A független, egy kiadóhoz sem leszerződött játékfejlesztők legnagyobb seregszemléjén, az IGF-en zavarbaejtően jól választ a zsűri. Olyan címek indultak innen hódító útjukra, mint a puzzle kategória huszonegyedik századi királya, a Portal, az ötéveseket és komoly felnőtteket egyaránt elvarázsoló World of Goo, vagy az idő visszapörgetésével játszó Braid. Az IGF-en többek között versenyt hirdetnek egyetemistáknak is, s az idei tíz díjazott között is van számos olyan, amiért - ha nem lenne ingyen - komolyabb összeget is hajlandóak lennénk kifizetni, csak hogy tovább játszhassunk vele. Lássuk, miben gondolkodnak a közeljövő játékfejlesztői 2010-ben!
Egy jó ötlet, egy lecsiszolt okosmechanika elég ahhoz, hogy remek játék szülessen, ezt bizonyították be a Chalmers Műszaki Egyetem és a Göteborgi Egyetem diákjai. Az általuk benevezett Continuity nevű játék böngészőben futtatható, a minden gépen megtalálható Flash pluginon túl semmi másra nincs szükség hozzá. Az egyszerűsége ellenére a program mégis a számítógép elé bilincseli a játékost.
Continuity: hát hogy lesz ebből pálya?
A Continuity elsőre szokványos, ugrálós játéknak tűnik, csupán az lehet szokatlan, hogy a pálya egyforma nagyságú kártyákon tekereg végig. Az újszerűséget az adja, hogy a kártyákat szabadon átrendezheti a játékos, mint a tilitoli képrészleteket tartalmazó csempéit. A pálya alját fel lehet húzni a játéktér tetejére, a jobb oldali elem balra kerülhet, az épp szükségtelen részeket pedig el lehet rejteni alulra. Az átrendezés hatására új utak nyílnak meg a játéktéren keresztül. A gamernek pedig nem csak arra kell figyelnie, hogy el ne hibázza az ugrást, hanem arra is, hogy jól keverje a kártyákat.
Böngészőben játszható - igaz, csak az ingyenes Unity plugin telepítése után - a dán DADIU Puzzle Bloom című logikai játéka. A programban egy apró zöld tündérrel lovagolhatjuk meg a barátságtalan falanszterbolygó munkásait. Az irányításunk alá vont figurákat aztán arra vezetjük, amerre kedvünk tartja. Sok mozdulatra nem képesek a bolygó lakói, a mászkálás mellett ládákat tudnak arrébb lökdösni, és kapcsolókat tudnak üzemeltetni azzal, hogy ráállnak. Ez a két cselekvés azonban elég is, hogy végig juthasson a bonyolult logikai fejtörőkkel teli pályákon a játékos.
Fejtörőket kell megfejteni a fák elültetéséhez
A legtöbb pályán azzal kell trükközni, hogy a falakkal, csövekkel egymástól elválasztott dolgozók között ugrál a játékos. Ahová a sétáló ember nem jut el, oda a zöld tündérünk minden gond nélkül át tud repülni. Csupán arra van szükség, hogy lássuk az új "áldozatot". Az egyszer irányított szolgáknak ráadásul az a jó szokásuk is megvan, hogy nem mászkálnak el. Ha nem zavarja meg őket valami - például egy munkafelügyelő robot - akkor ott maradnak, ahol hagytuk őket. A játék végcélja, hogy a tündér eljusson a pálya fehér ponttal jelölt szobáiba, ahonnan óriási fákat tud kinöveszteni, zölddé varázsolva a lehangoló bolygót.
Nagyon foglalkoztatja a játékfejlesztők képzeletét az emlékezés és az idő. A felújított Prince of Persia sorozatban az időt lehetett visszapörgetni, hogy javítsuk a hibáinkat. Még tovább ment a 2008-as év független fejlesztésű slágerjátéka, a Braid, ahol nem csak az időbe, de az események folyási rendjébe és sebességébe is belenyúlthatott a játékos. Ezt a sort folytatja a University of Southern California hallgatóinak Spectre nevű játéka. A letöltős, ám csak Flash-t és egy közepesen erős PC-t igénylő játékban egy idősebb figurával kell összegyűjteni gyermekkora emlékeit. Az ugrálós pályákon elhagyott emlékek értéke változó. Van olyan, ami csak egy-két érdekes gyerekkori momentumot mesél el, mások nagy hatású, a figura számára lényeges történésekről szólnak.
