Indulnak a magyar tárhelyek
Míg 1999 az ötéves GeoCities történetében nagy fordulópontnak számít - ekkor vásárolta fel a szolgáltatást a Yahoo -, a magyar webtárhelyek még épp csak indulóban voltak abban az évben. A legszemfüles magyarok 1997 tavaszától indíthattak ingyenes szolgáltatónál honlapot, az Internet Archive által működtetett, a weblapok régi verzióit tároló Wayback Machine-ben ez az első említése a ma már csak a hasonló nevű könyvkiadónak helyet adó kiskapu.hu weboldalnak.
A webhely nem kapott akkora hírverést, mint a később induló ingyenes tárhely-szolgáltatások, ám aki véletlenül rátalált, akinek ajánlották, az kérhetett Szy Györgynél helyet a honlapjának. A Kiskapu tárhely lelkesedésből működött, nem volt mögötte üzleti megfontolás, nem voltak hirdetések. "Az akkori munkatársaimmal (fiatal egyetemisták voltunk) azon a véleményen voltunk, hogy ha egyszer sikerült beverekednünk egy gépet az egyik szolgáltatóhoz, semennyiből nem áll ingyenes helyet biztosítani lelkes embereknek" - emlékszik vissza az első ingyen tárhely gazdája. A jószerencse elég sok felhasználót vezérelhetett az oldalra, mert az 1999-ből származó mentésben - és itt ismét a Wayback Machine emlékezetére hagyatkozunk - már közel 350 magánszemély és nonprofit társaság kiskapus honlapjára mutat link.
Nem csak tárhelyet kínált a Kiskapu
A szolgáltatásnak végül főleg biztonsági megfontolásokból vetettek véget. "Egyre komolyabban kellett védeni a rendszert" - mondta Szy György -, "egyre több illetéktelen vagy éppen gusztustalan anyagot akartak az oldalakon közzétenni, és egyre veszélyesebbé vált ugyanazon a gépen üzemeltetni, ahol az éles munka is folyt, így egy idő után leállítottuk a szolgáltatást." Ma már csak az Internet Archívumban lehet megtalálni néhányat az egykori kiskapu.hu-s weblapokból.
Megjelennek a profik
Nem sokáig volt magányos a kiskapu.hu, kis késéssel elindultak a nagyobb ingyenes szolgáltatók is. Az egykor sikeres honlapfarmok egy részét már szintén csak a Wayback Machine-n lehet megnézni, nem működik már a webtárhely helyett tojásokról beszélő netchicken.hu, de teljesen más tartalom van a Nexus helyén is. A szolgáltatásokkal pedig nagyrészt elsüllyedtek a felhasználók oldalai is. Az alkalmazott technikai megoldásokról, a szerverekről, adatvesztésekről és hackertámadásokról azonban mégis tudunk képet alkotni. Az 1998 őszén W3 néven induló, ám FreeWebként ismertté váló oldal történetéről ugyanis könyvet írt alapítója, Agárdi Gábor.
A NetChicken rossz pillanatára emlékszik a Wayback Machine
Abban az évben, amikor Jason Scott nyomozása szerint a GeoCitiesnek 19 terabájtnyi (kicsit több, mint 4400 DVD kapacitása) lemeze volt, a W3 gépében összesen nem volt húsz gigabájtnyi winchester. Az oldalt kezdetben egy AMD K6-2-es processzorral szerelt gép szolgálta ki, csak később kapott erősebb és tárhellyel jobban megpakolt szervert a szolgáltatás. Igaz, ekkoriban lényegesen kevesebben interneteztek, az MTI korabeli híradása félmillió felhasználóról beszél, kilátásba helyezve az internetes szubkultúra ismertté válását is.
A FreeWeb azért lehet érdekes a magyar kiberkultúra történetét kutatók számára, mert igen kevés adatvesztést szenvedett el. Agárdi Gábor elmondása szerint csupán a felhasználók egy százaléka volt érintett ilyen incidensben, így a keresők vagy az Internet Archive webes időgépének használatával igazán régi magyar lapokra is rá lehet bukkanni a tárhelyen. Az ezredforduló előtti oldalakra vadászóknak érdemes az ingyenes tárhely régi címére, a w3.swi.hu-ra is rákeresni, hátha kerülnek elő rejtőzködő csodák.
(A cikkben szereplő linkek részben a Wayback Machine-re mutatnak, betöltődésük esetenként nagyon lassú lehet.)