Százharminc kiállított flipperjével európai viszonylatban is kiemelkedőnek számít a tervek szerint néhány hónapon belül megnyíló budapesti flippermúzeum: korábban egy hasonló színvonalú, több mint egy teljes évszázadot átfogó tárlathoz Németországba vagy Franciaországba kellett utazniuk a flipperrajongóknak.
A Radnóti Miklós utca egyik pincehelyiségében korábban szexklub működött, de ennek mostanra már semmi nyoma, gyakorlatilag az összes folyosó és szoba flipperekkel van tele. A labirintusszerű pincében lévő játékgépek mindegyike a pénzügyi szektorban dolgozó Pálfi Balázs óriási - a nem kiállított asztalokkal együtt mintegy száznyolcvan darabos - gyűjteményének része, amelyben több évtizede gyártott videojátékok és elektromechanikus céllövőmasinák is megtalálhatók. Bár magyar flipper sohasem készült, egy Mesevonat nevű asztalt meg lehet nézni a múzeumban: ez egy spanyol gyártmányú flipper láthatóan házilag átfestett kiadása, amely 1990 körül készülhetett, még húszforintosokra volt kalibrálva, és egy vidéki raktárban bukkantak rá. Felújítása még folyamatban van.
Látogatásunk alatt nagyjából a kétharmadánál járt a múzeum kialakítása, a tervek szerint a jövő év elején már utcáról betérő látogatókat is fogadnak. A csupán néhány éve flippereket gyűjtő Pálfi Balázs eredetileg egy klubot szeretett volna létrehozni a gépekért rajongó baráti társaságának, de a hatályban lévő jogszabályok miatt ezt nem lehetett megtenni, a flipperek ugyanis nyerőgépeknek számítanak, ezért legálisan csak múzeumi jelleggel lehet bemutatni őket.
Pálfi és néhány fős csapata jelenleg a belső tér kialakításán és az ősi gépek életre keltésén munkálkodik. A nyitást követően a belépőjegy ellenében minden látogató korlátlanul játszhat majd a kiállított, ingyenes üzemre kapcsolt játékgépeken, olcsóbb kísérőjeggyel pedig a flipperezni nem vágyó nagyszülők is bejuthatnak majd az unokával.
Bár a pincében jó pár olyan gép is villog, amely valaha játéktermekben és sörözőkben működött, a teljes kollekció precíz logikai sorrendbe van rendezve, akár egy kiállítóteremben. Egy kisebb teremben a legdrágább, egymillió forintnál is többet érő kultikus gépek működnek, a nagyteremben a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek gépei állnak, az ebből nyíló utolsó szobában pedig a legelső, még fából készült, minden digitális technológiát nélkülöző ősflipperek kaptak helyet.
A flipper elődjének számító 1871-es játékból a múzeumban is található egy példány: ez tulajdonképpen egy kézben fogható tábla, amelyből alakzatban bevert szögek állnak ki, és egy rugós kilövővel csapágygolyókat kell a pontszámokat tartalmazó lyukba célozni. Ennek professzionálisabb nagytestvére a már pénzérmével működő Ballyhoo 1932-ből. Flipperkar elsőként az 1947-es Humpty Dumpty játékon található, de még nem az asztal végében, hanem a játéktér különböző pontjain. Az egy évvel későbbről származó - ki is próbálható - Triple Action asztalon már a megszokott helyükön vannak a karok, de még nagyon kicsik.
Jó pár fából készült ősi flippert kipróbáltunk, ezeken teljesen más érzés játszani: az érme bedobásakor olyan hangot adnak, mint egy régi telefonközpont, a pontszámokat pedig a régi autók kilométer-számlálójához hasonló mechanikus berendezés jegyzi. A pontot hozó találatok még nem sci-fi filmekhez hasonló hangokkal, hanem rövid telefoncsengetésekkel jelzik a sikert. A látványos fényeffektusok már itt is megvannak, a látványos golyócsapdák viszont még hiányoznak.
