A Néphadsereget is kiszolgálta a C64-es

Harmincadik születésnapját ünnepli januárban a Commodore 64, amely a nyolcvanas évek Magyarországának meghatározó gépe volt. Bár a legtöbben főleg játékgépként emlékeznek a jellegzetes alakú, billentyűzettel egybeépített számítógépre, a maga idejében üzleti feladatokat is ellátott a csupán 64 kilobájt, azaz egy mai honlapon lévő egyetlen digitális fotó nagyságával megegyező memóriával felszerelt komputer.

Az elsőként az 1982-es amerikai Consumer Electronic Show-n bemutatott gép feliratozta tévék fényújságját, de készült rá raktárkészlet-nyilvántartó program, csatornatervező, táblázatkezelő és GMK segédprogram is. A C64-es annyira népszerű volt, hogy a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság által kiadott Mikroszámítógép Magazin a C64 megjelenése után egy évvel azt jósolta, hogy a 1984-re a leggyakoribb magyarországi számítógéppé válik.

Hazánkat is védte a Commodore

Még a Magyar Néphadsereg is használt Commodore gépeket célfeladatokra. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai informatikai jegyzete szerint az AK-2 jelű parancsnoki információs rendszernek is volt olyan verziója, amelyben Commodore-ok küldték egymásnak a megjelenítendő adatokat.

298 márkáért már joystick is járt a géphez (forrás: Retronóm)

A számítógép a programozókat is csodás dolgokra sarkallta. A nyolcvanas évek közepére készült grafikus, ablakokat tartalmazó operációs rendszer is GEOS néven. A programcsomaghoz lehetett vásárolni profi kiadványszerkesztőt és az Excelnél valamivel kevesebbet tudó, ám használható táblázatkezelőt is. Ezekkel és a külön megvásárolható egérrel a Commodore olcsó irodai géppé vált. A Novotrade 1989-es árlistája arról árulkodik, hogy magyar fejlesztésű programok tucatjaiból is válogathattak a számítógép-tulajdonosok.

Ötvenezer forintba került összekötni a C64-et és a PC-t

A Commodore 64 olcsósága természetesen viszonylagos volt. A Retronóm emlékportál egyik hozzászólója szerint a nyolcvanas évek elején vidéken hetvenezer forintot is elkértek egy C64-esért, a lemezes meghajtó pedig további százezer forintba került. Az 1985-ben a pécsi bizományi üzletben dolgozó felhasználó pedig úgy emlékszik, hogy egységesen harmincezer forintért adták az Ausztriából becsempészett alapgépeket és lemezes egységeket.

Tizenkét évig volt sláger a C64

A Commodore-nak a rendszerváltás és a PC-k megjelenése sem ártott. A kilencvenes évek elején még a legtöbb boltban lehetett C64-est, Plus 4-est vagy ezek továbbfejlesztett, erősebb utódját, a Commodore 128-at vásárolni tíz-tizenötezer forint körüli összegért. Ekkor egy gyengébb (XT) PC-ért 73 ezer forint plusz áfát kellett fizetni, egy komolyabb 386-os PC-éért pedig 160 ezer forint plusz áfát kértek.

A jellegzetes karakteres indítóképernyő mellett készült grafikus rendszer is a Commodore-ra

Jelen sorok írója a kilencvenes évek elején jutott hozzá első, gyanús módon német gépkönyvvel érkező C64-eséhez és magnójához, amiért húszezer forintot kértek a boltban. A beszkennelve az interneten is fellelhető Commodore Világ újság tanulsága szerint még 1992-ben is lehetett Plus 4-et és C64-et kapni, ám ekkorra áruk jelentősen lecsökkent, már hatezer forintért is számítógéphez lehetett jutni.

Cserélgetéssel terjedtek a programok

A Commodore megjelenése után elindult a hazai klubélet is, amely a programozási ismeretek terjesztése mellett a játékok terjedéséért is sokat tett. A rákospalotai Csokonai Művelődési Ház legendás zárt körű klubjába való bejutáshoz még az orosz vagy NDK-s pártcsemetéknek is sorba kellett állni. A Tóth Lajos igazgató által vezetett klub a magyar játékoskultúra elindítása mellett több folyóiratot is adott a magyar számítógépes közösségnek: innen indult a CoV, az 576 Kbyte, a Guru és a PCX Magazin is. A játékcserélgetésre az Országos Commodore Egyesület lapja is lehetőséget biztosított. Az újság apróhirdetései és fizetett hirdetései között is többször esik szó a programlisták kicseréléséről, valamint a játékokkal és alkalmazásokkal teli lemezek adásvételéről.

Néhány ezer forintért lehet venni C64-est az aukciós oldalakon

A Commodore 64 hihetetlenül hosszú életpályát futott be, gyártást csak 1994 áprilisában állították le, amikor a Commodore maga is csődbe ment. A több mint tizenkét éves gép ekkorra már az internetezésre is alkalmas, sokkal fejlettebb játékokat futtató, irodai gépnek is kiváló 486-os PC-kkel versenyzett. A gépnek a mai napig hatalmas kultusza van, rajongói olyan vitákat tudnak rendezni a szintén harmincéves Sinclair Spectrum híveivel, mint napjaink PC-s és maces fanatikusai.

A rajongók nem csak a saját gépeiket tartják életben, létrehoztak egy olyan VICE névre hallgató emulátort is, amellyel a PC-n lehet elindítani a régi idők játékslágereit. Azok pedig, akik mégis igazi, kézzel fogható Commodore-ra vágynak, bármelyik aukciós portálról vásárolhatnak egyet 8-10 ezer forintért.

A márkanevet néhány évvel ezelőtt újjáélesztették, egy amerikai cég Commodore néven az ősi gép formatervére hajazó, de mai szoftvereket tartalmazó gépeket árusít ezen a néven.