Mafia II: egy visszautasítható ajánlat

Nyolc évet kellett várni rá, de megérkezett a Mafia videojáték második része: a negyvenes-ötvenes években játszódó program grafikája pompás, az autórádiókból pedig korhű zenék szólnak tökéletes atmoszférát teremtve. A missziók során néha csak a képét kell beverni valakinek, sok esetben Tommy-gunnal lőhetünk szét egy teljes bandát, időnként pedig egy-egy hullát is muszáj elásni az erdőben.  Bár minden adott, hogy tökéletes legyen, a Mafia II-t megvásárlók mégis átverve érezhetik magukat, mert a játékon egy kezdő gamer is végigküzdi magát két-három nap alatt, újrajátszásra pedig az égvilágon semmi sem motivál.

A maffiás játékokból természetesen az elmúlt években sem volt hiány, de a a Grand Theft Auto IV-et leszámítva jól sikerült programokkal nem igazán találkozhatott a nagyérdemű, az viszont nem a klasszikus Keresztapa-vonalat mutatta be - a híres filmtrilógiából egyébként ugyancsak felejthető videojátékos feldolgozások készültek.

Pénzért bármit megteszünk

Meglepő módon a Mafia II története sem egy Little Italyban lévő étterem hátsó szobájában kezdődik, az első misszió során ugyanis Szicíliában kell halomra lőni a fasiszta katonákat a főszereplő, Vito Scaletti bőrébe bújva, aki egy kisstílű bűnözőként tevékenykedő olasz bevándorló.

Miután Vito megsérül az olaszországi harcokban, a következő misszióban már az Empire City nevű kitalált város utcáin robogó autóban találjuk magunkat. A helyszín eléggé hasonlít New Yorkra, de a GTA IV-től eltérően nem is kívánja teljesen leutánozni, egyéb amerikai nagyvárosok jellegzetességei is felismerhetőek benne. Természetesen a főszereplő nem elégszik meg egykori gyerekszobájának kényelmével, megunva a ládapakolást, maffiózó barátjától hamarosan kitanulja az autók feltörését, és többek közt a havi védelmi pénzt is kicsikarja némi erőszak árán a helyi dokkmunkásokból.

A feladatok a játék jellegéből adódóan általában autós üldözésbe, verekedésbe, de leginkább egy kiadós lövöldözésbe torkollnak. Ez jelenti a Mafia II legfőbb erősségét, mivel többnyire nem az utcán, hanem részletesebben kidolgozott helyszíneken, például gyártelepen vagy egy hotel belsejében kerül sor a nagy ütközetekre, melyekben a lefűrészelt csövű vadászpuska mellett a Magnum pisztoly, a legendás gengszterfegyver, a dobtáras Thomson-géppisztoly és a Molotov-koktél is fontos szerephez jut.

A Mafia II bemutatóvideója

A programban például a Gears of Warból megismert, egyre több akciójátékban megtalálható irányítási mechanizmust alkalmazzák, amelyben egy gombnyomással mindig fedezékbe vonulhat az irányított karakter, emellett a verekedések során is elég jól eltalált kombinációkat lehet használni, egyedül az zavaró, hogy egyszerre mindig csak egy ellenfélre fókuszál a program, több ember ellen nem lehet szimultán küzdeni. Jelentős könnyítés, hogy a főszereplő életereje kis idő elteltével magától visszatöltődik, így csak nagyobb találatokba, vagy kiadós golyózáporba sétálva lehet meghalni. A játék ezt leszámítva realisztikusabb a GTA-nál, az autó volánja mögül például nem lehet benne lövöldözni - sajnos még álló helyzetben sem, menet közben csak az ablakon kihajoló cinkostárs küldheti sorozatait az üldözöttre.

Amerikai benzinfalók és idegesítő rendőrök

A játék egyik legnagyobb vonzerejét a korhű járművek jelentik: egyik sem valódi, hanem kitalált márkaneveket visel. Az első pályákon még csak a Dick Tracy világából érkezett, viszonylag lomha verdákat lehet vezetni, de miután a főszereplő néhány évnyi börtönbüntetés letöltésével szabadul, már a Pomádéból ismert V8-as benzinfalók járják az utcákat.