A nyolcvanas évekre már a digitális kijelző is megjelenik a flippereken, a hangot a számítógépes játékokhoz hasonló effektusok szolgáltatják, de még olyan bizarr hibridek is megjelennek, mint a felül videojátékot, alul miniflippert kínáló Baby Pac-Man. A mai átlagember számára a legélvezetesebb játékot kínáló flipperek zömét a kilencvenes években gyártották, ekkor élték fénykorukat a játékasztalok.
Ezekből a gépekből már élethű emberhang szól, üvölt a zene, a pályákon pedig szuperbonyolult gépek térítik el az acélgolyót. A minden idők legnépszerűbb flipperének számító Addams Familyben például időnként egy kéz nyúl ki a golyóért, a pályán pedig elektromágnesek térítik el az útját, a Jurassic Parkban egy dinoszaurusz gyomrába lehet bepöccinteni. A The Champion Pub nevű játékban a mágnessel ugrókötelezést szimulál a golyó, de a flipperasztalon időnként előbukkan egy gumifigura is, akinek a golyóval kell bemosni néhányat a győzelemért. Egy ehhez hasonló kultikus flippergép egymillió forintnál is többe kerül, míg egy kevésbé népszerű darab kétszázezerért is elvihető.
A kilencvenes évek végén már a hagyományos videojátékkal ötvözött flipperek is megjelentek: ezekben egy megfelelő szögben elhelyezett tükör segítségével vetítik a virtuális képet a golyók mellé. A Star Wars első epizódját feldolgozó filmhez is készült ilyen kiadás, amelyben az acélgolyó célpontjai virtuális tárgyak, amelyeket egy beépített PC vezérel - tudtuk meg a flippermúzeum jogászától, dr. Vígh Attilától, aki maga is flipperrajongó. A bonyolult elektronika miatt ezeknek a gépeknek a gyártási költsége olyan magas volt, hogy nem voltak versenyképesek, egyes prototípusokból már nem is készült megvásárolható asztal.
A múzeumban az utóbbi években gyártott modern flipperek is helyet kaptak: ezek az újjáéledt Stern cég munkái, például a Sopranos és a Family Guy sorozatok karaktereit vonultatják fel, de létezik a South Park rajzfilmsorozatból is flipperváltozat. Ezeken a gépeken a látványos rajzok helyett sokszor digitális fotókból készített illusztrációkkal találkozhatunk, a flipperkarok pedig sokkal reszponzívabbak az idősebb típusoknál, az élmény érezhetően digitálisabb. Ennek ellenére egymillió forintot ezekért a gépekért is simán elkérnek.
A flipperek helyreállításában segédkező Bernáth János tapasztalatai szerint ezek a gépek már biztosan nem fognak olyan sokáig túlélni, mint a tárlat klasszikus darabjai. Bár elektronikájuk fejlettebb és kompaktabb, a lehetséges alkatrészeken láthatólag mindenütt spórol a gyártó, még a drótok is vékonyabbak benne. A több évtizedes modellek működőképes állapotban tartása bonyolult feladat, sokszor egy-egy vastag köteg drótban kell megtalálni az egyetlen érintkezési hibás szálat, de az oxidálódó érintkezőkkel is akad macera. Az eredeti látványhoz a több száz pici izzót is cserélni kell a flipperekben, ami egy ekkora gyűjtemény esetében már idegtépő feladat, ezért sok gépen ki nem égő LED-ekkel helyettesítik az izzókat. A látványos vizuális alkotásokat tartalmazó asztallapok felújításában festőművészek segédkeznek, a kopás ellen autóknál használatos lakkal óvják a muzeális asztalokat. A cél, hogy a kiállított gépek legalább 80 százaléka folyamatosan működőképes legyen, ez még így is legalább száz darab kipróbálható flippert jelent.
Aki nem szeretne addig várni, annak érdemes lesz ellátogatnia október 26-án a Flipperek Éjszakájára, ahol a múzeum kollekciójának egy részét és magántulajdonban lévő flipperek tucatjait lehet majd kipróbálni, a belépő birtokában korlátlanul. Akinek ez a dátum is túl távol van, annak a Pinball Arcade nevű, konzolokra, táblagépre és okostelefonra elérhető flipperszimulátort érdemes kipróbálnia.