Egy hatalmas űrhajó beúszik a képbe, gyomrából vadászgépek rajzanak ki. Bombázók suhannak el az ellenséges anyahajó felett, robbanótöltetekkel megszórva a gép antennaerdejét. A vadászok alakzatba állnak és egyenesen az ellenfél felé veszik az útjukat. A légkörön kívül gyülekező csapatszállítók közt a földi légvédelem vág rendet. Még legalább tucatnyi olyan űrháborús manővert fel tudnánk sorolni, amelyekkel egy tipikus science fiction filmben találkozni lehet. A jövő hadviselése azonban nem is fog hasonlítani arra, amit a filmekben láttunk, és nem csak azért, mert a légkörön kívül a valóságban a járműveknek nincs hangja, és a légkörön kívül a látványos robbanások sem következhetnek be.
Valószínűleg soha nem fog eljönni a szuper űrcsatahajók kora
A filmekben látott űrcsaták a huszadik század harcmodorát, taktikáit tükrözik. Az űrhajók és a hadihajók közti hasonlóságok keresése helyett a lényeges különbségekre kellene fókuszálni: például arra, hogy az űrben jóval nehezebb elrejteni egy csatahajót, mint a tengereken. Sem az "anyahajók az űrben", sem a "tengeralattjárók az űrben", de még a "csatahajók az űrben" elképzelés sem működne a valóságban - véli Chris Weuve tengerészeti elemző, a US Naval War College egykori professzora. Weuve a Foreign Policy folyóiratnak adott interjúban beszélt a jövő harcászatáról, és arról, hogy a nagy, nyílt, búvóhelyet nem kínáló tér teljesen megváltoztatja a harcot.
Míg bolygónkon a hajók a Föld görbülete vagy tereptárgyak mögé, vagy a víz alá tudnak rejtőzni, az űrben nehezebb dolguk lesz. Annál is inkább, mert a legénységet szolgáló létfenntartó rendszerek, a hajtóművek és a hajót működtető energiaforrások várhatóan annyi hőt fognak kisugározni, hogy az űrcsatahajókat messziről lehet majd észlelni.
Minden korból a legjobbat
A Földön minden nagy technológiai lépés átalakította a tengeri hadviselést - vallja Weuve - a csatahajók átalakultak a torpedók megjelenése után. A repülés magával hozta az anyahajót és az azt védő rombolókat, kiegészítő hajókat. A tengeralattjárók pedig tovább bonyolították a képet. A sci-fi művek többnyire ebből az eszköztárból válogatnak, függetlenül attól, hogy az egyes fegyverek mire válaszul alakultak ki.
A repülők irányvektorát megváltoztató fúvókákkal manővereznek a Battlestar Galacticában
A böhöm anyahajók például azért vannak telezsúfolva mindenféle szolgáltatással - kórházzal, parancsnoki harcállásponttal, egyéb irodákkal - mert a nagy kifutópálya és az ezt mozgató komoly hajtás miatt mindenképpen óriási hajót kell építeni. Ha viszont a nagy kifutóra nincs szükség, elég valami zsilipen kilökdösni a feltételezett űrvadászokat, akkor kisebb hajók is elegendők. Olyanok, amelyeket nem kell annyira védeni, mint a flotta legértékesebb egységének számító anyahajókat. Ez alapján a jövő űrflottája jobban hasonlít majd a Star Wars lázadóinak szedett-vetett kis flottájára, mint a hatalmas birodalmi csillagrombolók tömegére.
Szükség nagyúr és TIE vadászok
Weuve abban sem biztos, hogy az űrvadászerepülőket feltételező művek jó úton járnak. A mostani technológiából az következik, hogy viszonylag sérülékeny hajók lövik egymást nagy távolságból. A feladat nehézségét az adja, hogy oda kell célozni, ahová a másik csatahajó mozogni fog. A jelenlegi technológiából extrapolálni azonban nem feltétlenül jó ötlet - írja a szakember. Egy háromszáz évvel ezelőtt élt hadvezér sem értené meg a mai hajókat.
Az egészen biztos a szakember szerint, hogy a Csillagok háborújához hasonló csatákért a múltba kellene visszautazni. George Lucas a második világháború légifelvételei alapján dolgozott, amelyeket például a bombázók géppuskásait oktató szerkezetek építéséhez vettek fel.
Nincs többé teljes gőzzel előre
Amíg nem találják fel a fénysebességnél nagyobb sebességre képes (FTL) hajtóműveket, és az űrutazós sci-fikből ismert féregjáratokataddig az űrflották kénytelenek lesznek engedelmeskedni a fizikának. A hipertérből kilépő, minden irányból érkező ellenfelek helyett kiszámolható pályákon tudnak csak közlekedni a támadók - írja a Gizmodón megjelent cikkében Joseph Shoer, az amerikai Cornell egyetemen doktorált repülőmérnök. Az ilyen ellenfél ellen akár a felfegyverzett űrállomások is védelmet nyújthatnak.
Shoer szerint az FTL-meghajtók feltalálásáig az űrhajók - akár még a csatahajók is - úgy fognak közlekedni, mint a Hold felé tartó Apollo tette: rövid manőverező rakétabegyújtások és az így beállított pályákon való hajtómű nélküli haladás. Az összecsapásokban pedig az fog számítani, hogy melyik hajó van gyorsabb pályán, melyik kering kör alakú és melyik ellipszoid pályán. Mivel a pályamódosítás egy látványos manőver, a jövő űrpilótái mindenképpen leplezni próbálják majd ezt. Az észrevétlen manőverezés - segítse ezt bármilyen technológia - olyan trükk lesz, mint a világháborús pilótáknak a nap felől történő rárepülése.
Mondjunk búcsút a robbantásnak
Végül pedig az űrben nem lesznek igazán nagyot szóló fegyverek, óriási robbanások. A kinetikus energia vagy a sugárzás lesznek a megfelelő fegyverek Shoer szerint. Bármi jó, ami megrongálja a hajót, darabokat szakít le belőle, áttöri a hajótestet. Megoldandó probléma persze, hogy a fegyverek visszalökődése az űrvadászt is érintik, még az is elképzelhető, hogy tüzelés közben lesznek az űrvadászok a legsérülékenyebbek.
A jövő hajóinak az alakját sem Shoer, sem Weuve nem próbálja meg megtippelni. Túl sok a kérdés a témában: először el kell dönteni, hogy az űrben szerelik-e össze a csatahajókat - rögtön a galaktikus paintballgyár mellett - vagy egyben lövik fel őket. Ami viszont valószínű, hogy sem X-wingek, sem Tie vadászai nem lesznek az unokáinknak. Hamarabb fognak Gagarin Vosztokjához hasonló kerek hajókkal csatába repülni.