Ez volt a világ legfurcsább vonata

Sínek helyett speciális betonpályán száguld, villanymotor helyett sugárhajtómű mozgatja: ez volt az Aérotrain, a franciák szupervonata, amely a TGV miatt végül sohasem válhatott valóra.

Az acélkerekek helyett légpárnán sikló vasút ötlete még az 1950-es évek közepén merült fel egy Jean Bertin nevű francia mérnök fejében, aki a hatvanas évek elején elsőként a katonaság számára készített el egy fura kinézetű, de bármilyen talajon közlekedni képes légpárnás járművet.

Négyszáz kilométer másfél óra alatt

A kerék helyett a jármű alatt kialakuló vékony légpárnán sikló vasút első, 1963-ban megépített prototípusa még egy mindössze 1,25 méter hosszú és 25 centiméretes, elektromos hajtású makett volt, amely egy húsz méter hosszú pályán közlekedett, amely fordított T-betűhöz hasonló kialakítása révén tartotta irányban a járművet.

Archív felvételek az Aérotrain első két prototípusáról

Az új jármű fejlesztőinek a sikeres tesztek ellenére sem sikerült meggyőzniük sem a francia államvasutakat, sem pedig a párizsi tömegközlekedési vállalatot a légpárnás vasút bevezetéséről, pedig megoldásuk azzal kecsegtetett, hogy Párizsból a csaknem négyszáz kilométerre lévő Lyonba másfél óra alatt el lehetne szállítani vele az utasokat.

A "szárnyak nélküli repülőgép"

A pénzügyi nehézségek ellenére 1965-ben megkezdődött az Aérotrain első prototípusának építése, és a jármű el is készült. A mintegy tíz méter hosszú, 2,6 tonnás járművet először egy repülőgépből származó légcsavaros hajtómű mozgatta, de ezt később egy sugárhajtóműre cserélték le, az archív fotókon mindkét változat megtekinthető. Méreteinek ellenére a járműben a kétfős személyzet mellett csupán négy utas foglalhatott helyet. A vonat tesztpályáját a Párizs és Chartes közötti vasúti pálya egyik nem használt szakaszán építették ki előre gyártott betonelemekből.

Néhány perces klip az összes létező Aérotrain prototípusról

Az első hónapokban csupán egy kilométer hosszú volt, egy évvel később azonban 6,7 kilométeresre bővült a pálya, amelyen az Aérotrain 01-es rakétahajtással kiegészülve már több mint háromszáz kilométer/órás sebességet is elért, később - egy még erősebb hajtóművel - pedig 345 kilométer per órára gyorsult. Nem csoda, hogy a vonatot "szárnyak nélküli repülőgépnek" nevezték, hiszen 2-3 milliméterrel a föld felett lebegett. Ekkor az is felmerült, hogy a sugárhajtású vasúttal létesítenek kapcsolatot az 1968-as téli olimpia helyszíne, Grenoble, és Lyon városa közötti 86 kilométeres szakaszon, félórás menetidővel. Erre végül nem került sor - olvasható a légpárnás vasút történetét ismertető francia honlapon.

422 kilométer/órával száguld, és olyan mint egy űrhajó

A kettes számú Aérotrain prototípust ugyancsak repülőgépekhez fejlesztett, gázturbinás sugárhajtású hajtóművel szerelték fel, a Csillagok háborúja Luke Skywalkerének űrhajójára hasonlító légpárnás vonat azonban utasokat nem, csak két fős személyzetet tudott szállítani. Ezt a típust már az első tesztpálya közelében aszfaltból és alumíniumból megépített pályán tesztelték, ahol egy segédrakéta felszerelésével 1969. januárjában 422 kilométer/órás sebességet is elért.

Luke Skywalker űrhajójára hasonlít a második prototípus Forrás: Wikipedia

Az akár nyolcvan utas szállítására is alkalmas utód, az Aérotrain I80-as 1969 nyarára készült el. A több mint 25 méter hosszú, 3,2 méter széles és 3,3 méter magas szerelvény utasok nélkül is több mint 11 tonnát nyomott, ennek ellenére a hátuljára szerelt óriási szabadturbinás sugárhajtómű 250 km/h-s sebességre tudta gyorsítani az Orléansban újonnan megépített, 18 kilométeres tesztpályán. A jármű néhány évvel későbbi, továbbfejlesztett változata 350 km/h-s sebességre gyorsult, sőt,1974. márciusában 430,4 km/h-s sebességével felállítja a vasúti közlekedés sebességi világrekordját is.

Nyolcvan utas fért el az Aérotrain I-80-asban Forrás: AFP/Roger-Viollet/J. Cuiničres

Míg a turbinákkal hajtott változatok kerékmentes kialakításuk ellenére is igen hangosan közlekedtek, 1969 és 1972 között már egy csöndesebb üzemű, elektromos meghajtású Aérotrain is készült, S44-es jelzéssel. Ezt az akár kétszáz kilométeres sebességgel közlekedni képes járművet elővárosi vonalakra szánták.

A TGV megöli a sugárhajtású szupervonatot

1974 júniusában a francia kormány szerződést is aláírt az első vonal létesítéséről, amely Párizs La Défense nevű üzleti negyede, és a francia fővárostól északra fekvő Cergy települése között épült volna meg. Egy hónappal később a kormány váratlanul kihátrált a projektből, egy évre rá pedig az azóta az ország egyik nemzeti jelképévé vált TGV első, Párizs és Lyon között közlekedő vonalának építését jelentette be. A rövidítés egyébként a nagysebességű vonat francia elnevezéséből, a Train a Grande Vitesse kifejezésből ered.

Az I-80-as légpárnás vasút hatalmas hajtóműve Forrás: AFP/Roger-Viollet/J. Cuiničres

Az első útját 1980-ban megtevő gyorsvasút megépítésére azért volt mindenképp szükség, hogy csökkentsék a menetidőt az ország legsűrűbben lakott régiói között. A TGV komoly előnye az volt, hogy kocsijai hagyományos sínen közlekednek, ennek ellenére képes volt a 260 km/h-s sebességre, újabb vonalain pedig akár 320 km/h-s tempóval is tud száguldani, ráadásul az 1973-as olajválság időszakában az elektromos hajtás sokkal gazdaságosabbnak számított, pedig a légpárnán lebegő vasút rázkódásmentes haladása miatt komfortosabb utazást biztosított.

Az Aérotrain tesztpályájának megmaradt darabja Orléans közelében Forrás: Wikipedia/Ryanblu

Az Aérotrain egykori tesztpályáit javarészt lebontották, de néhány része jelenleg is áll, ezek még a Google Street View-n is megtekinthetők. Az éles forgalomban végül soha nem közlekedő szupervonatnak az egykori pályából meghagyott kis szakaszon elhelyezett, az I-80-as Aérotraint ábrázoló szobor állít emléket.

Érdekli a régi csúcstechnológia? Kövesse a Techbázist a Facebookon is!