Idilli a környezet, hamarosan mégis öldökölni fogunk (még több kép)

Az autókat elég alaposan össze lehet törni, vezetésük pedig történhet az élethűbb, ám nehezebb szimulátor üzemmódban, illetve a kevésbé valós fizikát használó normál üzemben is. Sajnos a gondtalan száguldozást az utcákon járőröző rendőrök gátolják meg, akik a koccanások, gyorshajtás miatt hamar a játékos után erednek. Bár némi gyakorlás után elég könnyen le lehet rázni őket, ez általában némi pénzt is igényel, mert karakterünk álcázásához sokszor nem csupán autót, hanem ruhát is kell cserélni.

Szebb, realisztikusabb, de mégsem élő

A Mafia II esetében a PC-s kiadás sikerült a legszebben, az Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra kiadott verziók esetében kicsit rücskösebbek a tárgyak, házak élei. Összességében a játékot szebbnek találtuk a gengszterjátékok királyának tekinthető GTA IV-nél, ugyanakkor már a játék elején kiderül, hogy riválisával ellentétben a játéktér inkább csak díszlet, nem pedig egy valódi virtuális élettér, dacára annak, hogy kocsit mosatni, tankolni és ruhát, élelmet vásárolni lehet az utcákon, sőt még a cipőnket is kisuvickolják, ha akarjuk. Hiába battyogunk ugyanis a metróhoz, vasúthoz, a bejáratokat kinyithatatlan ajtók torlaszolják el, és jóval korlátozottabb a bejárható terep nagysága is a Mafiában, mint a GTA-ban, ahol a metrózás mellett például úszni, hajózni, de még helikopterezni is lehet.

Gyönyörűen törnek az autók (még több kép)

A történet ráadásul teljesen lineáris, semmilyen választásra nincs lehetősége a játékosnak, pedig a GTA-ban akár a későbbi történéseket is befolyásoló döntéseket lehetett hozni (ha például nem öltünk meg valakit, az később segédkezett egy másik küldetésben). Emellett másodlagos missziók sem kaptak helyet a játékban, ahogy a többjátékos mód is hiányzik belőle, ami azért baj, mert nagyon hamar végig lehet játszani, ezt követően pedig semmi sem motiválja a játékost arra, hogy újra berakta a Mafia 2 DVD-jét a gépbe.

A trónfosztás elmaradt

Nem akarjuk előre lelőni a poénokat, de a piti szélhámos Vito Scalettiből a játék végére hivatásos gengszter lesz, aki a jól ismert beavatási szertartást követően a maffia tagjává válik. Habár vannak frappáns gegek a sztoriban, a két főszereplővel - Vitóval, és maffiózó barátjával, Joe-val - korántsem lehet úgy azonosulni, mint a GTA IV szerb háborús bűnös főszereplőjével - részben a megváltoztathatatlan történetmenet, illetve a nem elég aprólékosan kidolgozott karakterek miatt. Míg a Grand Theft Autóban még randizni - sőt, akár prostituáltakat felszedni - is lehet, ebben a játékban a nők ugyancsak díszlet szerepét töltik be, a főszereplő pedig egy antiszociális agglegénynek tűnik közöttük.

Vegye meg a kiegészítőket! (még több kép)

A Mafia II csupán egy hétvégényi szórakozást biztosít, ami árához képest - a játék PC-re 12-13 ezer forintba, a konzolokra 13-14 ezer forintba kerül - nagyon kevésnek számít. Ráadásul hiába próbálta ki a játék demóját, abból sem sejtheti, hogy pénzéért ilyen rövid szórakozást kap majd cserébe.

Ha valaki még nem játszott a két éve megjelent GTA IV-gyel, az 7-8 ezer forintos árával még most is jobb vételnek tűnik, mivel több játékidőt biztosít, s akár multiplayer módban is megküzdhetünk benne az ismerősökkel - mi továbbra is ezt a játékot tartjuk a gengszterszimulátorok királyának. Az, hogy az alapjáték túl rövid, valószínűleg nem véletlen: már holnap megjelenik az első opcionálisan megvásárolható kiegészítő, amely harminc új küldetést tartalmaz, és tíz dollárért, vagyis nagyjából két-háromezer forintnak megfelelő összegért, vagy ezzel egyenértékű konzolos pontokért lehet majd beszerezni.