ütős zenékkel.

Nincs benne két egyforma ember

A legújabb epizóddal pedig, amelyről most szó lesz, a készítők visszatértek az egyik korábbi epizódból ismert, a valós New Yorkról mintázott Liberty Citybe, amelyet minden eddiginél élethűbben formáltak újra. A játéknak nagyon fontos része a helyszíneit adó virtuális világ atmoszférája, és ahogy a grafikai megjelenítés lehetőségei fejlődtek, úgy igyekeztek a Rockstar szakemberei minél aprólékosabban kidolgozott részletekkel operálni, hogy igazán életre keltsék a nyüzsgő nagyvárost, és ez teljes mértékben sikerült is nekik.

A GTA IV bemutatóvideója

A GTA IV legnagyobb újdonsága az, hogy a korábbi részekkel ellentétben minden járókelő máshogy néz ki: a játéknak eddig is fontos részét adták a koruknak, nemüknek megfelelően eltérő szinkronhanggal megszólaló - beszólogató - városlakók, de a legújabb generációs konzolokon belefért az is, hogy külsőre is sorra más-más embermodellek tűnjenek fel az utcán - nem is nagyon találkozni két egyforma szereplővel a járdán.

Egy rakás kép a GTA IV-ból

Bár a játék grafikája pazar, az ütközések, esések fizikai megvalósítása rendkívül élethű, a részletesség néhol kevésbé látványos, mint a legszebb xboxos vagy playstationös játékoké. Ezért cserébe azonban bőségesen kárpótol a hihetetlen mértékű szabadság, amelyet a játékos tapasztalhat: irdatlan méretű városban lehet mozogni, a látótávolság több kilométeres, az időjárás is folyton változik, és a nappalok és éjszakák is váltják egymást, reggel kivilágosodik, este besötétedik.

A nagyfelbontású grafikának köszönhetően pedig egy-egy külső kameraképet elnézve, amelyeket, immár hagyományosan, a filmes snittekhez hasonlóan komponáltak, az az érzésünk lehet, hogy tényleg egy akciófilm jeleneteit nézzük. Míg a korábbi részekre jellemző volt, hogy kicsit karikatúraszerűek, addig a GTA IV-ben nagyon felerősödött a realisztikus jelleg. Az erőszakos jelenetek, verekedések, lövöldözések képei jóval sokkolóbbak az előző epizódénál, noha vér csak itt-ott fröccsen ki.

Egy kelet-európai emigráns New Yorkban

A GTA IV főhőse természetesen ismét egy rosszfiú: a kelet-európai bevándorló, Niko Bellic, aki unokatestvéréhez érkezik az újvilágba abban a reményben, hogy itt új életet kezdhet. A GTA varázsát az is fokozta, hogy a szereplők mozdulatait motion capture-rel rögzítették, emellett profi színészek kölcsönözték a szinkronhangjukat is, akik rendszerint szellemes párbeszédekkel és vicces beszólásokkal szórakoztatják egymást, illetve a játékost. A játékélményhez jelentősen hozzájárulnak azok a filmes összekötő jelenetek, amelyekben a történet kibontakozik, és amelyeken keresztül az egyes szereplők személyiségét részletesen megismerhetjük.

A kelet-európai emigráns főhőseink természetesen a New York-i, pontosabban Liberty City-i alvilágban kötnek ki. A játékmenet úgy néz ki, hogy a sztori során megismert újabb és újabb szereplők sorra küldetéseket adnak, amelyeket teljesítve jutunk tovább a játékmenetben. Ezek jellemzően leszámolások, vagyis üldözések, lövöldözések, vagy egyebek: a sztori elején leginkább ismerőseinket kell ide-oda furikáznunk, hogy megismerjük a várost, azután jön egyre több akció.

Egy rakás kép a GTA IV-ből

Rengeteg játék van a játékban

A "kötelező" feladatokon kívül számos extra tevékenységet is lehet folytatni, például be lehet nevezni autóversenyekre, vagy a mobilunkon rácsöröghetünk az újdonsült ismerősökre, hogy elhívjuk őket egy bárba, szórakozóhelyre vagy a bowlingpályára. A sztori végigjátszása nagyjából egy munkahetet vesz el, de az ehhez hasonló kiruccanásokkal, no meg persze az autózgatással sokkal többet - akár hónapokat - el lehet ütni. És akkor még ott van az Xbox Live hálózaton keresztül játszható beépített multiplayer-üzemmód, amelynek során összesen 16-an bolyonghatnak egyszerre az élő virtuális nagyvárosban, egy sor különböző, rendkívül szórakoztatónak ígérkező játékmódban, akár a zsaruk, akár a maffiózók bőrébe bújva.

