Minden kütyüt összekapcsolhatóvá tenne a Fujitsu dizájnpályázatára érkezett egyik munka. A Lifebook 2013 nevű tervben szereplő eszközből kivehető az önmagában is üzemképes hátlapi kamera, érintőkijelzős billentyűzete tabletként is funkcionál, a laptop elejéből kivehető eszköz pedig a telefont és a médialejátszót egyesíti, amikor épp nem a gép háttértáraként funkcionál.
Négy alkatrészből lehet összerakni Chandra laptopját
Prashant Chandra, a konceptlaptop tervezője szerint a különálló berendezések használata miatt rengeteg erőforrást elpazarlunk. A zenék egyaránt megvannak a laptopon és a zenelejátszón, önálló processzor dolgozik a tabletben és a hordozható gépben is. Chandra úgy véli, a "megosztott hardver" koncepcióval elkerülhető lenne, hogy egy-egy funkcióra több készüléke is legyen a felhasználónak. A hardverrel való spórolás mellett Chandra a szinkronizáció problémáját is megoldottnak véli: a felhasználónak egy pillanatot sem kellene gondolkodnia, hogy letöltötte-e a képeit, vagy átkerültek-e a szükséges dokumentumok a tabletre.
Lesz-e kiút a szinkronizálás poklából?
Az egyetlen lényeges kérdés, amire a dizájner nem válaszol - nem is feladata -, hogy milyen szoftver tudja összefogni az egy gépházba bedugdosott három berendezést. Meg lehet-e oldani, hogy a teljesen összerakott gépen ne meghajtók özöne legyen, hanem strukturáltan mutassa a felhasználó adatait? El lehet-e érni, hogy mindegyik kütyüre azok az adatok kerüljenek, amelyekre önálló üzemmódban is szükség lehet? Különösen a tablet és a telefon esetében fogós kérdés ez, hiszen azok felhasználási területe nagyon hasonló.
Érintőbillentyűzetté válik a tablet, ha bepattintják a laptopba
A számítógépen belül felmerülő szinkronizálási problémákért még az sem kárpótolná a felhasználót, hogy soha többet nem kell magával kábeleket hordani a telefonjához vagy fényképezőgépéhez. És még az egy táppal megoldható töltés is csekély vonzerőnek bizonyulhat.
Gépről gépre hurcolt identitás
A feleslegesen megtöbbszörözött hardverkomponensek számának csökkentése mellett számos ok van, ami miatt a modulárisan felépített berendezések vonzók lehetnek. Az IBM 2002-es MetaPad nevű kísérleti hardvere a felhasználó digitális identitását próbálta egy eszközben tárolni. A kor mércéjével aprónak számító, egy mai hordozható merevlemez méretével összevethető eszköz tartalmazta a tulajdonosának fontos adatait, programjait. A tárhely mellett a Metapad egy kis képernyővel is rendelkezett, valamint a tokján belül volt a PC memóriája és processzora is.
Minden moduláris kütyü atyja, az IBM Metapad
Az IBM kutatói úgy képzelték, a MetaPadet be lehet csúsztatni az otthoni laptop hátuljába, és azon hozzáférni az adatokhoz, és lenne hely a munkahelyi PC-ben is a hordozható identitás modulnak. A MetaPadből sosem lett termék, de a cég kutatói hosszan játszottak az ötlettel. 2005-ben még olyan variáns is készül, ami nemcsak az adatokat, a megnyitott dokumentumokat és a félbehagyott munkát is hordozhatóvá tette.
Kártyába zsúfolt élet
Az IBM által kitaposott - és járhatatlannak talált - úton több kisebb cég is elindult. A pendrive-ot feltaláló Dov Moran elképzelése szerint a felhasználó a fontos adatait egy Modu nevű, bankkártya méretű telefonkezdeményben tartja, amelyet különböző "kabátok" felszerelésével lehet okossá tenni. Moran 2008 februárjában mutatta be a tervét, amelyhez merészen kézikonzolos, otthoni telefonos, teljes billentyűzetes okostelefonos és divatos luxustelefonos külsőt is álmodott.
Butatelefon-köpeny és a Modu rendszer lelke - csendes bukás lett az elképzelés
Meglepő lehet, de Moran ötlete túljutott a tervezési fázison, 2009-ben Izraelben piacra dobták a legózós telefont, és bejelentették, hogy Görögországban és Dél-Amerikában fog legközelebb megjelenni az eszköz. A világ meghódítása helyett a lassú csőd várt a Modura: a cég 2011-ben tönkrement, szabadalmainak egy részét a Google vásárolta fel. Bukása különösen annak fényében érdekes, hogy különböző funkciókhoz idomítható, drága kiegészítőkkel bővíthető okostelefon már létezik. Az iPhone-hoz a kezdetektől fogva lehet a mobilt ébresztőórává, a nappali hifijévé vagy az autó zenetárává tevő kiegészítőket kapni.
Laptoposítható mobilok
Az erős hardverrel, kétmagos processzorral, 8-16 gigabájt memóriával rendelkező okostelefonokkal egyszerre jelentek meg újra az összelegózható laptopok. Tavaly a Motorola próbálta eladni az autós navigációként, otthoni médialejátszóként és egy netbook szíveként is működő Atrix mobiltelefonját, az idén pedig az Asus Padfone nevű tervéből lehet valóság, ami a kiszivárogtatott képek alapján tabletbe ágyazott okostelefon lesz.
A lenyűgöző formaterv is kevés volt ahhoz, hogy az Atrix sikeressé váljon
A Padfone egyelőre csak késésével bizonyítja, hogy az Asus sem bízik teljesen a legózós tablet ötletében. Az Atrixról viszont bemutatása után fél évvel már az elemzők is ki merték jelenteni, hogy óriási bukás lett. A készülék maga nem volt drága Amerikában, a laptopdokkért azonban elkérték egy netbook árát, ötszáz dollárt. A további dokkolók 100-200 dollárjába kerültek volna a vásárlónak. A jövőt sugalló dokkolós rendszer helyett a vásárlók valószínűleg olcsóbb laptopok és különálló okostelefonok mellett döntöttek. A Motorola mobilgyártó részlegét pedig az év végére felvásárolta a Google.
Ki vágyik Matrjoska-kütyüre?
Az elmúlt évtized bukásait szemlélve nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a vásárlók csak módjával szeretik az integrációt. Senki nem bánja, ha a telefonja mp3-lejátszóként is helyt tud állni, és nem kell még egy kütyüt magával hordania. A fényképezős telefonok pedig annyira népszerűvé váltak, hogy már a kompakt kamerák piacát veszélyeztetik. Egybeépíthető, Matrjoska baba-szerűen összeszerelhető gépeket azonban még a kütyürajongók sem szeretnének.
A varázslatot, úgy tűnik, ismét csak az Apple tudja. Az iPhone önmagában is vonzó termék, amelyet az emberek nem a modularitás ígérete miatt vesznek meg. A telefon mellé aztán megveszik az Apple életstílus többi kiegészítőjét hangfalastul és autóba szerelhető fejegységestül, még akkor is, ha ezeket már nem is az Apple gyártotta.