Egy élet összes emlékéből válogathat a játékos
A játékosnak az a feladata, hogy a kisebb hatású, sötétebb tónussal jelölt emlékeket elkerülje, a csillogó sárgákat pedig mind összeszedje. Az egyes emlékek színe ráadásul attól függ, hogy korábban mit vettünk fel. Aki ügyesen gyűjtöget, az egy összefüggő életutat ismerhet meg, a pechesebbek viszont össze-vissza darabkákkal zárják a játékot. A Spectre-nek több vége van, a készítők szerint 25 záró sztorit, és számos kombinációs lehetőséget rejt a program.
Igazi művészjáték is jutott a győztesek közé, az általunk már korábban is ajánlott Dreamside Maroon képében. A játék leginkább a felfedezésről szól. Olyan, mintha valakinek az álmában lehetne szabadon szétnézni. Végül pedig megtörténik, amire csak az álomban van lehetőség, a játékos feljut a babszáron a Holdra, és jó alaposan szétnézhet.
A Shift gombra nőni kezd az általunk irányított figura alatt a növény, az iránybillentyűkre kanyarodik a paszuly, a Space-t lenyomva pedig ugrásra késztethetjük a figuránkat. A növénnyel megközelíthető űrbéli szigeteken, köveken szentjánosbogarakat lehet gyűjteni, amik gyorsítják az utazást, ám túlzás lenne azt állítani, hogy a játéknak ez a célja.
Dreamside Maroon: félúton a játék és az álom közt
A kémiaórák hangulatát hozza el a PC-k képernyőjére a Puddle nevű folyadéklötyögtetős játék. A gamernek az a feladata, hogy a pálya valamelyik pontján kiöntött kemikáliát elvezesse a megfelelő lombikig. Eszköze nem sok van, csak a képernyőt tudja jobbra és balra dönteni az iránybillentyűkkel. A folyadékra egész sereg veszély leselkedik. El lehet hagyni részeit, ha azok a különböző kiszögelések alá ragadnak, belefolyhat a mindent megsemmisítő Bunsen-égőbe, vagy eltüntetheti egy rossz helyen levő elszívócső.
Az sem gond, ha kiömlik a lötty, újra lehet kezdeni a pályát
A pályákon ráadásul nem minden esetben földi mértékű a gravitáció. Van olyan szint is, ahol a dolgok a súlytalanság állapotában lebegnek, a folyadékok felfelé folynak, vagy épp apró gömbbé állnak össze, ha hagyjuk. A puzzle játéknak vannak idegesítő jellemzői, a kamera időknént nagyon lassan követi a löttyünket, ami így könnyen belefolyhat valamelyik megsemmisítő egységbe. Ilyenkor szerencsére újra lehet kezdeni az egész kísérletet, jól megjegyezve a veszélyforrás helyét.
Cél: a játékkonzolok
Nem csak gyenge PC-ken elindítható, böngészőablakba begyömöszölhető alkotások nyertek az IGF egyetemi hallgatóknak szánt versenyén. A DigiPenn egyik csapata által nevezett Igneous menekülős-száguldós játékhoz például nem találtunk elég gyors gépet szerkesztőségünkben. Gondunk akadt a Devil's Tuning Fork című programmal is, amiben elvben egy hangvillát lóbálva, a visszavert hullámokat figyelve tájékozódhat a játékos, ám itt valószínűleg a Windows 7 volt a ludas. Nincs azonban veszve semmi, az IGF-en jól szereplő játékok többnyire megtalálják az útjukat a nappalikat uraló konzolokra. A korábbi évek ötletes szoftverei közül több megvásárolható az Xbox Live Arcade-ben, a WiiWare-ről, vagy a Playstation 3 hazánkból elérhetetlen játékboltjából. Ezek a címek is azt mutatják, hogy a millárd dolláros bevételű szuperprodukciók mellett maradt kevés pénzből megvalósítható, mégis remek játékokká alakítható ötlet a játékiparban.