Tízezer éves óra készül az emberiség új korszakaira

Az emberiség leghosszabb ideig működő szerkezetének létrehozásán dolgozik az amerikai Long Now alapítvány. A nevadai hegyekben felépítendő óriási mechanikus óra tízezer évig tud működni emberi közreműködés nélkül, a szerkezetet felhúzó turistákat pedig Brian Eno zenéjével fogja jutalmazni.

Jó elődök vagyunk? - ezt a kérdést próbálja megválaszolni a Long Now Foundation. A jövőtudatos gondolkodást népszerűsítő alapítvány első műve egy tízezer évig járó mechanikus óra lesz, amelyre Jeff Bezos, az Amazon online kereskedőház dollármilliárdos alapítója adta a pénzt. A csoport nem csupán egyetlen órában gondolkodik - még el sem készült a prototípus, már dolgoznak a következő órának helyt adó barlang kibővítésén.

Az alapítvány tagjai között egyaránt találhatóak álmodozó jövőkutatók és komoly üzletemberek is. Az igazgatótanácsot az ellenkultúra fontos eseményeinél és a számítástechnika bölcsőinél is jelen levő amerikai újságíró, Stewart Brand vezeti Danny Hillis-szel, a tízezer éves óra tervezőjével együtt. A tanácsban jelen van Esther Dyson, kockázati tőkebefektető, Mitch Kapor, a Lotus szoftvercég és az Electronic Frontier Foundation alapítója, és Chris Anderson, a Wired magazin főszerkesztője is.

Még az évszámokat is máshogy írják az alapítvány tagjai. Az 1996-ban létrejött szervezet (saját időszámításuk szerint 01996 a helyes írásmód) az előre gondolkodásra és a tudatos jövővárásra akarja megtanítani az embereket. A csoport nem szemellenzős optimistákból áll: az óra akár bronzkori eszközökkel is karbantartható, és az összes funkciója megérthető a mechanika szétszedése nélkül is. Bármi történik az emberiséggel, üzemben tudják tartani a gépezetet.

Speciális fémötvözetből és kerámiából áll majd az óra nagy része

Danny Hillis, a tíz évezredes óra tervezője és a Long Now egyik alapító tagja szerint nagy baj, hogy az emberek egyre kevésbé néznek a jövőbe. "Gyermekkoromban sokat beszéltek arról, hogy mi lesz majd 2000-ben. Most, harminc évvel később még mindig arról beszélnek, hogy mi lesz kétezerben. Életem során a jövő évről évre zsugorodott össze" - írta 1993-ban, néhány évvel a Long Now megalapítása előtt Hillis. Az alapítvánnyal a jövő zsugorodását akarják megállítani, például azzal is, hogy olyan fogadóoldalt hoznak létre www.longbets.org néven, ahol a távoli jövőre vonatkozó fogadásokat lehet tenni, például, hogy 2030-ra lesznek-e pilóta nélküli reülőjáratok.

Először a milleniumot győzték le

A tízezer évig járó óra megtervezése nem ment egyik napról a másikra. Hillis 1989-ben kezdte el dolgozni rajta, és 1995-ben mutatta be tervét. Az első kicsinyített méretű - ám még így is két és fél méter magas - prototípust pedig 1999-ben üzemelték be. A próbaverzió gond nélkül végigketyegte az évezred megváltozását, jelenleg pedig a londoni Science Museumban van kiállítva.

Teljes méretben azonban csak most fog elkészülni az óra. A tízezer éves üzemhez óriási alkatrészek, biztos mechanika szükséges, ezért több mint hatvan méter magas lesz a szerkezet. Az órát a Sierra Diablo hegységbe vájt barlangban fogják elhelyezni, távol mindentől. Miután az órához érkező látogatók elérték a hegy lábát, még ötszáz méternyi szintkülönbséget is le kell küzdeniük a bejáratig. A rozsdamentes acélajtó mögött - amely a piszok és az állatok kint tartására szolgálnak - rejtőző barlangban még lépcsőzniük is kell a látogatóknak, csak utána érik el a régi hajók kormánykerekére hasonlító felhúzóművet. Ha az órát is le akarják olvasni, kénytelenek tovább mászni, közben pedig megcsodálhatják az ember nagyságú fogaskerekekből, autó méretű ellensúlyokból összeállított szerkezetet.

