Átalakítás nélkül, a meglévő hardvert felhasználva változtathatóak a hangradarhoz (szonár) hasonló készülékké a közönséges okostelefonok. A tengeralattjárókon és hajókon használt felderítőeszköz működéséhez hasonló, de technikájában eltérő módszerről adott hírt publikációjában egy svájci kutatócsoport.
Denevérek, fogascetek és néhány madár is használ úgynevezett bioszonárt a tájékozódáshoz, illetve zsákmányejtéshez, ezek szolgáltak alapul a tengeri járművökön taláható szonárhoz, illetve a lokátorokhoz. Az állatok a tereptárgyakról visszaverődő hanghullámokból állapítják meg helyzetüket, a pontos képalkotáshoz azonban két fülre van szükség. Annak ellenére, hogy a mobiltelefonok két mikrofonnal is rendelkeznek, alkalmatlanok a feladatra, mivel a beszédet közvetítő és a külső zajokat figyelő és kiszűrő mikrofonjaik túlságosan közel vannak egymáshoz.
A lausanne-i Állami Műszaki Egyetem (EPFL) kutatócsoportjának azonban sikerült kiküszöbölni a problémát, kicsit változtatva a természetben kialakult modellen. A telefonok számára túlságosan nagy problémát okozott a környező zajok kiszűrése és elkülönítése. A készülékek hangforrásnak a beszélőt használták, ám nem tudtak különbséget tenni a falról visszaverődő hang és az egyéb hangforrások által generált zajok között. A kutatást vezető Ivan Dokmanic a problémára egy kézenfekvő, de nem egyszerű megoldást talált, olyan algoritmust dolgozott ki, amely minden hangot forrásként kezel, nem pedig visszaverődő hullámként.
Dokmanic ezt egy tükörhöz hasonlította, amely azt az illúziót kelti az előtte állóban, hogy egy vele azonos külsejű személy áll vele szemben egy ugyanolyan szobában, éppen olyan távolságra a tükörtől mint ő maga. A hang esetében is így járt el a kutatócsoport, a telefon nem visszhangként kezeli a visszaverődő hangokat, hanem a falból érkező, azonos hullámként. A következő lépés egy olyan algoritmus megalkotása volt, ami forrásokból készült mátrix alapján kiszámolta azok távolságát, ennek segítségével képet alkotva a környezetről.
A kutatók beszámolója szerint nem csak egy egyszerű szobát, de egy építészetileg sokkal bonyolultabb katedrális belsejét is sikerült feltérképezniük módszerükkel, bizonyítva annak használhatóságát. A módszer segítségével sokkal pontosabban meghatározható egy beszélő helyzete, mint a tornyok segítségével, akár egy épületen belül vagy az utcán. A mikrofonnak természetesen be kell lennie kapcsolva, ahhoz, hogy a helymeghatározás működhessen, így elvileg nem lehet kémkedni a telefonok felhasználói után, a legutolsó Batman-filmből megismerthez hasonló módon.