A hűvös kocka és a nők kedvence

Kipróbáltunk két telefont, amelyek tudásban majdnem ugyanazt nyújtják a felhasználónak, de az élmény, ahogyan nyújtják, teljesen más. LG GD900 és Sony Ericsson W995 teszt.

Mindkét mobiltelefon úgy érkezett a szerkesztőségünkbe, hogy a forgalmazó ajánlotta fel, próbáljuk ki őket. Mivel önmagukban a készülékek nem tűntek igazán érdekesnek, először arra gondoltunk, hogy keresünk hozzájuk riválist, vagyis árban, tudásban, kategóriában megegyezőt. Aztán beugrott: nem is lenne olyan nagy botorság egymás mellett bemutatni pont ezt a két telefont, mert remekül példázzák, mennyire mást tud kihozni két mobilgyártó ugyanabból a témából, teljesen eltérő koncepció mentén.

A Sony Ericsson W995 alkotóit egy cél vezérelhette: mindent bele! Amikor átböngésztük a készülék specifikációit, az jutott eszünkbe, hogy ez a Sony Ericsson Nokia N95-öse. A készülékben ugyanis szinte minden olyan funkció benne van, amit manapság egy mobil tudhat, de teljesen hagyományos formában, lévén ez egy egyszerű, téglatest formájú csúszkamobil. Amivel külsőre felhívja magára a figyelmet a W995, az a teljes egészében fémből készült borítás, ami, ha lehet, még inkább fokozza a telefon vaskosságát. A tipikus Sony Ericsson formajegyeket leginkább a szintén teljes egészében fémből kialakított billentyűzet lekerekített gombjai és a fém külső menügombok idézik. A külsőt még a nagy, szintén kerek médialejátszó gombok és némi narancssárga betét dobja fel a hangszóróknál. A telefon mindezekkel együtt tulajdonképpen szép, de összességében nem túl feltűnő jelenség.

Hagyományos forma, minimális design, fém borítás (Még több kép)

A mobil kezelőfelülete is teljesen hagyományos, a készülék elforgatását érzékelő gyorsulásmérő mellett nincs semmi érintős trükk, vagy egyéb: van egy billentyűzetünk, a szokásos menügombok, és kész. Mivel Walkman-mobilról van szó, a készüléket a telefonálás mellett elsősorban zenehallgatásra tervezték, amiről a már említett külső gombok is árulkodnak, és végre közvetlen jackcsatlakozó is került rá, vagyis a saját fülhallgatót már nem csak a Sony Ericsson adapterével lehet rádugni. A zenehallgatáshoz egy kicsit hiányzott egy aprólékosan állítgatható ekvalizer, ehelyett csak előre beprogramozott profilok közül válogathatunk.

A telefon kapcsán a gyártó kiemelte az új MediaGo szoftvert, amellyel nem csak a zenéket, de a videókat is könnyedén szinkronizálni lehet a készülékre. Kipróbáltuk - valóban. A szoftver nem nyújt semmi rendkívülit, egy megszokott mobilos kliens, viszont tényleg gyorsan, egyszerűen használható, és bármilyen DivX- vagy WMV videót kényelmesen fel tudtunk vele vinni a telefonra.

A kijelző ugyan már az egyszemélyes mozizáshoz sem túl nagy a maga 2,6 hüvelykjével, de ha többen szeretnénk nézni ugyanazt, a mobilt kényelmesen letámaszthatjuk az asztalra a hátulján található kihajtható lábbal. Egy kicsit egérmozis lesz ettől az élmény, de a kijelző fényereje, képminősége elég jó, és erősen, tisztán szólnak a beépített hangszórók is.

Kitámasztó filmnézéshez (Még több kép)

Az audiovizuális Walkman-funkciók mellett van a telefonban egy 8 megapixeles kamera, aminek viszont, nem értjük, miért, nincsen lencsefedője, és a vakuja is kicsit gyenge (ledes). A fényképező szoftverét is teletömték a legtrendibb funkciókkal, így aztán arcfelismerő is van benne. Egyébként nem voltunk elragadtatva tőle, de lehet vele tűrhető fotókat készíteni, és a méretes kocka telefonnak legalább elég jó fogása van.

A telefont nem csak fényképezésre, hanem navigálásra, helyfüggő szolgáltatások nyüstölésére is lehet használni, mivel van benne egy A-GPS chip, és wifizni is lehet vele. Mint látható, a manapság elvárt extrák közül csak a digitális tévévevő hiányzik belőle: egy mindennel felszerelt, de egyszerű, hagyományos formájú készülék.

Amikor végeztünk a teszteléssel, megérett bennünk a gondolat: tulajdonképpen már régóta vágytunk egy ilyen telefonra, ami nem tud semmi különöset, csak a csúcsmobiloktól elvárható "hagyományos" funkciókat - azok viszont teljesen rendben vannak. A baj csak az, hogy 2009-ben ez már nem sok erény. A telefonon legalább bőséges, könnyen bővíthető memóriakapacitás áll a rendelkezésünkre: a W995 8 gigabájtos memóriakártyával érkezik, és akár 16 gigabájtig bővíthető. Az univerzális zenemobil már 85 ezer forinttól kapható.

