Még a modern technológiával felvértezett emberiség is foglya az időnek: a korábban élt embereknek nem tud üzenni, a később élőkkel megpróbál kommunikálni, de rendre pórul jár. "Átlagosan ötven évre indítanak időkapszulákat, és tízből kilenc elvész az ötven év alatt. Ellopják, elfelejtik, valami földmozgás vagy épp földmunkák miatt arrébb kerül, és soha nem találják meg" - mondta az [origo]-nak Galántai Zoltán jövőkutató.
A Budapesti Műszaki Egyetemen mégis megpróbálkoznak a lehetetlennel, az ötven évvel később élőknek hagytak üzenetet. A pénzügyi tanszék falába vájt üregben elhelyezett rozsdamentes acél kapszula papíralapú és digitális információt is tartalmaz. Leghamarabb 2063 márciusában szabad kinyitni az üzenetet, amikor a régi információkat újraírják a kor technológiájával, újakkal bővítik, majd ismét bezárják ötven évre a kapszulát.
A könyvek elkallódnak
Nem csak az elásott vagy befalazott üzenetek tűnnek el, a nyomtatott könyvek is el tudnak kallódni az évek során. "Az 1930-as években kiadott papírkönyveknek csak a két százalékához lehet hozzájutni" - mondja Galántai. Szerinte egy 500-1000 példányban kiadott könyvnek szinte semmi esélye nincs a túlélésre.
Arra sincs garancia, hogy megmaradt időkapszulák sértetlenül kerülnek elő. 2007-ben bontották ki azt a példányt, amelyet az amerikai Tulsa városában ástak el 1957-ben. Az acéllal bélelt, elvben vízhatlan üreg egy műanyagba burkolt Plymouth Belvedere típusú autót tartalmazott, amely a kapszulában töltött ötven év alatt minden pontján átrozsdásodott. Az autót annak a leszármazottai kapták meg, aki a legpontosabban tudta megtippelni Tulsa lakosságát ötven évvel később.
Nyolcvan éve játszunk az idővel
Az időkapszula tipikus huszadik századi találmány, az első példányt 1938-ban helyezték el a New York-i Világkiállításon. Az üzenet létrehozását a kor ipari óriása, a Westinghouse - ma CBS Corporation - támogatta. A rakéta alakú, több mint két méter magas időkapszulához külön ötvözetet (Cupalloy) kísérleteztek ki a cég mérnökei. A speciális fémre azért volt szükség, mert a kapszulát ötezer évre szerették volna előreküldeni az időben, ehhez pedig strapabíró, korrózióálló csomagolásra volt szükség.
Olyan tárgyak azonban léteznek, amelyek az időkapszulák fontosabb jellemzőivel rendelkeznek, és korábbiak. Az amerikai Capitolium építésekor is helyeztek el olyan alapkövet, amelynek a tartalma érdekes lehet a jövő számára. Sajnos ez az alapkő az épület átépítései során elveszett, ma az Oglethorpe Egyetemen működő Időkapszula Társaság kilences listája szerint ez az egyik legkeresettebb a jövőbe küldött, de elveszett információdarabok közül. A listán szerepel a beásás előtt ellopott, 16 tonnás fedlap alá rejtett, és egy hirtelen jött eső során elkallódott időkapszula is.
Az egyetemi társaság nem csak a történelmi jelentőségű kapszulákat követi nyomon. A frissen indított információcsomagokat is be lehet náluk jelenteni pontos hellyel és GPS-koordinátákkal. Ha ötven év múlva még lesz internet, akkor a Műegyetem kapszulájának a helyét a társaság adatbázisából is ki lehet majd keresni.
Vannak tízezer éves problémák
Az időkapszulák elvesztése vagy elpusztulása ellen csak egy módszer véd, ezt választották a BME-n is. A kapszulát ötvenévente felbontják majd, az adatokat újraírják az akkor használt hordozóra, kibővítik, és így küldik tovább a jövőbe. Amennyiben ezt a folyamatot ötvenévente megismétlik, akkor Galántai szerint van esélye, hogy az üzenetek évmilliókig is fennmaradnak.
Az igazán optimisták azonban nem pár száz évet szeretnének áthidalni. Indultak időkapszulák ezer, sőt ötezer éves időtávra is. Jon Lomberg, aki a Voyager űrszondával elküldött híres információs korongok tervezője, a szerinte egymilliárd év múlva lakhatóvá váló Titan (a Szaturnusz legnagyobb holdja) majdani lakosainak szeretne egy gyémántból készült mesterséges fosszíliát küldeni, hogy tudjanak a korábbi értelmes lényekről. "Létezik olyan üzenet a világegyetem számára, ami értékes lehet a távoli jövőnek. Például az, hogy a világegyetem létezik" - mondta Galántai. A jövőkutató a neves kanadai elméleti fizikus és kozmológus, Lawrecre Krauss cikkét idézte, amely szerint a világegyetem tágulásának gyorsulása miatt eljön az az idő, amikor a csillagászok már nem fogják látni az ősrobbanás nyomait, nem lesz tudomásuk a sötét anyagról és a sötét energiáról, és csak a közeli galaxisokat fogják látni. Nekik fontos információ lesz, hogy a világegyetem jóval nagyobb.
Itt ne áss!
A jövő egyelőre ismeretlen fajba tartozó tudósainak tett nagy gesztuson túl vannak olyan komoly feladatok, amelyekhez valóban szükség van arra, hogy a jövőnek üzenjünk. Az Egyesült Államok energetikai minisztériumának WIPP (Waste Isolation Pilot Plant) nevű projektje egy olyan atomtemetőnek a megtervezésével foglalkozik, amely a lassan lebomló sugárzó anyagok tárolására alkalmas. Az atomtemetőnek tízezer évig kell háborítatlannak maradnia, így a WIPP-csoportnak ki kell dolgoznia egy olyan veszélyjelzést, amelyet tíz évezred múlva is meg fognak érteni az akkoriak.
"Ezer év felett a kultúra és a nyelvek annyira átalakulnak, hogy nem lehet arra építeni, hogy meg fogják érteni az írott szöveget" - mondta Galántai. A feladat nagyságának megítéléséhez elég arra gondolni, hogy a gízai nagy piramis sincsen még ötezer éves. Ráadásul a piramis nem is időkapszula, nem tartalmaz üzenetet, nem próbálja felhívni egy láthatatlan veszélyre a figyelmet. Egyszerűen csak régi, és megőrződött.