Teljes egészében nappaliba való formát öltött a Mac Mini

Az uzsonnásdoboz-méretű Macintosh megtestesíti mindazt, amit egy kompakt multimédiás számítógépről elvárhat az ember: kicsi, halk és nagyon jól mutat akár az íróasztalon, akár a tévéállványon. Ennél sokkal többet azonban nem, és emiatt nem igazán éri meg az árát.

A Mac Mini a megjelenése után azért volt vonzó, mert a legolcsóbb lehetőséget kínálta az Apple-re való áttérésre. A lenyűgöző dizájnú iMac egybegépek és a drága Macbookok mellett az Apple 2005-ben váratlanul piacra dobott egy megfizethető árú, egyszerű fehér dobozt, ami kompakt formában kínálta a mac-ség eszenciáját.

Végül mégsem a PC-s kiegészítőkkel használható Mac mini lett az a gép, ami a tömegek számára hozta el az Apple-élményt, és a modell szép lassan a háttérbe szorult. Olyannyira, hogy Steve Jobs és csapata az utóbbi időben a gép hardverének felfrissítését is elhanyagolta kissé, és amikor erre végre sor került, nem is járt neki külön termékbejelentés, csak mintegy mellékesen említették meg.

Azok után, hogy a Macintosh-élményt a legtöbben az iPhone vagy egy MacBook révén tapasztalják meg, új szerepet kellett találni a Mac Mininek is, ami időközben alaposan meg is drágult. A valaha 150 ezer forint alatti áron kapható gép legolcsóbb változatának ára mára 240 ezer forint, vagyis igencsak elgondolkodtathatja az ember, mire jó egy ilyen masina. Annak idején az első almalogós uzsonnásdoboz még jó lehetett arra, hogy az OS X kedvéért az ember rááldozza egy közepesen erős PC árát, ma már viszont a kis asztali gép igazi prémium termék.

Lenyűgöző alumínium

A legújabb modell legalább már a külsejében is felnőtt ehhez a szerephez. Azzal ugyanis a szupermini netbookok és nettopok korában már nem lehet kitűnni a mezőnyből, hogy egy gép nagyon kicsi és kompakt. Az új Mac mini éppen ezért igazán nappali-kompatibilis, alumínium unibody házat kapott, akárcsak laptop-testvérei.

A világosszürke, matt fémszínű borítás nagyon jól áll a gépnek is, az új modell mutatósabb lett, mint eddig bármikor. Az igazi újdonság a gép hátoldalán található, az Apple ugyanis történelmi lépésre szánta el magát: ez az első modellje, amin van HDMI-csatlakozó a szokásos mini-DVI mellett, amivel a nappaliban található lapostévékre rá lehet kötni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A doboz tartalma + maces billentyűzet és egér + egy toll

Az Apple saját, házi szabványának számító mini-DVI mellett egy HDMI-DVI-D átalakítót is kapunk hozzá, ha monitorral szeretnénk használni, ez azonban kevésbé hasznos idehaza: a legtöbb monitor ugyanis DVI-I-s, vagyis négy (analóg jelet továbbító) tűvel több van rajta, mint a géphez járó csatlakozón. Ennek köszönhetően a Mac mini egy kicsit továbbra is olyan, mint ami egy másik bolygóról érkezett, de igazából tényleg a nappaliba kívánkozik.

A géphez egy ideje ugyan már nem jár távirányító, de ez nem is baj. Egy vezeték nélküli egérrel és multimédiás vezérlőgombokkal rendelkező billentyűzettel - például az Apple sajátja is ilyen - tökéletesen használható a kanapéról való mozizásra. A telepítésével, használatba vételével, Macről lévén szó, sok gond nincs. Egyedül arra érdemes odafigyelni, hogy a PC-s vezérlőkkel ellentétben az OS X valamiért nem teszi ki automatikusan a hangot a lapostévénkre, ezt kézzel kell beállítani a gépen.

Jó teljesítmény, de drágán

A Mac Mini hálás tulajdonsága, hogy bár egy közepes erejű gépet zsúfoltak bele tervezői a kis alumínium házba, halk, vagyis tulajdonképpen teljesen csendes, és nagyon keveset fogyaszt: készenléti állapotban kevesebb, mint 10 wattot vesz fel a tápja, ami rekordnak számít ebben a kategóriában. Az unibody modell 85 wattos tápját is beépítették a házon belülre, így a gép kicsit kényelmesebben elhelyezhető akárhol. A Mininek már talpa is van, alul egy kerek műanyag tárcsa emeli meg a gépet, ami a hűtést is segíti - bár próbáink során melegedni sem nagyon melegedett -, elcsavarva és levéve pedig a memóriamodulokhoz férhetünk hozzá könnyedén. A gép merevlemezét sajnos nem lehet innen elérni, vagyis az csak szervizben cserélhető, ami igen bosszantó, tekintve, hogy a legkönnyebben ez az alkatrész hajlamos bedögleni egy gépben.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Rajta van a várva várt HDMI, monitorhoz viszont kellhet adapter

Az olcsóbb modell specifikációi a leggyengébb MacBookkal egyeznek meg, vagyis 2,4 gigahertzes Intel Core Duo processzor, 2 gigabájt RAM, 320 gigabájtos winchester, NVidia GeForce 320M videokártya és 8x sebességű DVD-író-olvasó van benne. Mindezekkel együtt a gép olyan, mint egy apró, szögletes házba tömörített notebook, és menet közben sem fogyaszt többet egy noteszgépnél, de ezért cserébe a teljesítménye is kompromisszumot kíván. Filmnézésre, internetezésre, egyszerűbb multimédiás munkára még alkalmas, játékra viszont még egy Windows OS X mellé telepítésével is csak korlátozottan.

A gép ehhez képest, mint említettük, drága, sőt, mondhatjuk, megdöbbentően drága. A 240 ezer forintos ár nem is igazán érthető egészen addig, amíg rá nem nézünk az Apple asztali gépválasztékára. A gyártónál jelenleg valóban a Mini a legolcsóbb, belépő szintű modell, ugyanis a leggyengébb iMac már 340 ezer forintos áron indul. Azt, aki ennyi pénzt hajlandó áldozni egy ilyen szép, és kétségkívül kívánatos gépre, maximum az motiválhatja, hogy az OS X biztonságának és stabilitásának köszönhetően egy hosszú évekig bosszúságmentesen használható számítógépet kap, de más érvet igazán nem tudunk felhozni mellette.