A GTA-nak ugyanis fontos részét képezi az, hogy a játékos "csak úgy" bolyongjon a sztori világában, amit alapvetően a számtalan vezethető autótípus és a részletesen kidolgozott terep, no meg a fentebb már említett, több napra való műsort és zenét tartalmazó rádióadók hivatottak élvezetessé tenni, de egy sor felfedezésre váró apró titok és részlet is el van szórva benne. Éppen ezért kevesen vannak, akik elmondhatják magukról, hogy teljes egészében felderítették a játékot, arra jó eséllyel egy év is kevés lesz. Ez annál is inkább nehéz, mert lehet, hogy a játékos figyelme elsikkad afölött, hogy a rádióban, vagy a játékban megtekinthető weblapokon, illetve a lekérdezhető rendőrségi adatbázisokban folyamatosan változnak az információk, követve a fejleményeket.

Csak a metrózással fél órát játszottunk (még több kép)

Autót lophat a Time Sqare-en is

Ami Liberty Cityt illeti, némileg kisebb, mint az előző játékban megismert San Andreas-megye, de ezt feledteti, hogy itt nem váltakoznak egymással váratlanul erdők, hegyek és sivatagok, hanem egy valósághűbb léptékkel megalkotott nagyváros különböző kerületeiben lehet csatangolni, amelyek fokozatosan nyílnak meg a sztori során. A játékban sok híres New York-i épület mását megtaláljuk, így van Szabadság-szobor, ami itt a Boldogság Szobra, láthatók a leghíresebb felhőkarcolók, például az Empire State Building vagy a Times Square virtuális mása, a készítők azonban mindent megváltoztattak, megbolondítottak egy kicsit, így az utcák némileg eltérnek a valóságostól, ám mindez a játékélmény javítása érdekében történt.

Az eligazodásban a játékos segítségére van a GPS-navigációhoz hasonlóan is használható térkép. Az egyes szereplőknél felvett küldetések közben a képernyőn megjelenő minitérképen látjuk a kijelölt útvonalat, amit, ha letérünk róla, kis késéssel újrakalkulál a szoftver, ugyanúgy, mint az igazi navigációs rendszer. Ha pedig csak autózgatunk valahová, akkor magunknak jelölhetjük ki a célpontot, és kérhetünk hozzá útbaigazítást, amire eleinte szükségünk is van ahhoz, hogy ne keringjünk hosszú perceken át a város bonyolult úthálózatán. A szintbeli eltérések, felüljárók, vasúti sínek ugyanis igen kusza labirintussá varázsolják a bejárható terepet.

Egy rakás kép a játékból

A legjobb szimulátorokkal is felveszi a versenyt

Az autóvezetést a GTA IV-ben a minden eddiginél okosabb fizikai szimuláció teszi élvezetesebbé. Szerencsére itt nem kell gyakorolnunk az egyes járművek használatát, mint az előző részben, a San Andreasban - saját bevallásuk szerint a készítők nem értek volna rá ezt is lefejlesztetni az új konzolokra -, így csak annyi dolgunk van, hogy bepattanjunk a kívánt járműbe, és nyomjuk a gázt. Az autók viszont az eddigi részeknél jóval karakteresebben viselkednek, mindegyiknek látványosan eltérő a viselkedése és a súlya.

A játékban felvonultatott, mintegy kétszázféle járműből alig tucatnyit próbálhattunk ki az eddigi tesztelés során, de nagyon feltűnőek voltak az autótípusok karakteres különbségei. A fejlettebb fizikának köszönhetően a balesetek is látványosabbak: ütközéskor a nehezebb autó löki félre jobban a könnyebbet, és ha gyorsan megyünk neki valaminek, akkor az utasok ki is repülnek a szélvédőn. Ha ennél biztonságosabban szeretnénk közlekedni, akkor metróra is szállhatunk, és a menet közben forgatható kamera segítségével lenyűgöző képet kaphatunk a városról, amit a vonat kerekeinek csikorgását és minden egyes menetzaját élethűen visszaadó hangeffektek kísérnek.

