Politikusok nélkül háborúzik tovább az Anonymous

Tom Cruise-zal kezdték, közreműködtek a tunéziai diktátor bukásában, megbénították az amerikai online fizetési rendszert, és ötven nap alatt minden, szellemiségükkel ellentétes szervezet honlapját megbénították. Az elmúlt egy évüket beárnyékolta egy tégla, azonban az Anonymoust nem lehet eltántorítani, és ha egyik fejét levágják, kettő nő helyette. A hackercsoport bizakodóan néz a jövőbe, szigorúan politikai irányítás nélkül. A legismertebb, mégis névtelen hackercsoport története.

Bár a közbeszédben csupán két évvel ezelőtt jelent meg a névtelen hackereket tömörítő szervezet neve, az Anonymous, gyökerei egészen 2003-ig nyúlnak vissza, amikor különböző IRC-csevegőcsatornákon egymástól független hackerek elkezdtek kommunikálni egymással. A laza szövésű sejtekből álló hacktivista szervezet első akciója 2008 januárjában volt, amikor a szcientológiai egyház belső szervereiről kiszivárogtattak egy videót, amelyen Tom Cruise teljes áhítattal beszél a vallásról és arról, hogy szerinte annak tanaival még a világbéke sem elérhetetlen. A hackerek nem álltak le a szivárogtatásnál, és Amerika-szerte több tucat tüntetést szerveztek - már az elhíresült Guy Fawkes-maszkban - az egyház ellen olyan jelszavakkal, mint hogy "itt van az internet".

A Wired című amerikai technológiai lapban nemrég megjelent, az Anonymous történetével foglalkozó cikk szerint nagyjából erre az időszakra tehető, hogy a csoport viszonylag jól elkülöníthető módon "lulzfags" és "moralfags" irányokra szakadt: tehát vannak az ironikusan mindenből viccet csinálók, és azok, akik valóban hisznek az internet forradalmában. Előbbire példa, amikor 2009 januárjában letartóztattak valakit egy Anonymous által szervezett szcientológiaellenes tüntetésen, mert vazelinnel borított testére lábkörmöt és fanszőrzetet ragasztva tört be az egyház egyik épületébe.

Tényezők voltak a tunéziai diktátor bukásában

Az ilyen öncélú, látszólag tartalom nélküli megmozdulások azonban egyre inkább elhalványultak a komoly akciók mellett. 2010 decemberében politikai nyomásra a PayPal, a MasterCard és még sok más amerikai pénzügyi szolgáltató felfüggesztette a WikiLeaksnek küldött felajánlások kézbesítését, ugyanis Julian Assange az USA kormányára nézve kompromittáló iratokat hozott nyilvánosságra. Az Anonymous válaszul az Operation Avenge Assange (bosszúhadművelet Assange-ért) keretében soha nem látott mennyiségű embert mozgosított IRC-csatornáján keresztül, és számtalanszor megbénította a Visa, MasterCard és a PayPal oldalait. A hadművelet végül öt 15-26 év közötti fiatal férfi letartóztatásával zárult.

Szintén 2010 decemberétől zajlott az Anonymous történetének legkomolyabb megmozdulása. A hackerek az után kapcsolódtak be az eseményekbe, hogy a tunéziai diktátor, Ben Ali a WikiLeaks oldalai mellett más szájtok elérését is letiltotta. Válaszul az Anonymous kiterjedt mozgósításba kezdett minden elérhető felületen, bíztatta a helyieket, hogy álljanak ellen, valamint többször lelőtte a tunéziai tőzsde és számos kormányzati szerv honlapját.

Ötvennapos hackelési dáridó

A Financial Times amerikai lap 2011 februárjában idézte Aaron Barrt, a HBGary Federal nevű biztonsági cég vezetőjét, aki szerint az Anonymous mindössze harminc aktív tagból áll, ebből pedig egy tíztagú belső mag hozza meg a fő döntéseket. Két nappal később a HGBary összes belső adatát feltették a Pirate Bayre, a világ egyik legnépszerűbb torrentszájtjára. A cég honlapjára pedig a következő üzenetet tűzték a hacktivisták: "Ezt a honlapot az Anonymous az internet tizennegyedik törvényére hivatkozva lefoglalta." Az internet tizennegyedik szabálya így szól: "Ne vitatkozz trollokkal, mert ez azt jelenti, hogy ők nyertek." Az üzenet hátterében az áll, hogy Barr belépett az Anonymous IRC-csatornájára, és megpróbálta megbeszélni a dolgot.

Ezután következett az Anonymous egyik legnagyobb szabású projektje, az "ötvennapos hackelési dáridó". Ebben az időszakban az Anonymous gyakorlatilag mindent megtámadott: magáncégek szájtjaitól, amerikai kormányzati honlapokon át a Nintendo és FBI-közeli cégek weboldaláig mindent túlterheléses támadás alá vontak, és belső adatokat szivárogtattak ki. A Wired szerint a 2011 május-júniusi periódusban olyan mértékben törtek be a médiába, mint addig egyetlen hackercsapat sem.

Sokakat lebuktatott egy tégla

A hackercsapat 2011-es akcióit beárnyékolta, hogy pár hónappal ezelőtt kiderült, tégla van a csapatba. A Sabu néven elhíresült hackert 2011 júniusában vette őrizetbe az FBI, azonban a 28 éves, polgári nevén Hector Xavier Monsegur nevű férfi vádalkut kötött a hatóságokkal, hogy elengedjék a rá váró 124 évnyi börtönbüntetést. Sabu azért döntött úgy, hogy elvállalja a beépített ember szerepének, mert nem akarta elhagyni két gyermekét.

Monsegur tíz hónapon keresztül dolgozott az FBI-nak, amely huszonnégy órás felügyelet alá vonta, és minden lépését figyelte. Ebben az időszakban a Wired szerint legalább nyolcvan, az Anonymoushoz köthető személyt vettek őrizetbe a hatóságok, köztük olyanokat is, akik a belső, LulzSec és AntiSec csoportokhoz tartoztak. Miután az FBI tájékoztatta a sajtót, hogy Sabu nekik dolgozott, az Anonymous így kommentálta az esetet: "Az Anonymous egy hidra, amelynek ha levágod az egyik fejét, kettő nő helyette."

Csak az biztos, hogy nem kellenek politikusok

Tavasszal az Anonymous hivatalos blogján megjelent egy írás, amely a jövő kihívásainak kérdéseivel foglalkozott. E szerint a csoport a következőkben sem elszeparáltan kíván működni, hanem bekapcsolódik a világban egyre többen helyen jelenlévő ellenállásba. Ilyen volt például az Occupy Wallstreet nevű globális mozgalom, amelyet teljes mértékben támogattak, és ezt tovább fokozva meghirdették az 11/11/11 Occupy Everything című eseményt, amely 2011. november 11-én minden elnyomó csatorna elfoglalására, meghackelésére buzdított.

Az Anonymous számára a jövő nem teljesen világos, azonban egyértelmű, hogy mit nem akarnak. "Nem akarunk vezetést. Mi saját magunkat akarjuk megszervezni az egész világon, ezért elutasítjuk a politikusokat. Baloldal, anarchizmus vagy marxizmus, ezek mind valamilyen politikai irányhoz kötődnek, ezek viszont sosem elégítették ki az igényeinket. Ezzel szemben mi beszélni akarunk egymással, figyelemfelkeltő bannereket csinálni, főzni egymásra, elfoglalni egy autópályát vagy repteret, parkokat, a lényeg, hogy ezt saját akaratunkból tegyük, és ne a vezetők akaratából."