Néhany nap múlva a fél országban, októbertől pedig teljes egészében leáll itthon a földi, hagyományos antennával fogható analóg televíziósugárzás. A jobb minőségű tévézéshez nem kell feltétlenül új készüléket venni, a régi tévék beltéri dekódolóegységgel tudják fogni az adásokat. Az új korszak beköszönte azonban jó alkalmat kínál a öreg tévé leváltására, hiszen HD-minőségben csak egy modern készüléken lehet élvezni a hét ingyenesen elérhetőből három csatornát (m1, m2, Duna TV). A jelenlegi tévék alapból támogatják az itthon MinDig TV-nek nevezett digitális tévéadás ingyenes csatornáit, csupán antennát kell kapcsolni hozzájuk.
Hagyományos, képcsöves tévét szinte már sehol nem lehet venni, legfeljebb egy-egy ismeretlen márkájú modell árválkodik a boltok polcain. Az új tévére vágyók kénytelenek LCD- vagy plazmatévék közül válogatni: kis méretben csak az előbbiek érhetők el, ezért aki a lehető legolcsóbban szeretne új tévéhez jutni, annak tévévevővel felszerelt számítógép-monitort érdemes választania. A ma kapható típusok szinte mindegyike már LED-es háttérvilágítással rendelkező, takarékos típus.
Egy 19 colos, vagyis 47 centiméteres átlójú tévémonitor nagyjából negyvenezer forintért vihető haza, egy 21-22 colos, vagyis 55 centiméter körülit pedig nagyjából ötvenezer forintért lehet találni. Bár a tipikus régi képcsöves tévék többsége is 55 centis méretű, az összehasonlítás csalóka, hiszen az új tévék szélesvásznú kivitelűek, ezért az azonos képméret kisebb látható képet jelent. Negyvenezer forintért még csak a kisebb, HD-ready (1366 x 768 pixel) felbontású modellek érhetők el, a full-HD-s képminőségű modellt ötvenezer forintnál olcsóbban nem találtunk. Hatvanezerért már 24 colos (60 centiméteres), full-HD felbontású (1920 x 1080 pixeles) monitortévét is találtunk az egyik hazai bolt aktuális kínálatában.
A tévémonitorokhoz - hagyományos társaikhoz hasonlóan - jár távirányító, de csak olyan modellt érdemes venni közülük, amelyeket HDMI csatlakozóval is felszereltek, így később például médialejátszót vagy játékgépet is lehet csatlakoztatni hozzájuk a PC-n kívül. Ha régebbi eszközöket, például videót vagy régi DVD-lejátszót is akarunk használni, Scart-csatlakozóval is fölszerelt modellre van szükség.
Ötvenezer forintnál többért nem igazán érdemes többet kiadni tévémonitorért, 60-80 ezer forintért már 32 colos, vagyis 82 centiméteres LCD-tévét is lehet kapni, kisebb fogyasztású LED-es (nem fénycsöves) háttérvilágítással. Ennyiért szintén csak HD-ready modellek érhetők el, de a hetvenezres árkategóriában már százhertzes képjavító funkcióval rendelkező készülékek is találhatók. A HD-ready készülékek kisebb felbontása tévénézéskor csak minimális mértékben érvényesül, inkább csak akkor lehet kevés, ha PC-n akarunk böngészni a tévén.
A százhertzes (vagy még jobb) képjavító funkció leginkább a sportközvetítéseket nézők számára lehet fontos, mert csökkenti a gyors mozgások elmosódottságát, ami például egy focimeccs vagy teniszmérkőzés élvezhetőségét javítja. A full-HD felbontás 85 ezer forint körüli áron jelenik meg a 32 colos LCD-tévékben, általában az előbbi képjavító megoldással párosulva.
Alapvető okostévés funkciókat kínáló 32 colos, full-HD-s tévét már kevéssel százezer forint alatt sikerült fellelnünk. Egy ilyen tévé már teljes értékű beépített médialejátszóval rendelkezik, amely filmeket, fotókat, zenéket is le tud játszani pendrive-ról. Wifi ugyan nincs, de hálózati kábellel egy ilyen tévét már internetre is lehet kapcsolni. A tévéről való internetezés még nem túl kiforrott, de a YouTube vagy más videómegosztók tartalmának böngészése valóban hasznos lehetőség.
Ha nem a funkciók, hanem a képméret a lényeg, 110 ezer forint körüli áron már 40 colos, vagyis 102 centiméteres LCD-tévét lehet venni. Bár ez funkciókban csak alapszintet kínál, a nagy képernyőjét a rövidlátó nagymama is jól láthatja a fotelből.
Ha a lehető legnagyobb méretű tévére vágyik, a plazmatévé lehet a jó választás. Ebből 42 colnál, vagyis 107 centiméteresnél kisebb modellt nem is igen lehet venni. Ez a méret már százezer forint körüli áron elérhető, ráadásul itt a technológia jellege miatt nincs is szükség a látvány több száz hertzes funkciókkal való javítására. Ugyanakkor a plazmák képe kevésbé intenzív az erős háttérfényű LCD-khez képest, ezért árnyékos szobában, vagy főként esti használat esetén számítanak jó választásnak. Ha valakinek napfényes a nappalija, és egész nap megy a tévé, az LCD-vel jár jobban.
Az olcsó plazmatévék azonban kicsi, 1024 x 768 pixeles felbontásúak, ami egy egyszerű tévéműsor nézésekor nem feltűnően rossz, házimozizáshoz viszont már kevés lehet. A full-HD-s modellek ára 140 ezer forintnál kezdődik. A plazmatévék érezhetően visszaszorulóban vannak, tavalyhoz képest lényegesen szűkebb kínálatból válogathatnak a magyar vásárlók.
A konyhai kistévén eddig valószínűleg sokan néztek analóg tévéadást, mivel a mosogató közelébe meglehetősen komplikált eljuttatni a kábeltévé drótját, ha egyáltalán van a lakásban, beltéri egységnek pedig biztosan nincs helye az edények mellett. Szerencsére kaphatók alapfunkciós, kompakt dekóderek, ezek akár a konyhában is elférnek, de csak akkor használhatók, ha a meglévő konyhai kistévén egyáltalán van valamilyen videobemenet, a HD-minőségről azonban valószínűleg így is le kell majd mondani.
Hét-tíz colos, vagyis 18-25 centiméteres konyhai kistévéből még mindig lehet kapni a MinDig TV-vel nem használható modelleket, ezeket nem érdemes megvenni, mert heteken belül semmire sem lesznek jók. A harmincezres modellek között van rémes minőségű LCD-vel fölszerelt típus: a 480 x 234 képpont még ilyen kis képernyőméret mellett is pocséknak számít, legalább 800 x 600 pixeles típust érdemes választani. Negyvenezer forintért már normális képernyőjű konyhai tévét lehet hazavinni: egy ilyen tévé csak akkor jó választás, ha a saját, vagy egy szobai antenna segítségével képes beltéri vételt biztosítani. A vételi lehetőségekről ez a táblázat nyújt tájékoztatást.