Pentax K200D: lecke a nagyoknak

A Pentax digitális szériájának legifjabb, belépőszintű digitális tükörreflexes fényképezőgépe, a K200D járt tesztelőnknél. Az új modell apróbb hibái ellenére kellemesen, jól használható és praktikus darab. Fogadtatásában az átlagnál több szerep jut a személyes szimpátiának - ha egy fényképezőgépnél egyáltalán beszélhetünk ilyenről.

Az előd K10D és K100D típusokból sok minden került át az új szériába, de újdonságok is akadnak. A kissé aszimmetrikus gépvázról nem spórolták le a felső kijelzőt, a Pentaxnál megszokott praktikus kezelhetőség, a masszív test, átlátható menük és funkciók az első ismerkedésnél azonnal szimpatikussá teszik a gépet. A jóleső érzés egészen az első exponálásig megmarad, akkor viszont egy csapásra szertefoszlik. Szó szerint, mert a tükör felcsapódásának zaja kellemetlenül hangos, első pillanatban használója úgy hiheti, a masina hibásan működik - pedig nem. Később megszokható, de diszkréciót igénylő helyeken, például egy színházban fotózva kellemetlenséget okozhat.

Külsőségek

A gépváz masszív, stabil, bár az ergonómiája kissé elnagyolt. Ennek ellenére stabilan fekszik a kézbe, biztonságos fogást ad. A kezelőszervekkel sincs komoly baj, bár a tárcsák kissé túl keményen működnek. A sokat használt hátsó négyes gombcsoport pedig túl lapos, oda kell pillantani a használatához. A váz strapabíró, a gyártó por és vízállóságot ígér - alighanem az árkategóriában egyedülálló módon. A teszt során nem volt módunk vizsgálni a szigetelést, de nagy előny lehet, ha pár csepp eső vagy egy koszos, poros helyszín nem okoz fejtörést.

A kereső jól kidolgozott, bár a dioptriakorrekció állítása körülményes - igaz erre nincs is túl gyakran szükség. A beépített vakut aktiváló gomb pedig szokatlan módon a hátfalra került. A rázkódáscsökkentés funkció (Shake Reduction, azaz SR) kapcsolója a jobb kéz hüvelykujjához esik közel. Ez nem egy nyomógomb, hanem egy klasszikus tolókapcsoló. Így rápillantva azonnal megállapítható, hogy aktív-e a funkció.

Figyelemreméltó a RAW gomb, amely már az elődökben is megtalálható volt. Ezzel menüből állítható, egy exponálásra érvényes változtatásokat lehet elérni. Egy gyors reagálást igénylő eseményen a legfontosabb kockákat nem csak az előre beállított JPG formátumban tudjuk menteni: egy-egy exponálás előtt a gombot megnyomva a JPG mellé RAW formátumban vagy csak RAW-ban is el tudjuk menteni az adott kockát, majd a rögzítés eredeti módja visszaáll. Így a legfontosabb pillanatok nagy felbontásban is megörökítésre kerülhetnek, nem is beszélve az utólagos módosítás lehetőségéről.

A szettben árult 18-55 milliméteres objektív még egy különlegességgel szolgál. A kompendium leszerelhető kis ajtaján át a frontlencse elé csavart állítható szűrőket, például egy cirkuláris polárszűrőt lehet elforgatni. Ez a profi kategóriában sem általános, apró figyelmesség jellemzi az egész gépet: igyekeztek a felhasználó kedvére tenni, és ez általánosságban véve sikerült is.

Használhatóság

A gép alapesetben négy ceruzaelemmel vagy akkumulátorral működik. Ez biztosítja, hogy a fotós nem kerülhet szorult helyzetbe: ceruzaelem bárhol kapható. Akinek macerás az akkumulátorok cseréje, annak a D-BG3 kiegészítő markolat a megoldás. A markolatban lévő akkumulátorokkal jelentősen megnő az elkészíthető felvételek száma. A markolat teljes értékű, a gépet elforgatva állítótárcsákat és portrézáshoz használható exponáló-gombot is találhatunk rajta.

A kezelőszervek elhelyezésének logikája pár perces ismerkedés után kézenfekvő: más, mint a Canon vagy a Nikon elrendezése, de kiváló alternatíva. A legfontosabb paraméterek a hátlapon lévő négyállású gombbal hívhatóak elő. Így menüben lépkedés helyett két gombnyomással állíthatja be a fotós többek közt az érzékenységet vagy a színhőmérsékletet. A menü is kezelhető, áttekinthető.

Az SR funkció a Pentaxnál a képérzékelő lapka mozgatását jelenti, az objektívek nem tartalmaznak mozgó elemeket. K-, KA-, KAF- és KAF2-bajonettes objektívek, menetes illesztésű objektívek adapterrel és a 645-es és 67-es rendszerek szintén adapterrel használhatóak a vázhoz. A tesztképen ugyanazokkal a beállításokkal készült két kép a lemenő nap kevéske fényénél. Az objektív kisfilmre számolva 82 mm-es állásánál, kézből fényképezve látható, hogy sokat lehet nyerni a funkció bekapcsolásával. Az SR bizonyos körülmények közt, rossz látási viszonyok között hasznos lehet, de nem mindenható, az adott helyzettől függően akár ronthat is a végeredményen.

Az élességállítási pontok száma, a fénymérés pontossága a profi gépeket idézi, a reagálás gyorsasága azonban még javulhatna. A beépített vaku jól használható, de vigyázni kell vele: a kompendium brutálisan beletakar a fényébe.

Képminőség

Az érzékenység növelésével finoman növekszik képzaj is. A maximális 1600 ASA esetén is elfogadható képet készít a gép, de itt azért már szemmel látható a színes digitális zaj. A tíz megapixeles felbontás bőven elegendő, főleg RAW formátumban. A RAW mellé JPG képet is tud azonnal menteni a kamera. A 23,5 x 15,7 mm-es CCD adatait a Pentax Real Image Engine dolgozza fel, és szép munkát végez. A kissé lágy képek színvisszaadása, a dinamikatartományok kezelése meggyőző (tesztfotók a Fotótárban).

A már-már szériafelszerelésnek számító pormentesítő rendszer használata első olvasatra bonyolultnak tűnik. A porszemek lerázásán és annak összegyűjtésén kívül portaszító réteg és porriasztó is védi a CCD-t. A porriasztó persze nem elijeszti a makacs szöszöket, hanem segít ellenőrizni az aktuális állapotot, jelezve, hogy kell-e tisztítás.

Összefoglalás

A Pentax feladta a leckét a Canonnak és Nikonnak is. A K20D félprofi gép és a most tesztelt K200D a bővülő objektívparkkal már gondolkodásra késztetheti a fotósokat: 120 ezer forintért (alap objektívvel 140 ezer) egy szerethető, korrekt gépet kap a vásárló, apróbb hibákkal.

Tudvalevő, hogy a belépőszintű tükörreflexes gépek a megvásárolt kiegészítők miatt meghatározzák a későbbi gépvásárlásokat is. A Pentax üzletpolitikája, miszerint a kedvező árú K200D ilyen sok mindent nyújt, hosszú évekre a céghez kötheti a vásárlókat. De ennek ellenére a következő széria elkészítésénél még hosszú lista várja majd a fejlesztőmérnököket.

Bere Mario