LG Crystal: rögtön feltűnést kelt

Az LG GD900 (Crystal) tervezőit éppen ellentétes cél vezérelte. Szürke eminenciás helyett egy igazán feltűnő telefont akartak alkotni. Sikerült is: a vékony, szép, jó minőségű anyagokból összerakott készülékre, amelyiknek ráadásul átlátszó a billentyűzete, egyből mindenki felkapja a fejét. A Crystal kódnevű modellel igazán lehet villogni az erre fogékony társaságban, és, mint azt tapasztaltuk, elsősorban hölgy ismerőseinknek nyerte el a tetszését.

Elsőre mi is lelkesedtünk az LG megoldásaiért. A W995-höz hasonlóan szintén szétcsúsztatható, viszont érintőképernyős telefon a minőség terén igen jó benyomást kelt, masszív zárszerkezete van, és a leginkább légies része, az átlátszó billentyűzet is igen masszív: annak érintős része ugyanis nem plexiből, hanem üvegből készült.

Szép anyagok, lapozható képernyő a GD900-on (Még több kép)

A telefon tartós használata során viszont már egy kicsit elbizonytalanodtunk. Az LG S-Class interface nevű grafikus felhasználói felületét egy sor látványos extrával látták el, amelyek praktikusak próbálnak lenni, de inkább csak látványosak. A készülék egyből nem is egy, hanem négy kezdőképernyővel rendelkezik, amelyekre vagy a kedvenc kontaktjainkat, vagy egy naptárat és órát, vagy a kedvenc médiafájljainkat, vagy a kedvenc alkalmazásainkat aggathatjuk.

A kezdőképek és a kedvencek gyűjteményei között vagy a képernyő ujjunkkal való lapozásával, vagy a középső menügomb lenyomásával váltogathatunk. A telefon használatában inkább az segít, hogy a rafinált kezdőképernyők mögött találunk egy, a funkciókat, alkalmazásokat görgethető sorokban listázó főmenüt is, ahol nyugodtabban kikeresgélhetjük, ami éppen kell. A baj csak az, hogy a kijelzőn egyszerre megjelenő ikonrengetegnek nincs túl sok hely, és a készülék használata során gyakran beleakad az ujjunk olyasmibe is, amit nem szeretnénk. Hiába a viszonylag nagy, 3 hüvelykes TFT-méret, még így is kicsik az érintésre váró felületek, és közel vannak egymáshoz. A telefon képernyőjén pedig szinte minden elem reagál az érintésre, akár szeretnénk, akár nem, emiatt a készülék kezelését is nehéz kiismerni. A tervezők minden lehetőséget kihasználtak egy-egy legördülő menü vagy csúszka elhelyezésére, de a végeredmény kaotikus.

A képernyő-elemek véletlen nyomkodása ellen úgy lehet védekezni, ha a menük, listák görgetésére nem a főképernyőt, hanem az érintőfelületet megnövelő előhúzható billentyűzetet használjuk. Az üvegfelület ugyanis nem csak a számbillentyűk nyomkodására reagál, hanem két ujjas mozdulatokkal is irányíthatjuk vele a telefont, például nagyíthatjuk a weboldalakat a böngészőben.

Szépek, de sérülékenyek és koszolódnak a műanyag felületek (Még több kép)

A kiegészítő érintőfelület viszont nem segít ki minket a médialejátszó vezérlésénél, vagy a szövegbevitel során. Ilyenkor látható, hogy az S-Class kezelőfelületének tervezői lelkiismeretesen, de nem túl kreatívan látták el a feladatukat. A kijelzőn a szövegbevitelhez számtalan, szorosan összezsúfolt apró gomb és kapcsoló fogad minket a numerikus billentyűzetre vagy a speciális karakterekre váltáshoz, de egy mozdulattal elállíthatjuk a szövegbevitel nyelvét is.

A helyzet hasonló a már említett médialejátszónál vagy a kamera használata során, amikor is karakteres, szép csúszkákkal és kapcsolókkal matathatunk a beállítások között, de ezek itt is egyszerűen túl közel vannak egymáshoz. Az, hogy a telefonon kézírás-felismerő szoftver is van, az érintőpálcát teljesen nélkülöző kapacitív érintőképernyőnél pedig már igazán felesleges.

Elforgatva már tényleg nagyon aprók az ikonok (Még több kép)

Az érintős megoldások és az anyagválasztás - kemény, fényes műanyag felületek - miatt a telefon nagyon gyorsan koszolódik, és sajnos a műanyagok a karcoknak sem állnak ellen. A használat során alig mertük elővenni a hozzá adott poliészter tokból. Sajnos csúszkamobilnak kényelmes tokot készíteni lehetetlen, mivel folyton ki-be kell belőle rakosgatni: talán tényleg jobban illik ez a készülék a gondos női kezek közé és egy neszesszerbe, mint a férfiak zsebeikbe.

Az LG divatmobiljában GPS nincs, amit kicsit hiányoltunk is, viszont ez is rendelkezik egy 8 megapixeles kamerával, és nagyon jól szól a zenelejátszója, valamint wifi is rendelkezésre áll az internetezéshez, vagyis a legfontosabb elvárásoknak a funkciók terén is igyekszik megfelelni. A telefon már egy kicsit korszerűbb konstrukció, mint a W995-ös, és 1,5 gigabájt belső memóriája van, ami 32 gigabájtig bővíthető.

Mindent egybevetve a tervezők helyében nem erőltettük volna, hogy a telefon mindenhol érinthető legyen, de persze a modell ezzel igyekszik igazán trendi lenni. Az átlátszó mobiltelefont 120 ezer forint körüli áron lehet megvásárolni.