A memrisztor több tulajdonsága miatt lehet a jelenleg használt tranzisztor utódja: gyorsabb, és nagyobb adatsűrűségű memóriát lehet belőle építeni, az Európai Anyagkutatási Társaság (EMRS) kutatói szerint pedig kellően olcsó is lehet az előállítása. Az alkatrész neve a memória és az ellenállás jelentésű angol resistor szó összetételéből származik. A memrisztor ellenállása attól függően nő, hogy mennyi áram folyt keresztül rajta. Erre az értékre pedig akkor is emlékszik, ha az áramkört kikapcsolták.
A memrisztor számítások elvégzésére is alkalmas, pont úgy, mint a tranzisztor, ám az igazi áttörést az adattárolásban okozhat az alkatrész. A ma használt flash memóriákkal működő pendrive-ok, memóriakártyák és hasonló memóriachipekből felépített tárolók utódaiba kerülhetnek be a memrisztorok. A flash memória nem elég gyors, sok energiára van szüksége és az adatsűrűségén is lenne mit javítani a szakértők szerint.
A PC-boltok még nem tartják
A memóriakártyáktól azonban még pár évig biztosan nem kell elbúcsúznunk. Az első memrisztort előállító HP már dolgozik a gyártáson, ám egyelőre még egzotikus alapanyagok szükségesek az alkatrész előállításához. Az eszköz pedig csak akkor lehet sikeres, ha kompatibilissé tudják tenni a ma használt szilícium alapú félvezetőkkel. Jelenleg a londoni University College kutatása tűnik a legígéretesebbnek, akik az eszközeiken keletkező szilícium-oxid filmrétegről állapították meg, hogy memrisztor tulajdonságokkal rendelkezik. Az új alapanyaggal századrészére esik vissza az egy bit eltárolásához vagy kiolvasásához szükséges energia.
A memrisztor létrehozásáig tartó út nem volt rövid. Az első prototípus ugyan 2008-ban jelent meg, négy évvel később pedig már a lehetséges felhasználási területei és a sorozatgyártás kérdései foglalkoztatják a kutatókat. Az új típusú alkatrész története azonban 37 évvel az első legyártása előtt kezdődött meg, amikor egy Leon Chua nevű kutató leírta a memrisztort egy szakcikkben.