Asztalomon a legújabb tepsimobil és az egyik legfejlettebb okosóra. A Samsung reklámja azt sugallja, hogy a mai napom sokkal gördülékenyebb lesz ezekkel. Reggel nyolc óra, lehúzom a töltőről, és csuklómra szíjazom a Galaxy Gear órát, utána pedig zsebre vágom a Galaxy Note 3 tepsimobilt is. Összesen több mint háromszázezer forintot érnek (a telefon 240 ezer forint, a hozzá - és még néhány újabb Samsunghoz - kapcsolódni képes óra pedig kilencvenezer), teljesen feltöltött felszereléssel indulok dolgozni.
Nagyon menő, hogy bár van külön bekapcsológombja, az óra a csuklómozdulatomra magától bekapcsolja a kijelzőjét. Ezt körülbelül 75 százalékos hatékonysággal teszi, néha kétszer-háromszor is meg kell ismételnem a tipikus karmozdulatot, hogy rájöjjön, én bizony kíváncsi vagyok a pontos időre. Néha viszont magától bekapcsol a képernyő teljesen váratlanul.
Az 1-es villamoson rezeg először a csuklóm, üzenet érkezett a Gmailemre, rábökök a képernyőre, mire az okosóra kedvesen kiírja: "A részletekért olvassa el mobileszközén az értesítést!" Vehetem elő a tepsimobilt, hogy végül megtudjam, csak valamelyik ingyenes app fejlesztője bombáz teljesen érdektelen promóciós ajánlatával. Még a villamoson ülve felkeresem a Samsung oldalát, hamar kiderül, hogy csak a Gmail appal nem kompatibilis eléggé az okosóra, ehelyett a telefon saját levelezőprogramját kell használnom.
Az állítgatás közben majdnem elfelejtek leszállni, de a 70-es trolin legalább már megérkezik az első e-mail, amelynek már nemcsak a küldőjét, de teljes szövegét is látom. A kijelző picike, de egy néhány soros üzenetet azért nem probléma elolvasni rajta. Az óra még közel sem kiforrott, a facebookos értesítők az istennek sem akarnak megjelenni, és a Hangoutson érkező üzenetek küldőjéről és tartalmáról sem tudok meg semmit a telefon nélkül. Ez egy megoldásra váró szoftveres hiányosság.
Még útközben befut az első hívás is, kiélvezem a helyzetet: nem veszem elő a telefont, hanem az óra szíjába épített hangszórót és mikrofont használom a beszélgetésre. A Gear kihangosítóként működik, így a közelben ülő utasok mindent hallanak eszmecserémből, ezért rövidre is fogom a mondandómat. Később, otthon egyébként bátran játszottam a Knight Rider főszereplőjét, az asztalra lerakott mobil helyett a szoba másik felében ülve vígan lehetett telefonálni az órán keresztül.
Az előszoba távolabbi végében azonban már megszakadt a telefont és az órát összekötő Bluetooth-kapcsolat. Mivel az órán mindig megjelenik a hívó fél neve vagy telefonszáma, a telefon elővétele nélkül lehet vele elutasítani a nem kívánt hívásokat. Ez egyébként a leghasznosabb szolgáltatása.
Ha a telefon kapcsolódik az internethez, a Galaxy Gear beszédfelismerő funkciója bekapcsol: bár az óra menüje magyar nyelvű, ez egyelőre csak az angol nyelvet támogatja. Próbáltam magyarul és angolos kiejtéssel is bemondani neki ismerőseim nevét ("Kóll János, Kóll Dzsánosz"), de sosem jártam sikerrel: vagy nem értette az óra, hogy mit mondok, vagy teljesen más embereket kezdett tárcsázni. Egyedül az ébresztőórát sikerült egy angol nyelvű mondattal beállítani.
Tárcsázni sem túl könnyű az órán, a telefonkönyv böngészése során sokszor böktem mellé és tárcsáztam teljesen más embereket, mint akiket akartam. Az ábécésorrendben lévő kontaktlista kezdőbetűi között nagyon nehézkes a váltás, nagyon kell koncentrálni arra, hogy pontosan húzzuk ujjunkat a miniatűr kijelző szélén.
Az irodában előbújik belőlem a kisördög, a szíjban lévő digitális kamerával stikában fotózni kezdem a kollégákat. A rejtett fotózás a viszonylag csendes szerkesztőségben kizárt, az óra exponálás hangját adja ki álló és mozgóképek felvételekor, de egy zsúfolt étteremben ez már belevész a háttérzajba - bár a csuklójának oldalával célozgató ember ekkor is elég feltűnő. Az óra kamerájának képminősége nagyjából egy alsó kategóriás Android-mobiléval azonos, a HD-felbontásúnak mondott videója csak erős túlzással mondható nagyfelbontásúnak, a hangja viszont egészen jó.