További képek a galériában

Nem hevernek fegyverek minden utcasarkon

A GTA-nak fontos eleme a harc. Az első, pár órás próba során komolyabb fegyverhez ugyan nem jutottunk hozzá, de azt ki tudtuk tapasztalni, hogy mennyivel fejlettebb a játék harcrendszere az eddigieknél. A legfontosabb változás, hogy gombnyomásra fedezékbe tudunk húzódni, ha van erre alkalmas tereptárgy a közelben: egy támadást például célszerű úgy megkomponálni, hogy érkezéskor keresztbe fordítjuk az autónkat az úttesten, és mögüle lövöldözünk kifelé. A fedezék biztonságából akár vaktában is lehet tüzelni kifelé, ha a célra tartásra nincs idő. A közelharc során pedig többféle rúgást, ütést próbálhatunk ki a becélzott ellenfélen, és a megfelelő helyzetben a környezet adottságait is ki lehet használni, például egy jól irányzott rúgással akár egy üvegablakon keresztül is eltávolíthatjuk az útból a nem kívánatos személyeket.

Rögtön jön a rendőr, de könnyebb lerázni

A játék cselekményének fontos szereplője a dolgunkat minduntalan megnehezítő rendőrség. Az LCPD járőrei azonnal ránk szállnak, ha valami erőszakos cselekményt követünk el, és bár az előzetes tesztek szerint könnyebb lerázni őket, mint a korábbi részekben, mi nem így tapasztaltuk. A város sűrű forgalmának köszönhetően nem könnyű kereket oldani a rendőrség elől még úgy sem, hogy a miniradarunk jelzi a közeli járőrkocsik helyzetét. Annyi könnyebbségünk van, hogy nem kell feltétlenül átfestetnünk az autót a kopók lerázáshoz, elég, ha egy időre kikerülünk a látóterükből, és meghúzzunk magunkat. Ehhez viszont először minden egységet magunk mögött hagyni. Ha letartóztatnak, vagy meghalunk - kórházba kerülünk -, akkor a kép hangulatos fekete-fehérre vált, jelezve, hogy egy időre kiveszi a kezünkből a szoftver a vezérlést.

Hogy a játékban felvonultatott "felnőttes" elemek köre teljes legyen, a GTA ezen epizódjából sem hiányzik a szex. A játékban a főszereplők prostituáltak szolgáltatásait vehetik igénybe, vagy sztriptízbárokban lóghatnak, ahogy ez már egy ideje megszokott a sorozatban. Ebből is látszik, hogy bár a játékkonzolos gengsztersztori iránti rajongás sokak szemében gyerekesnek tűnhet, a készítők az érett közönségnek szánják a szoftvert (ami meglátszik annak szigorú, 18+-os korhatáros besorolásán is). A szexjelenetek elhagyhatóak lennének ugyan a játékból, de nem lenne teljes nélkülük a GTA atmoszférája.

Nem mindig sikerül meglógni (még több kép)

Borítékolható, hogy az év játéka lesz

Az a néhány óra, amit a bemutató után játszani tudtunk egy Xbox 360 konzolon a szoftverrel, persze közel sem volt elég minden fontosabb újdonság feltárásra és kipróbálására, de arra elég volt, hogy meggyőződjünk róla: a Rockstar Games játéka megfelel az előzetes várakozásoknak annak ellenére, hogy leginkább csak a fentebb felsorolt sok kis apróságban változtattak a jól bevált recepten, azaz a javarészt autós száguldásból és a gyilkolászásból álló feladatokon.

A hivatalos bejelentések szerint a GTA IV a Microsoft konzolja mellett PlayStation 3-ra jelent meg, de a pletykák szerint az év vége felé PC-s verzióra is lehet számítani, bár azt elképzelni sem tudjuk, miféle erőművön lesz hajlandó elindulni a program. Az igazat megvallva a pár órás tesztelés alatt az új GTA pazar grafikája és szabadsága annyira lenyűgözött minket, hogy missziók nélkül is képesek lennénk csupán furikázni a virtuális New Yorkban akár a programban hihetetlen részletességgel megvalósított metróvonalakon utazva is.

Az autólopós-száguldozós-lövöldözős ötletet már más fejlesztők is felhasználták, de a GTA IV kultuszát más játék még nem tudta utolérni. Ha ez egyszer megérint valakit, akkor valószínűleg örökre rabul ejti, ha pedig nem, akkor is jól szórakozhat egy látványos, akcióban bővelkedő játékprogrammal. Egy ütős sztorival ellátott kis mese, és egy egész megelevenedett gengszterfilm-valóság ez az egész, amiben bárki átélheti egy kicsit, milyen lenne rossznak lenni. Ami igenis jó szórakozás - legalábbis Liberty City utcáin.