A Cambridge mellett található Európai Bioinformatikai Intézet (EBI) kísérlete azért jelentős, mert olyan módszert találtak, amely nagy mennyiségű adat tárolását is lehetővé teszi. "Ha hidegen, sötétben és szárazon tartják, a dezoxiribonukleinsav nagyon sokáig megmarad. Ezt azérttudjuk, mert gyakran elemzünk gyapjas mamutokról származó DNS-t, ami pont ilyen körülmények között őrződött meg" - mondta Dr Ewan Birney, a kutatásban résztvevő egyik tudós. A gyapjas mamut maradványai pedig garantáltan több ezer évesek, hiszen ezek az állatok a tízezer évvel ezelőtti, pleisztocén nevű korban kezdtek eltűnni.
Majdnem egy megabájt elfér egy porszemben
Az adattárolásra használt DNS nem nagyobb egy porszemnél, és így is képes volt 739 kilobájtnyi információt eltárolni. Dr Nick Goldman, az EBI kutatója úgy saccolja, hogy egy grammnyi DNS-ben körülbelül két petabájtnyi információ fér el. Ez hárommillió CD teljes tartalmának,
vagy 430 ezer DVD-nek felel meg. Az adatmennyiséget még megfoghatóbbá teszi az, ha figyelembe vesszük, hogy 2006-ban ennyi információt tárolt az internet lapjainak archiválásával foglalkozó Wayback Machine.
A kutatók elismerik, hogy a molekula szintetizálása és elemzése miatt a módszer jelenleg elképesztően drága. Arra számítanak azonban, hogy az újabb, gyorsabb technológiák képesek lesznek leszorítani a DNS-es adattárolás árát. Ha a családi fotókat, videókat egy ideig nem is fogjuk még biológiai alapú tárolókra másolni, a hosszú időre archiválni szánt fontos adatok megőrzésére jó lehet a technológia. A kutatók szerint kormányzati információk, történeti adatok tárolására lesz elsőként jó az újfajta megoldás - adta hírül a BBC brit közszolgálati médium.
A DNS nem romlik el, de elképesztően drága adattároló
A DNS előnye, hogy míg a szalagos tárolók elöregszenek, ráadásul időnként ált kell csévélni az egyes szalagokat, a winchesterek pedig elromlanak, a DNS nem igényel semmilyen felügyeletet. És mivel nagyon alapvető kémián alapul az adattárolás, valószínűtlen, hogy valaha
kompatibilitási hibák lépnének fel. Nehezen elképzelhető, hogy egy jövőbeli rendszer ne tudná olvasni a DNS-t alkotó aminosavakat. "Azt feltételezzük, hogy amíg DNS-alapú élet lesz a Földön, addig lesznek olyan rendszerek, amelyek képesek dekódolni a DNS-be rejtett információt. Ehhez csak azt kell feltételezni, hogy a földi élet elég fejlett ilyen technológia használatához" - mondta Dr Birney.
Az EBI megközelítése nyomokban eltért a korábbi DNS-adattárolási kísérletektől. A DNS eleve rendelkezik hibajavítással, mivel az alkotóelemei meghatározott párokba rendeződnek, így egy-egy hiányzó összetevőt ki lehet találni. A tudósok emellett több molekulára törték fel az adatot, és átfedéseket hoztak létre. Amennyiben az adat egy része elvész, a fájlok akkor is újraépíthetők.