Jól kellett célozni az első távirányítókkal

A felkészültebb háztartások nappalijában 4-5 távvezérlőt is arrébb kell rakni, hogy helyet találjunk egy pohár üdítőnek. Milyen megoldások vannak ma erre a problémára?

Napjainkra a kényelem egyik elsőszámú szimbólumá vált a tévétávirányító: alkotójára emlékezve összeszedtük az egyik legpraktikusabb technológiai ketyere fejlődésének mérföldköveit. A lustaság kultúrtörténete biztosan nem a távirányítóval kezdődik, mégis ezek az eszközözök váltak a semmittevés és kényelem szimbólumává - meg persze a hasonlóan remek függőágy. A televízió távoli kikapcsolására és a csatornaváltásra való igény az ötvenes években jelent meg Amerikában. A Zenith nevű gyár szolgálta ki először a vásárlókat egy Lazy Bone nevű eszközzel, amely ugyan lehetővé tette a kanapén fekve kapcsolgatást, ám még kábellel csatlakozott a készülékhez.

Egyszerű zseblámpa volt a világ első drótnélküli távirányítója

Nemcsak a tévét lehetett kikapcsolni a világ első valóban drót nélküli távirányítójával, hanem értékes célzóleckéket is lehetett vele venni. A Flash-matic nevű eszköz által kibocsátott sugárral a tévé sarkát kellett eltalálni attól függően, hogy ki- vagy bekapcsolni, csatornát váltani vagy a készüléket lenémítani akarta-e a felhasználó. A célzást könnyítette, hogy az első távirányító látható fénnyel üzemelt, a zöld lézerfegyver jellegű eszköz pedig egyszerű zseblámpa volt. A készülék nem is működött igazán jól napsütésben, volt, hogy magától elkezdett váltogatni a csatornák között.

Az ultrahangos irányító valószínűleg zavarta a kutyákat

Nem csak az első távirányító emlékeztetett valamelyik ponyva sci-fiből átemelt lézerpisztolyra, a Zenith cég további termékei sem szakítottak az űrkorszak esztétikájával. A cég adott ki Space Commander (űrparancsnok) néven is kütyüt, amelyen már négy gomb volt található. Az űrparancsnok sorozat már ultrahangot használt a tévé távvezérlésére, ami elegánsabb volt, több funkcióra volt képes, mint a látható fénysugárral üzemelő darab, ám az embernél lényegesen jobban halló kutyák valószínűleg gyűlölték a zajforrást.

Egy tipikus nappaliban négy-öt távirányítányító is lehet

A távirányítók hihetetlen sebességgel lepték el a lakásokat. Egy jól felszerelt nappaliban külön távirányító tartozhat a tévéhez, set-top-boxhoz, az esetleg megmaradt videomagnóhoz, CD-játszóhoz, Blu-rayhez, és minden más távirányítható eszközhöz. A felkészültebb háztartások nappalijában 4-5 távvezérlőt is arrébb kell rakni, hogy helyet találjunk egy pohár üdítőnek. A problémára meglepően sokáig keresték a megoldást a szórakoztató elektronikai gyártók.

Az új Bang and Olufsen távirányítókon megjelent az LCD kijelző is

Az egyik megoldás a rendszertávirányítók bevezetése volt. A neves gyártók olyan eszközöket adtak a tévékhez, videókhoz, amellyel a tőlük származó többi perifériát is lehetett kezelni. Az elérhető funkciók számának megnövekedte miatt a rendszertávok hajlamosak voltak gigászi, gombokkal telezsúfolt eszközzé hízni, de még így is jobban mutattak, mint négy-öt eltérő dizájnú vezérlő. A fenti képen látható Bang and Olufsen Beolink nevű eszköze pedig egyenesen szépre sikerült, még ma is jövőbelinek hat, pedig több mint húsz éves.

Szinte csak a szabadalmi kérvényben maradt kép az Apple alapító találmányáról

Az univerzális, programozható távirányító volt a másik lehetséges irány: ezt először az Appe társalapítója, Steve Wozniak készítette el 1987-ben. A CORE nevű eszköznek mindegy volt, hogy milyen gyártóktól származott a videó vagy a tévé, meg tudta tanulni a távirányító által kibocsátott jeleket. A nyolcvanas évek végén nem volt akkora igény Wozniak kütyüjére, hogy a cég életben maradjon, ma viszont bámelyik elektronikai boltban lehet hasonló eszközöket kapni.

Több mint tíz eszközt kezel a Logitech csúcstávirányítója

Napjaink univerzális távirányítója csak dizjánjában különbözik a CORE-tól. A Logitech csúcskészüléke nagyjából ugyanazt tudja, mint Woz kütyüje. Újdonságnak talán csak az számít, hogy komplex parancsokat is lehet beleprogramozni, így ha a Blu-ray lejátszót bekapcsolja a felhasználó, akkor hozzáállítja a házimozi erősítőt is.

Az egész lakást szabályozta a Sonos

A legcsinosabb, fél kézzel azonban nehezen megtartható távirányítókat a Sonos zenerendszerhez készítették. A magában százezer forintnál drágább irányító iPod-szerű kör alakú tekerővel, nagy színes kijelzővel és wifi-csatlakozással rendelkezett. Különlegessé az tette, hogy egyszerűen lehetett rajta böngészni a rendszerben elérhető összes zenét, és lehetővé tette, hogy a lakás összes hangredszerét irányítsák rajta keresztül. A nappaliban ülve le lehetett cserélni az ott szóló zenét, át lehetett állítani, hogy mi szóljon a hálószobában vagy a konyhában.

Távirányítószörnyeteg jár a Google TV-hez

A digitális médialejátszók, filmek százait tároló hálózati merevlemezek és az internetes forrásokat is kezelő tévék új kihívás elé állították a tervezőket. Egy húsz-harmincezer forintos lejátszóhoz nem lehet olyan érintőkijelzővel felszerelt távirányítót kiadni, mint a Sonos tette. A készülékgyártók egy része iPad és Android appokkal próbálja megoldani a problémát. Az első Google TV eszközökhöz viszont teljes billentyűzetet tartalmazó pilótavizsgás távirányítók jártak. Még nem tudni merre, de az biztos, hogy ismét meg fog változni a távirányító formája. Lehet, hogy a jövőben tényleg csak egy applikáció lesz az okostelefonunkon.