Nagy üstökből és hosszú rudakból készül a harangjáték (fotó: Jeremyriad)

A hegybe temetett óra harangjátékkal is rendelkezik, amely minden megszólalásakor más és más dallamot játszik. Brian Eno zeneszerző, aki szintén az alapítvány tagja, úgy programozta a szerkezetet, hogy a tízezer év alatt egyszer se ismételődjön a zene. A dallamok egy részét hallani fogják emberek, mert az óra azokat jutalmazza zenével, akik ellátogatnak hozzá, és felhúzzák. Mivel azonban az óra nem csak a turistáktól képes energiát szerezni, lesznek olyan dallamok is, amelyeket senki sem hall majd.

Ha senki nem húzza fel, akkor is jár

Danny Hillis nem csak arra épített, hogy a világ legnagyobb mechanikus órája vonzza majd a látogatókat, és ezért mindig akad valaki, aki megtekeri a felhúzókereket. Az óra energiát nyer a hegy teteje és a hegy gyomra közti több tíz fokos hőmérsékletkülönbségből, a nappalok és éjszakák hőmérsékletváltozásából. Erre részben a harangjáték megszólaltatásához van szüksége, így az óra akkor is zenélni fog, ha teljesen elfelejtették.

A szerkezet majdnem teljes sötétségben áll, mert a megvilágításhoz energiára vagy a barlang falába vájt óriási résekre lenne szükség. A szerkezet jelenlétének első jele az óriási titániuminga tíz másodpercenként ismétlődő ketyegése lesz. Az órát megvilágító egyetlen fénypászma a barlang tetején található, zafírüveggel lefedett résből érkezik majd. A sejtelmes atmoszféra megteremtése mellett még egy célja lesz a résnek: ez segít a mechanikának a pontos működésben. Az óra ugyanis a naphoz állítja magát minden délben.

A Long Now tagjai a tíz évezredes órából többet is készítenének. A kelet-texasi Van Horn melletti Sierra Diablo hegységben, Jeff Bezos birtokán felépített prototípus mellett már folynak az előkészületek az alapítvány által megvásárolt másik területen is. A következő óra is mélyen a sziklába lesz temetve, helyét olyan alapossággal választották meg, mint az atomtemetőkét szokták.

Több is van a tarsolyukban

Hillis eredetileg a Wired magazinban írt a tervéről, ez a cikk vezetett a Long Now alapítvány létrejöttéhez. Az alapítvány azóta több kezdeményezést is felkarolt. A rosettai kőről elnevezett projektjükben ezerötszáz nyelv teljes archiválását akarják elvégezni az alapítvány körül tömörülő nyelvészek. A Föld nyelveinek húsz százalékát tartalmazó világnyelvtan három formában jelenik meg. Készült belőle óriási online archívum, amelyet bárki böngészhet. Kiadják vastag szakkönyvként. A legkülönlegesebb azonban az utolsó formátum: egy 7,62 centiméter átmérőjű nikkelötvözet körlemezre nyomják rá hosszú csigavonalban a 13 ezer oldalas archívumot. A mikroszkopikus szöveget tartalmazó diszket hatszázötvenszeres nagyítással lehet olvasni, viszont anyagának köszönhetően kétezer éven keresztül használható marad. A lemez első verziója már 2008 novemberében elkészült, ám terjesztését még nem kezdte meg az alapítvány.

Bármennyire hosszú idő tízezer év, az órának jó esélye van túlélni ezt az időszakot. "Bármilyen tárgy túlélhet tízezer évet, ha megfelelően tárolják és kezelik" - mondja Kevin Kelly újságíró, a Long Now egyik tagja. Ötezer éves fapálcák, papirusztekercsek, bőrszandálok is találhatóak a világ múzeumaiban. A fémekre ugyan veszélyes a rozsda, de a száraz és meleg nevadai klíma miatt nem sok esélye van a korróziónak. Egyedül az emberek vandalizmusa ellen nem tudja megvédeni a Long Now csapata a kronográfot, de ha valakinek, nekik bízniuk kell a jövő embereiben.