Bűntény is lehet a netes gúnyolódásból

Az agresszív diákok korábban csak az iskola folyosóin, vagy udvarán kaphatták el az általuk kipécézett áldozatot, manapság viszont már mobiltelefonon, a közösségi oldalakon keresztül is megtalálhatják őket zaklató üzeneteikkel. Amerikában tinédzser-öngyilkosságok jelzik a cyberbullying előretörését, ami ellen már törvénykeznek is, idehaza viszont még a fogalom is ismeretlen, de nehéz eldönteni, hogy sajnos, vagy szerencsére.

Az amerikai tinifilmekből ismerős lehet a kisebb, gyengébb diákot rendszeresen fellökő, megfélelmlítő, esetleg az uzsonnapénzét is elszedő zaklató, a bully. Jobb híján a magyar tudományos szaknyelv is gyakran bullyingnak hívja a tinédzserek között zajló iskolai bántalmazást, terrorizálást. Az internetkorszak riasztó fejleménye, hogy a társaik által valamiért kiszemelt és folyamatosan megalázott diákok már egyáltalán nem tudnak elmenekülni a bullyjaik elől: a zaklató mobiltelefonon, az interneten keresztül is utoléri áldozatát.

A cyberbullying legalapvetőbb formája, amikor mobiltelefonon hívják fel az áldozatot, vagy sms-t, mms-t küldözgetnek neki gúnyolódó, vagy fenyegető tartalommal. Amerikában több esetben előfordult, hogy a tanulók egyenesen halálos fenyegetéseket küldözgettek egymásnak, és a mobilos zaklatás is lehet névtelen, ha ismeretlen számról hív, vagy üzen az elkövető. Ugyanilyen fenyegető üzeneteket lehet küldözgetni az áldozatnak e-mailben, vagy lehet hagyni a honlapján, a közösségi oldalakon létrehozott profilján, akár a képei alatt, vagy az általa látogatott chatszobákban, MSN-en.

A zaklatók többször lejárató, gyűlölködő weboldalakat is létrehoztak áldozataiknak. Gyakori az is, hogy titokban készítenek felvételeket a kiszemelt áldozatról megalázó helyzetben - például ahogy az iskolában csúfolják, vagy megverik -, és még gyakoribb, hogy az áldozat közösségi oldalakon közzétett fotóit mentik le, és azokon tombolják ki magukat a zaklatók. Ehhez elég egy kis retusálás, vagy a képekre írt trágárságok.

Többeket öngyilkosságba hajszoltak

A közelmúltban több tinédzsert is az öngyilkosságba hajszoltak online zaklatóik. A legismertebb eset a 13 éves Megan Meieré volt, akit egy felnőtt, egyik barátnője anyja bántalmazott az interneten úgy, hogy tinédzser fiúnak adta ki magát, a lány bizalmába férkőzött, majd durván szakított vele. A lányt személyesen is jól ismerő szomszéd jó heccnek tartotta a tinilány cukkolását, aki viszont nem tudott megbirkózni a váratlan elutasítással. Floridában szintén egy 13 éves lány, Hope Whitsell akasztotta fel magát, ő egy valódi, de bullyinggal kísért szakítás miatt: volt barátja ugyanis intim fotókat tett közzé róla, ami sorozatos gúnyolódások célpontjává tette saját diáktársai és a szomszédos középiskola tanulóinak szemében. A 18 éves Jesse Logan ugyanilyen okból végzett magával, róla is a volt barátja tett közzé intim fotókat.

Vetesd le, ne vedd komolyan, tegyél feljelentést, ha kell - tanácsok a védekezéshez

Ugyan az amerikai sajtó a fenti eseteket a cyberbullying kategóriájába sorolja, azok nem felelnek meg teljesen a fogalom tudományos definíciójának, amit Dan Olweus norvég pszichiáter alkotott meg a hetvenes években. Olweus szerint ugyanis a bullying rendszeres, a szándékos károkozás céljából elkövetett tevékenység, amelyik mindig egy olyan áldozat ellen irányul, aki alárendelt szerepben van, így esélye sincs megvédeni magát. A zaklató mindig állandó személy, ahogyan az áldozat is az. Ebbe a definícióba nem fér bele az, amikor egy szakítás után az egyik fél bosszúból igyekszik megalázni volt partnerét, ahogyan a diákok közötti alkalmi civódások sem.

Az USA-ban bűnmegelőzéssel, és cyberbullyinggal foglalkozó National Crime Prevention Council (NCPC, Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács) viszont mindenfajta online zaklatást cyberbullyingnak nevez. Az igen megengedő definíciónak köszönhetően az NCPC azt állítja, hogy az amerikai diákok 43 százaléka volt már áldozata ilyesminek. Ennél riasztóbb az, hogy amíg az amerikai iskolákban az elmúlt egy évben 7 százalékkal csökkent a bullying-esetek száma a szervezet statisztikái szerint, addig az interneten fokozatosan nő - ide ugyanis még nem értek el az eredményes prevenciós programok.