Nem tudtam rájönni, hogy egy óraszíjban lévő kamera igazából mikor lenne praktikus, a legtöbb értelmét talán annak láttam, ha a karórával fotózott képhez hangos jegyzetet is fűztem. A Gear memóriájában lévő fotókat és videókat manuálisan kell áttölteni a telefonra Bluetoothon keresztül, ahonnan pedig képtárhelyre vagy YouTube-ra is fel lehet tölteni. A Galaxy Gearrel felvett videót itt, egy fotót itt lehet megnézni, a Note 3 videóját itt lehet megnézni, a fotóját pedig itt.
Az új Galaxy Note 3 tepsimobil formaterve és kivitele sokkal vonzóbb elődjénél: a hatalmas, 5,7 colos képméret dacára az új modell kevésbé tűnik ormótlannak, mivel a kijelző melletti kávát jelentősen levékonyították. Míg a Note 2-vel kifejezetten röhejesnek tűnt telefonálni, a harmadik generációs telefonnal ezt különösebb feltűnés nélkül meg lehet tenni.
Egy tipikus férfinadrág zsebéből sem dudorodik ki túlságosan, a műbőr hátlap fogása pedig kellemes, bár abban nem vagyok biztos, hogy felülete fél év használat után is vállalhatóan fog kinézni. A kijelző full-HD-s felbontású (1920 x 1080 pixel), a négymagos, 2,3 gigahertzes lapka és a három gigabájt memória elég fürge a rendszer vagy a játékok futtatásához egyaránt. A telefon egyik extrája az aljából előhúzható kis pálcika, amellyel többek közt jegyzetelni és rajzolni lehet a képernyőre, de mivel klikkelésre alkalmas gomb is van rajta, akár egy táblázat szerkesztését is megkönnyíti. A ceruzával kompatibilis tucatnyi app nagyjából ötödét találnám praktikusnak a mindennapokban. A 13 megapixeles beépített kamera nem rossz, de a nemrég bemutatott Nokia Lumia 1020-asétól azért elmarad.
A nagy méretének köszönhetően ez a telefon átlagos használat mellett is simán kibírja két napig egy töltéssel, ha keveset netezünk rajta, akár három napig is kihúzza, pedig tesztünk során napközben végig aktív volt a Bluetooth az okosóra használata miatt. Ilyen hosszú üzemidőt jelenleg kizárólag egy nagyképernyős tepsimobiltól lehet elvárni, a kisebb és könnyebb iPhone-ba egyszerűen nem fér hasonló üzemidőhöz szükséges telep.
Ezzel szemben nemcsak egy hagyományos karórához, de még egy másik okosórához képest is gyenge a Galaxy Gearbe szerelt apró akkumulátor. A nap végén szolid használat esetén is 50 százalék körülire esett a töltöttség, ha sok bejövő üzenetet kellett mutatnia az órának, és fotóztam is vele, már délután félig lemerült. Az valószínűleg mindenkinek nyűg, ha egy órát naponta fel kell tölteni, ráadásul a Gearnek egyedi töltője van, amit nem lehet bárkitől kölcsönkérni.
A Samsung Galaxy Note 3 az egyik legjobb mai okostelefon, mert gyors, szép kijelzője van, és nem kell állandóan tölteni, viszont nagy mérete miatt nem mindenki számára praktikus, és egyelőre nagyon drága. A Galaxy Gear okosóra önmagában a pontos idő mutatása mellett legfeljebb lépésszámlálónak és stoppernek alkalmas - egyelőre a letölthető appok is elég bénák hozzá - , ráadásul nem lehet akármilyen telefonnal együtt használni. Néhány napos használat után sem tudtam rájönni arra, tulajdonképpen miért lenne szükségem rá.
Az üzenetek, hívások jelzésére a sokkal olcsóbb, és csak hetente feltöltendő Pebble okosóra sokkal jobb választásnak tűnik, ráadásul az vízálló, igaz, még az sem tökéletes. Valószínűleg érdemes még várni egy-két évet bármilyen okosóra megvásárlásával.
Ön szerint van értelme az okosórának, vagy csak egy újabb haszontalan ketyere? Ossza meg velünk véleményét a Facebookon!