Transformerek és időharc a vidám nyári lövöldékben

A játékkiadók többnyire csak a kevésbé fontos, eleve bukásra ítélt játékaikat jelentetik meg a nyári uborkaszezonban. Idén a világ legnagyobb kiadójának számító Activision mégis előhúzott két, korábban már leírt, ám újból sikerre szánt játékot a tarsolyából. A friss Transformers-epizód, illetve a hosszú évek óta készülő Singularity nagy meglepetésre magasan az elvárások fölött teljesítettek.

Nagy rikán fordul csak elő, hogy ebben az időszakban olyan gyöngyszemekkel rukkoljanak elő a kiadók, amelyek különösebb marketing nélkül is képesek sikert aratni, és meghódítani a gamereket, éppen ezért mindenkit meglepett, hogy az Activision mégis nyári premierekre vállalkozott. A Transformers-epizódban főként azt fogják szeretni a játékosok, hogy minden karakterrel két teljesen különböző harcmodort próbálhatnak ki, míg a Singularity különlegességét az időmanipuláció, mint fegyver alkalmazásának lehetősége adja.

Transformers: War for Cybertron

A Transformers: A bukottak bosszúja című mozihoz készült játék még a szokásosan pocsék filmes adaptációkhoz mérten is botrányosan rosszul sikerült. Szerencsére a pár hete megjelent War for Cybertron a nyár egyik nagy meglepetéseként kiköszörüli a csorbát. Az Activision új játékát nem csupán az alakváltó robotok, de az akciódús programok rajongóinak is mindenképpen érdemes kipróbálni. A harmadik személyű, némi közelharccal színesített lövölde leginkább a lineárisan tálalt küldetésekről, és a folyamatos, látványos rombolásról szól.

A War for Cybertron mégsem válik unalmassá, ami főleg a karakterek speciális képességeinek köszönhető. A robotok egy szempillantás alatt tudnak különböző, fegyverzettel alaposan megrakott repülő, illetve kerekeken száguldó járművekké alakulni, így minden egyes kiválasztható karakterrel két, egymástól teljesen különböző harcmodor próbálható ki, illetve alkalmazható a pályák teljesítése során. Sokszor a pályák jellege szabja meg, hogy milyen formát érdemes felölteni a feladatok teljesítéséhez: például a nagyobb távolságokat autóként, a nagyobb magasságokat repülőként érdemes leküzdeni.

Forrás: [origo]

Az egyszerű - de mégis lebilincselő - történetet követő kampány végigjátszásakor több segítő is a játékos nyomába szegődik, ezeket a segítőket mesterséges intelligencia, vagy akár a játékhoz csatlakozó gamerek is vezérelhetik. A kooperatív mód érdekessége, hogy a játék méri, és nyilvántartja minden résztvevő pontszámát, így az együttműködést némi baráti versengés is színesítheti. Emellett természetesen a hagyományos, gamereket egymásnak ugrasztó többszereplős játékmódok is jelen vannak, további játékidőt garantálva.

A játékban - a Transformers-univerzumban játszódó történetektől megszokott módon - az Autobot és Decepticon erők csapnak össze, a helyszín a robotok Cybertron nevű anyabolygója, ennek megfelelően indusztriális, főleg fémből épült környezetben, futurisztikus helyszíneken zajlik a küzdelem. Az új Transformers-játékban nincsen semmilyen forradalminak kikiáltható újdonság, de a War for Cybertron nem is akar többnek látszani annál, ami: egy nagyon jól összerakott, kiváló játékmenettel rendelkező, könnyed szórakozást garantáló alkotás.

Singularity

A nyár másik nagy meglepetése az időmanipuláció képességére építő első személyű lövölde, melyben egy - elvileg - elhagyatott, orosz fennhatóság alá tartozó szigeten kell helytállniuk a játékosoknak. A Katorga-12 1955-ben titkos kísérletek helyszíne volt, az orosz tudósok az E-99 nevű anyag segítségével próbálták a tér és az idő feletti hatalmat megszerezni. A félresikerült tesztek után a szigetet hermetikusan elzárták, és még az emlékét is mélyen eltemették. Miután 2010-ben egy hatalmas energiahullám indul útjára a sziget középpontjából, az amerikai hadsereg a különleges alakulat néhány tagját küldi a helyszínre.

A gyorsan fogyatkozó alakulatnak nem csupán az orosz katonákkal kell megküzdeni, a kísérletek eredményeképpen mutánsok, mérgező virágok, óriási méretű bogarak, és villámgyors helyváltoztatásra képes puskatöltelékek özönlötték el a szigetet. A játékmenet legnagyobb különlegességét mégsem a változatos ellenfelek jelentik. A helyszínen két különböző idősík van jelen egyszerre, a gamerek ennek köszönhetően egyrészt az 1955-ös események szemtanúivá válhatnak, másrészt egy speciális eszközt felhasználva képesek manipulálni az idősíkokat, ezáltal újszerű harci stílust sajátíthatnak el.

Forrás: [origo]

A hidegháborús időszak csodafegyverének szánt TMD (Time Manipulation Device - Időmanipulációs eszköz) többek közt képes az 1955 óta megrongálódott területeket visszaállítani az eredeti állapotukba, így például elkorhadt lépcsőket lehet helyreállítani, hogy aztán a játékosok folytathassák a kalandozást a területen. A hirtelen előbukkanó ellenfelek esetében viszont érdemes felgyorsítani az idő változását, így a gamer életére szomjazók pillanatok alatt elhamvadnak. Az orosz katonák körüli területen akár meg is lehet állítani az időt, ezután a legváltozatosabb módszerekkel lehet hatástalanítani őket. A TMD ezeken felül képes a gravitációt is manipulálni, így kisebb-nagyobb tárgyakat, objektumokat is fel lehet emelni, illetve fegyverként lehet használni a küzdelmek során.

A játékosok már számtalan játékban kipróbálhatták az időmanipulációt, de a Singularity további építőelemeit is különböző sikerjátékokból kölcsönözték, így semmiképpen sem lehet forradalmi újdonságként elkönyvelni az utolsó Wolfenstein-epizód alkotóinak új játékát. A fejlesztőknek ennek ellenére sikerült pörgős, újszerűnek ható játékmenetet ötvözni az egyedi, hangulatos látványvilággal, mindez, plusz a TMD használatára épülő többjátékos módok magasan az átlag fölé emelik a Singularity-t.

Tóth Tibor