A diákokat az interneten, mobiltelefonon elkövetett zaklatásra erőteljesen bátorítja az, hogy itt nem figyelik őket szülők vagy tanárok, névtelenek maradhatnak, és mivel nem kerülnek személyes kontaktusba az áldozattal, nem tántorítják el őket annak érzelmi reakciói - például az, ha az áldozatuk elsírja magát. Az NCPC-nek az amerikai igazságügyi minisztérium megbízásából készített kutatása szerint miközben 10-ből 9 áldozat pontosan tudja, ki lehetett az elkövető, csak egy szól erről a szüleinek, tanárainak.

Itthon még csak az offline bullyingot vizsgálták

Idehaza a 15-17 éves korosztály 93 százaléka, és a 14 évesnél fiatalabbaknak is majdnem fele rendszeres használója az internetnek, és főleg a közösségi oldalaknak, arról viszont, hogy körükben mennyire elterjedt, vagy egyáltalán, jelen van-e a cyberbullying, nincs pontos adat. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának munkatársai tavaly 540 diák megkérdezésével vizsgálták a bullying hazai elterjedését, de annak online változatára nem tértek ki.

Ártalmatlannak tűnhet, de nem az

A felmérést végző Jármi Éva és Ribiczey Nóra szerint a középiskolások 7 százaléka volt már bullying áldozata, és ugyanilyen arányban voltak az elkövetők is. Ez ugyan jóval alacsonyabb arány, mint amit a NCPC közölt az USA-ra nézve, viszont a hazai kutatók csak azt tekintették bullynak és áldozatnak, akiről a közösség többi tagja is így nyilatkozott, nem csak ő tartotta magát célpontnak vagy elkövetőnek. A szakemberek sajnos nem tudtak teljes egészében reprezentatív mintát összeállítani a diákokból, az egyházi iskolákba ugyanis nem engedték be őket, mondván, ott nem zaklatják egymást a diákok - ami aligha hihető.

Az állandó bántalmazási formák közül az a leggyakoribb, hogy az áldozatot "szavakkal verik", például csúfolják, beszólogatnak neki, vagy gúnyneveket aggatnak rá (verbális bullying), ezt követi a társasági kapcsolatainak aláásását célzó kiközösítés, rosszindulatú pletykálkodás (kapcsolati bullying). Az, hogy verésre, fizikai bántalmazásra is sor kerüljön, már csak ezeket követi, és ennél is ritkább, hogy cyberbullyingra kerüljön sor - tudtuk meg Ribiczey Nórától. A pszichológus szerint az internetes zaklatás csak a felszíne a problémáknak.

"A cyberbullyingot is komolyan kell venni, mivel jelentős következményekkel járhat az áldozatra nézve, de fontos hozzátenni, hogy ez egy olyan forma, ami jelentős visszhangot kapott a médiában, miközben a többi iskolai bántalmazási forma gyakoribb" - vélekedik a szakember, aki szerint ez nem is tér el jelentősen a többi iskolai zaklatási formától. "Hasonló a kialakulásának a háttere, a cyberbullying elkövetői tipikusan a többi forma tekintetében is elkövetők, a cyberbullying áldozatai legtöbbször pedig más zaklatási formák áldozatai is. A különbség csak az, hogy itt másfajta eszközöket használ az elkövető."

Vannak olyan felmérések, amelyek szerint a cyberbullyingról még kevésbé számolnak be az áldozatok a felnőtteknek, mint a többi zaklatási formáról, például mert nem akarják, hogy eltiltsák őket az internettől, vagy úgy érzik, őket is hibáztathatja például a tanár, hogy miért használnak bizonyos oldalakat az interneten. "Ezek miatt sejthetjük, hogy talán súlyosabb következményei lehetnek a cyberbullyingnak, de mivel legtöbbször a többi, hagyományos formával jár együtt, inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy ha a zaklatás virtuális formát is ölt, akkor vélhetően még nehezebb ezzel az áldozatnak megküzdenie" - mondta Ribiczey Nóra.

Uniós kampányfilm a cyberbullying ellen

A kriminológus szakember szerint a cyberbullying egyértelműen veszélyesebb az offline változatnál. "A zaklató folyamatosan jelen lehet a zaklatott életében, aki úgy érezheti, megfigyelik, soha nincs egyedül, folyamatosan érzi a nyomást, nincs lehetősége a támadások semlegesítésére, nincs kieső idő" - mondta Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. Azzal azonban ő is egyetértett, hogy a cyberbullying mindig a való életben zajló zaklatás folytatása, vagyis mind a pszichológus, mind a kriminológus szavaiból kitűnik, hogy először ezt a jelenséget kell a közvéleménnyel megismertetni.

Ami pedig nem könnyű, hiszen a zaklató és az áldozat teljesen máshogy éli meg a bullyingot: ami az elkövetőnek egyszerű tréfának tűnhet, sőt, lehet akár egy iskolai beavatási szertartás része, az súlyos, egész életen át ható lelki sérüléseket okozhat az áldozatnak. De akár a bullynak is, hiszen az iskolai közösségben eredményes erőszakos érvényesülési módszer később nem biztos, hogy beválik, ami sok frusztráció forrása lehet majd - mondta el Ribiczey Nóra. A bullying elleni prevenciós programok rendszerint a passzív szemlélőket célozzák meg, mivel az áldozatot már azzal is meg lehet védeni a káros lelki következményektől, ha valaki kiáll mellette, miközben a be nem avatkozás mintegy legitimálja a bántalmazást.

A neten való védekezésnek más módjai is vannak. "Az Európai Unió már egy ideje megfogalmazott több útmutatót arra vonatkozóan, hogy mit tegyen az online bántalmazás áldozata, három egyszerű lépésben: hagyja figyelmen kívül a zaklatást, archiválja le az ezt bizonyító anyagokat (például mentse el az sms-t, e-mailt, készítsen képernyőmentést az őt sértő weboldalról, hozzászólásokról), és kérjen segítséget" - mondta el Fekete Zsombor e-learning és videojáték-szakértő. "A kérdés csak az, hová lehet fordulni segítségért: mikor elég a tanár, a szülő bevonása, és mikortól kell a hatóságokhoz fordulni."

Zaklatástól személyes adatokkal való visszaélésig

A cyberbullying a hazai törvények szerint tipikusan a zaklatás tényállását meríti ki, ami mindössze két éve szerepel a Büntető Törvénykönyvben. A Btk. 176/A paragrafusának első bekezdése szerint aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen, vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ennek alapján akár már a hagyományos iskolai bullying is büntethető.

A bully fel sem fogja, mit tesz

A mások ellen indított online lejárató kampány a rágalmazás vagy a becsületsértés tényállását merítheti ki. A rágalmazás a Btk. 179. paragrafusa szerint akkor valósul meg, amikor az elkövető valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használt. Becsületsértésről van szó akkor (Btk 180. paragrafus), ha valaki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ.

A rágalmazás vétsége ráadásul akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, amennyiben nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból követik el - ami az online bullyingra igaz. A Btk. szerint nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosítás, illetőleg elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell, vagyis az online megvalósított magatartások (például fórumok, ide nem értve a magánlevelezést) nagy nyilvánosság előtti cselekménynek minősülnek.

Amikor a zaklató privát, vagy az áldozat beleegyezése nélkül készített felvételeket tesz közzé, akkor - a körülményektől függően - a visszaélés személyes adatokkal vétségét követi el. Az adatvédelmi biztos ajánlása szerint (aminek azonban nincs kötelező ereje) ez akkor is megvalósul, ha ilyen célra egy közösségi oldalról letöltött képet használnak, mivel az ombudsman értelmezése szerint a felhasználó annak a közösségi oldalon való közzétételével csak az adott oldalon való megjelenítéséhez járult hozzá, nem pedig az egész interneten való terjesztéséhez.

A cyberbullyinggal és online zaklatással kapcsolatban nyugaton futó prevenciós programok arra is felhívják a figyelmet, hogy nem mindegy, mit tesz közzé magáról a neten az ember. Mint az amerikai öngyilkossági esetek is mutatják, a legkellemetlenebb helyzetbe az intim felvételek hozhatják az áldozatokat, amelyeket rendszerint a partnereikkel osztanak meg.

Idehaza inkább "csak" a zaklatás megy

A www.internethotline.hu webcímen online segélyvonalat üzemeltető Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) havonta több tucat bejelentést kap netes zaklatás miatt, de ennek csak körülbelül negyede-ötöde érint fiatalkorúakat. A szervezet elnöke, Dr. Mlinarics József szeretné, ha a sértettek tudatosan lépnének fel a zaklatóik ellen. A MATISZ azt tanácsolja, hogy ha valakiről kompromittáló anyagok kerülnek ki a netre, először a szolgáltatóval - például a fotómegosztó üzemeltetője, a webes tárhelyet nyújtó céggel - próbálja meg levetetni az anyagot. Ha ez nem megy, akkor a rendőrségen kell panaszt tenni zaklatás miatt.

Pontos statisztikák híján a MATISZ sem tudta megmondani, hogy az általuk regisztrált esetek közül mennyi a klasszikus cyberbullying, és mennyi a másfajta online zaklatás. Az ORFK statisztikái szerint 2008-ban több mint 2800, 2009-ben pedig már 6370 zaklatásos bűncselekmény vált ismertté, de azt a rendőrség nem tartja számon, mennyi volt ebből az online zaklatás - csak az derült ki, hogy szükség volt annak bekerülésére a Btk.-ba. Arról csak 2009-ből van adat, hogy a zaklatás sértettjei közül mennyi volt a fiatalkorú, illetve a gyerek: a számuk összesen 290 volt.